Aggasztó az antiszemitizmus, de nem kell összepakolni
Az antiszemiták nem szeretik, ha a zsidó állam és a zsidók megvédik magukat, és harcolnak, állítja Raphael Vago (68 éves), a Tel-avivi Egyetem oktatója, aki szerint aggasztó az európai, így a magyarországi zsidóellenesség, de nincs ok a pánikkeltésre.
Raphael Vago (forrás: nol.hu)
– A gázai konfliktus alaposan felkorbácsolta az indulatokat és az antiszemitizmust a világban, így Európában is. Izrael már korábban is sokat háborúzott. Lehetett erre számítani?
Sajnos igen. A kutatások alátámasztják, hogy ilyen esetben antiszemita reakcióra kerül sor, összekapcsolják a zsidóellenességet a közel-keleti fejleményekkel, az Izrael és a palesztinok közötti összecsapásokkal. A burkolt és a nyílt antiszemitizmus ilyenkor egyaránt legitimációra tör, arra hivatkozva, hogy Izrael, vagyis a zsidók, „népirtást követnek el”. Az antiszemiták nem szeretik, ha a zsidó állam és a zsidók megvédik magukat, és harcolnak. Ez nem is illik a sztereotip elképzeléseikbe. Nálunk, a Tel-avivi Egyetemen is készült kutatás, amely szerint tavaly, amikor kevesebb incidensre került sor Izrael és a palesztinok között, az antiszemitizmus mértéke is alacsonyabbnak bizonyult a világ különböző részein egyaránt.
– Azt szokták mondani érvként, hogy Izrael bírálata nem azonos a zsidóellenességgel…
– Izraeliként magam is azt mondom, lehet bírálni Izrael politikáját. Tényleg súlyos képeket láttunk Gázából. De a világban szervezett tüntetéseken nemcsak Izraelt „vették elő”, hanem a zsidókat is, népirtással, holokauszttal vádolva őket. A cionizmus és a nácizmus közé egyenlőségjelet tettek. Nem pusztán Izrael kormánya, hanem a zsidóság bírálatáról van szó. Főleg, de nem kizárólag Nyugaton, Belgiumban, Franciaországban, Londonban zsidó célpontokat, kóser éttermet, illetve zsidó embereket, rabbit támadtak meg. A zsidóságot Izrael képviselőjének tekintik. Láthatunk ebben antiszemita irányvonalat is.
– Izrael egyik alapvetése, hogy erős ország. A szétszóratásban, a diaszpórában élő zsidóság hozzá képest védtelen. Mit lehet ez ellen tenni? Izraelnek kellene jobban visszafognia magát, tekintettel lennie a diaszpórában élők kiszolgáltatottságára?
Éppen Budapesten, egy konferencián beszéltem erről, a Balassi Intézetben. Arról, hogy Izrael mennyiben felelős a világ zsidóságáért. Arról, hogy a diaszpórában élő zsidóság is elvárja, Izrael nyújtson számára valamiféle védelmet. Nemcsak fizikailag, hanem morálisan is. Ez összetett kérdés. Izrael egyfelől a zsidóság kollektív védelmezőjének tekinti magát, és így is tekintenek rá. Sokan ugyanakkor a diaszpórában nem akarják megfizetni az izraeli–arab konfliktus árát.
– De kinek a feladata, hogy megvédje a diaszpóra zsidóságát? Mondjuk Belgiumban, ahol az orvos eltanácsolta a 90 éves zsidó asszonyt, mondván: menjen Gázába, ott majd elmúlnak a fájdalmai…
– Elsősorban is az adott államnak, persze. Izrael ebbe nem avatkozhat be. Ugyanakkor azt látjuk, egyes országokban a zsidó közösségnek önvédelembe kell szerveződniük, ha nem is milíciába. Tudatosul bennük, hogy más nem védi meg őket. Más kérdés, Izrael mennyire segíti őket e törekvésükben.
– Franciaországban nagy vihart kavart a Zsidó Védelmi Liga betiltásának kérdése.
– Más kérdés, hogy álljon egy zsidó fiatal egy zsidó intézmény előtt, és telefonáljon nyomban, ha valami baj van, és más a szélsőséges csoportosulások szervezése. A „zsidó gárda” típusú elemeket természetesen az adott államnak joga van betiltani. Szerintem a legtöbb izraeli is egyetért ezzel. Semmi szükség nincsen rá, hogy zsidó banditák kezdjenek muzulmán banditákkal verekedni a francia városokban. Nyugat-Európában, a szélsőséges muzulmánok között, akik a bevándorlók második nemzedékét alkotják, sajnos nagyon vad antiszemitizmust és Izrael-ellenességet tapasztalni. Sokszor verekedésbe, fizikai támadásokba torkolló tüntetésekre kerül sor. Ilyenkor a helyi zsidóságnak valamilyen formában meg kell védenie magát.
– Natan Saranszki ismert exszovjet másként gondolkodó, a Szochnut (Zsidó Ügynökség Izraelért) elnöke a The Jewish Chronicle hasábjain „az európai zsidó történelem végének kezdetéről” tesz említést. Egyetért azzal, hogy az európai antiszemitizmus, ha akaratán kívül is, a cionizmus céljait szolgálja? Vagyis azt, hogy a zsidóság a biztonságosabb Izraelbe kívánkozzon?
– Akaratlanul igen. A cionizmus történelmileg arra épül, hogy az európai emancipáció nem sikerült. A budapesti születésű Herzl Tivadar és mások is ezt vallották. A cionizmus ethosza szerint természetes, hogy Izrael azt szeretné: minél több zsidó éljen Izraelben. Az, hogy létezik antiszemitizmus, és a társadalmak nem fogadták be a zsidókat, elősegíti az érzetet, hogy a zsidók a saját országukban keressék a boldogulásukat. Tény, hogy az utóbbi hónapokban Franciaországból, Ukrajnából és más országokból is több zsidó jött Izraelbe. Nem érzik már jól magukat, a franciáknál például aggasztja őket, ahogy a szélsőséges fundamentalista csoportok viselkednek velük szemben. Más kérdés, hogy a világ zsidósága általában mennyire érzi veszélyeztetettnek magát, és mennyire lehet új exodusra számítani. Személy szerint én nem számítok nagy exodusra.
– Egyetért a sommás kijelentéssel, hogy végső soron a zsidóság emancipációja nem sikerült Európában?
– Ennek legdurvább igazolása a második világháború, a holokauszt. Nemcsak a németek, mások is aktívan közreműködtek a zsidók megsemmisítésében. Ebből a szempontból nézve az emancipáció valóban nem sikerült. Másfelől világosan kell látni, hogy különböző országokban, így Magyarországon is, erős zsidó kultúra van, zsidó szervezetek működnek, a nem zsidó lakosság jó része magával együvé valónak tekinti a zsidó honfitársakat. Ez Franciaországban, Amerikában, Kanadában is így van. Az amerikai Newsweek mégis arról ír a címlapján: az európai zsidók elhagyják Európát. Aki átélte a huszadik század nagy részét, az tudja, hová fajulhatnak a dolgok.
