A zsidó közösség újjászervezése

Azért, mert a magyarországi zsidó közösségnek nincs közösségi stratégiája, nincs az egész közösség érdekeit képviselő szervezete és nincs erőforrásokkal rendelkező, a stratégiát végrehajtó intézményrendszere. Írásom e hiányok sürgős pótlását célozza.

Akik az elmúlt évtizedekben követték a zsidó közélet fejleményeit, tudják, hogy már 2002-ben a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) egymást követő közgyűlésein aktívan kezdeményeztem a szervezet átalakítását, megújítását. Felemeltem a szavamat annak érdekében, hogy e szervezetekben plurális, átlátható és a vallásos és a nem vallásos zsidók számára vonzó rendszer jöjjön létre. Hagyományainknak és évezredes szokásainknak megfelelően ezt, az akkor indulatos belső vita-kezdeményt nem vittem a nyilvánosság elé, féltve a közösséget a nemkívánatos következményektől. Fellépésemnek akkor semmi eredménye nem lett, én kipörögtem e szervezetek vezetéséből, de folyamatosan és aggódva figyeltem a fejleményeket.

Mostani megszólalásomra azért érzem magam feljogosítva, mert a zsidó közösség számára azóta is igyekszem hasznossá tenni magamat. Soha nem kaptam, hanem lehetőségeim keretein belül mindig adtam a közösségnek, leginkább pénzt és személyes munkát. E téren talán megemlíthető az a tevékenységem, amelynek eredményeképpen 17 zsidó szervezet összefogásával a magyar közoktatási rendszert sikerült olyan módon befolyásolni, hogy az általános és középiskolás diákok a korábbiaknál lényegesen árnyaltabb és reális képet kapnak a zsidóságról az új tantervek és tankönyvek révén. Több zsinagóga és zsidó civil szervezet munkájában veszek részt itthon, rendszeresen – saját költségen – elmegyek jelentős zsidó nemzetközi szervezetek rendezvényeire, van rálátásom a hazai és a külhoni zsidó életre. Kuratóriumi elnöke vagyok a Keren Hayesod magyarországi szervezetének, amely Izrael hivatalos adománygyűjtő partnere, így a személyes és családi kapcsolatokon túlmenően is jól ismerem Izraelt. Továbbá nincs semmiféle személyes ambícióm bármiféle vezető funkció betöltésére, javaslataimat kizárólag a javítani akarás szándéka vezérli.

Azért kell a zsidó közösség újjászervezéséről most ismét határozottan beszélni, mert a BZSH és a MAZSIHISZ táján zajló események rávilágítanak az ezen a területen elmaradt rendszerváltás szükségességére. Ami ott az elmúlt húsz évben és különösen az utóbbi időkben történt, az a legtöbb magyar zsidó számára – függetlenül attól, hogy vallásgyakorló e vagy sem – elfogadhatatlan, rombolja a közösség tekintélyét és érdek-érvényesítő képességét.

Mielőtt rátérnék arra, hogy véleményem szerint hogyan lehetne kilábalni ebből a tarthatatlan helyzetből, rögzíteni kell néhány, nem mindenki által ismert alapelvet.

1. Ellentétben az összes magyarországi jelentős vallással, a zsidóság tradíciójából és kultúrájából hiányzik a központosított vezetés, a kisebb-nagyobb közösségeknek és rabbiknak korábban soha nem volt „felettesük”. Ha voltak csoportosulások, azok önkéntesek és demokratikusak voltak már jóval az előtt, hogy az újkori demokráciát Európában kitalálták.

2. A zsidóság vallás és nép egyszerre. Hiába nem vallásos valaki, ha zsidónak született, akkor a zsidó nép tagja és Izrael potenciális állampolgára.

3. Vallási szempontból a zsidóság nem egységes, irányzatai között lényeges különbségek vannak. Közös bennük csak a „Halljad Izrael, az Örökkévaló egy” kinyilatkoztatás és a Tóra elfogadása.

Miért halaszthatatlan az újjászervezés?

Hiányzik egy olyan ernyőszervezet, amely az egész magyarországi zsidó közösség nevében szólalhatna meg, érvényesítene érdeket, közösségi stratégiát fogalmazna meg és ennek megvalósítása érdekében erőforrásokkal rendelkezve végrehajtaná azt.

Az ötvenes évek elején az akkori kommunista állam a Holokauszt után megmaradt töredék zsidóság éppen hogy újraszerveződő vallásos szervezeteit egyetlen szervezetbe tömörítette. Az Ortodox, a Neológ és a Statusquo-Ante hitközségeket arra kényszerítette, hogy egyetlen, sok tekintetben az állam által nemcsak kívülről, hanem belülről is irányított szervezetben egyesüljenek. Ez volt a MIOI, majd MIOK és ennek a szervezetnek lett jogutódja a MAZSIHISZ. A közvetlen állami irányítás az Állami Egyházügyi Hivatal révén valósult meg.

