A terror idén sem lesz divat – Ilyen volt a Tel Aviv Fashion Week
Felfegyverzett katonák és biztonsági őrök várakoznak a vörös szőnyegen, a Tel Aviv Divathétre érkező fashionisták pedig készségesen nyitogatják ki táskáikat, hogy a rend őrei belekukkantsanak. „Szúró-, vágóeszköz? Fegyver?” – kérdezgetik rutinosan, és bármilyen abszurd ez a London Fashion Weekhez szokott vendégeknek, az izraelieknek szemük se rebben. Az elmúlt hetek során naponta akár fél tucat terrorcselekményről adtak hírt a lapok – a terroristák számára egy ilyen esemény, ahol a békés együttélést és egymás kultúrájának értékelését (no meg a kivillanó mellbimbókat és androgün kosztümöket) népszerűsítő “ellenség” krémje sorakozik fel ideális helyszín volna egy támadásra.
(forrás: divany.hu)
A Fehér Város – amely rendszerint pezseg az élettől – kissé üres és csendes volt az elmúlt hetekben, és félő volt, hogy a divathét sem lesz az igazi. Legyen szó zsidókról vagy arabokról, az emberek féltek. De – ahogy az lenni szokott Tel Avivban, még olyankor is, mikor napi 3-4 légiriadó sír fel – egy ponton elegük lett a félelemből. Kinek van erre energiája? Az élet megy tovább – mennie kell, másként nem csak a bátorságunknak, de az életkedvünknek is búcsút kell intenünk. Ebben a szellemben kezdődött meg a Tel Aviv Fashion Week.
Pasiszemmel
Férfiként divathétre járni kicsit olyan, mint gluténérzékenyként a világ legjobb pékségében sóvárogni a friss kenyér után. A meseszép ruhakölteményeket figyelve óhatatlanul eszébe jut az embernek: mennyivel izgalmasabb lehetett a rokokó Franciaországban pasinak születni, amikor a magassarkú cipő, az excentrikus parókák, a drámai make-up, és a csilli-villi kiegészítők nem csupán a hölgyek kiváltságai voltak. Ezért is jelentett óriás felüdülést a Nouveu Riche Dog bemutatója – a tervező, Maoz Dahan évek óta jelen van a szcénában, de mostanra „érett meg” arra, hogy kilépjen a pusztán izraeli vasárlókörből. „Évről évre lebeszéltem magam róla, hogy igazán szabadjára engedjem a fantáziámat – annak tudatában, hogy a Közel-keleten gyakorlatilag két évszak váltja egymást: az áprilistól decemberig tartó nyár, és a néhány hónapos tavasz. Kevesen viselnek öltönyt, nyakkendőt, vagy kabátot – ehhez alkalmazkodva terveztem” – meséli. Idén viszont úgy határozott: elrugaszkodik a helyi igényektől, és a dandy-szubkultúra inspirálta kollekciójával megcélozza a nemzetközi piacot. És milyen jól tette: a harmincas-negyvenes évek Nagy Britanniáját idéző tweed zakókat és öltönyöket, filc és gyapjú kiegészítőket álló ováció köszöntötte. Ehhez persze hozzájárultak a hófehér bőrű, éteri szépségű, vöröshajú modellfiúk is, akiknek hipszer-szakálluk fölé rakoncátlan szeplőket rajzoltak a MAC sminkmesterei.
