A zsidó, mint metafora

Az amerikai történészprofesszor a zsidóellenes nyelvhasználat eszmetörténetének feltárására tesz kísérletet. Azt állítja, hogy kontinuitás jellemzi az ókortól a középkoron át a huszadik századig ívelő előítéletes zsidó-metaforát. Bár a zsidó-metafora alkalmazása nem mindig járt együtt antiszemitizmussal, elterjedése nagyban megkönnyítette az antiszemiták dolgát.

„Nirenberg amellett érvel, hogy a zsidóságról kialakított, a nyugati civilizáció mélyében gyökerező elképzelést az értelmiség egyaránt előszeretettel használta az eretnekek, a diktátorok, a középkori járványok, a kapitalista gazdasági válságok és a forradalmi mozgalmak leírásában. A zsidóellenesség az egyik leghatásosabb világmagyarázó séma. Kétségtelen, hogy voltak olyan zsidók, akikre ráillett a zsidóellenes narratíva – de még több olyan emberre is ráillett, akik más etnikai, illetve vallási közösséghez tartoztak. Az elmélet nem a ’valódi’ zsidók viselkedésén alapul” – olvassuk a New York Review of Booksban Michael Walzer, a zsidó politikai gondolkodásban is jártas filozófus recenziójátDavid Nirenberg történész A zsidóellenesség nyugati hagyománya című tavaly megjelent könyvéről.

Nirenberg monográfiája nem a zsidóüldözést, sőt még nem is az antiszemita politikát tárgyalja, hanem a zsidóságtól független „zsidó-metafora” eszmetörténetét tárja fel.  A „zsidó” mint metafora a nyugati civilizáció születésétől negatív jelentést kapott, önálló életre kelt és elszakadt a hús-vér zsidóságtól. A szerző amellett érvel, hogy a „zsidó” alakjához már a kereszténység megjelenése előtt, az ókori Egyiptomban is negatív képzettársítások kapcsolódtak, amelyek aztán a Római Birodalomban is népszerűek voltak, majd a keresztény középkorban még elterjedtebbé váltak. Nirenberg nem állítja, hogy a zsidó-metafora már e korai szakaszban olyan átfogó tartalmat hordozott, hogy egyszerre képviselte volna a pénz- és hataloméhséget, a forradalmi radikalizmust, az elnyomást, az együttérzéssel és az érzelemmel szembeállított jogot és hideg rációt, illetve materialista gondolkodást. Kijelenti viszont, hogy miközben a zsidóság kirekesztett és jogfosztott társadalmi csoport volt, a zsidó-metafora azt sugallta, hogy komoly veszélyt jelent a társadalomra. Sőt, a zsidó-metaforát felhasználó összeesküvés-elméletek még azokban a társadalmakban is megjelentek, ahol zsidók egyáltalán nem éltek. Nirenberg célja annak kimutatása, hogy az ókortól a középkoron át a huszadik századig ívelő retorikában folytonosság fedezhető fel.

A teljes cikk itt olvasható