Az 1989-ben kezdődött rendszerváltás után új vallásos és civil szervezetek jöttek létre. Ilyen például az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH), a Lativ, a reform hitközségek, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike), a Magyar Cionista Szövetség (MCSZ), a B’ne Brit és sorolhatnánk tovább, számuk meghaladja a harmincat. Közösségi utánpótlási célból, nagyrészt külföldi támogatással létrejöttek a MAZSIHISZ-től független új zsidó iskolák, óvodák (Lauder, Wesselényi, Bét Menachem). Ám az Állammal való kapcsolattartás módja és a finanszírozás mindeközben tartalmilag alig változott.

A MAZSIHISZ elvileg zsidó hitközségek szövetsége, de teljes a káosz a taghitközségek jogi státusát, ebből következően lehetőségeiket illetően. Vannak önállóan bejegyzett zsinagógák és bejegyzéssel nem rendelkezők. Teljes az anomália a BZSH tekintetében. A BZSH egy a MAZSIHISZ tagjai közül. De a nagy zsinagógai közösségek, – mint például a Dohány templomé és további, több, mint tíz un. körzetként működnek mindenféle jogi és gazdálkodási önállóság nélkül, miközben a hitközségi kritériumoknak többnyire megfelelnek. Autonómiájuk viszont semmiben nem hasonlít egy esetleg éppen csak vegetáló vidéki MAZSIHISZ-tag közösséghez. A legnagyobb probléma, hogy a múlt örökségeként, – egyfajta kényelemből és konfliktus kerülésből az állam oldaláról, valamint ésszerű ragaszkodásként egy meg nem szolgált és meg nem érdemelt monopóliumhoz a MAZSIHISZ részéről, – az államtól járó és a zsidóság egésze számára juttatott milliárdok (a milliárdokba nem értem bele, az intézmények működésére járó, célra dedikált állami kvótákat) a MAZSIHISZ-hez kerülnek. Ahhoz a MAZSIHISZ-hez, amely a saját alapszabálya alapján is kizárólag a vallásos zsidóság és azon belül is csak a neológ irányzat szervezete.

A Párizsi Békeszerződés igen kései részleges végrehajtásaként az állam létrehozta a Magyar Zsidó Örökség Közalapítványt (MAZSÖK), amely nagyon limitált eszközökkel rendelkezve elvileg a zsidó közösség újjáélesztése céljából jött létre. Kuratóriumában vannak civil szervezetek képviselői is, de eddigi tevékenysége nem járult lényegesen hozzá küldetés-nyilatkozatának teljesítéséhez. Alapításából következően nem zsidó, hanem állami szerv. Helyes, hogy létezik, de nem pótolja, vagy helyettesíti az autentikus zsidó képviseletet.

A magyarországi zsidó népesség tagozódása

A magyarországi zsidók között vannak vallásosak, ezen belül vallásgyakorlásuk szokásrendjét illetően négyféle irányzathoz tartoznak: ortodox, haszid, neológ, reform. Ezek az irányzatok egymás között szinte átjárhatatlanok, a szellemi és vallási vezető rabbik igen különböző felkészültségűek, egymás illetékességét vallási kérdésekben ritkán ismerik el.

A nem vallásosak között vannak erős zsidó érzelműek, akik a zsidóságukat származási alapon vezetik le és élik meg. Fontos számukra az Izraelhez való szoros kötődés, keresik a kapcsolatot az ízlésükhöz közelálló küldetésű civil szervezetekkel. Őket nevezném zsidó-magyaroknak. A nem vallásosak egy másik csoportja magyar zsidónak vallja magát, van zsidó identitása, de ez számára másodlagos, elsősorban magyar állampolgár, akinek ősei zsidó vallásúak voltak. Kizárólag kulturális kötődést éreznek a zsidósághoz. A nem vallásosak között van egy harmadik csoport, akik bár tudják, hogy van zsidó a családban, de ezt igyekeznek elfeledni, nem vállalnak közösséget zsidó ügyekben semmilyen szervezettel. Zavarja őket a nyíltan megnyilvánuló antiszemitizmus, ezt elvetik, és félnek annak erősödésétől. Családjuk Holokauszt traumája része a kultúrájuknak.

Az identitás-csoportok között nincs éles határvonal, közöttük jelentős átfedések is vannak.

Megoldási javaslat

A korábban vázolt anomáliák megszüntetésére a legcélravezetőbb megoldás egy olyan intézményrendszer létrehozása, amely a fent említett hétféle identitású csoport mindegyikének megfelel, érdekeit nagy többség által elfogadott minimum program mentén képviseli, megőrzi minden, ma létező vallási és civil szervezet önállóságát, elősegíti új zsidó szerveződések létrejöttét.

Ennek két lehetséges módja van: átalakítjuk a MAZSIHISZ-t, vagy létrehozunk egy újat. A MAZSIHISZ átalakításába többször és többen nekifutottunk. Sosem sikerült, valószínűleg most sem menne. Ezért új szervezet létrehozását tartom célszerűnek. Javaslatom tehát, hogy hozzunk létre egy nagyon körülhatárolt feladatokkal rendelkező zsidó ernyőszervezetet, – nevezzük munkacímként Zsidó Hitközségek és Szervezetek Magyarországi Szövetségének, rövidítve ZSISZEM-nek.

A teljes cikk itt olvasható.