A szovjet típusú antiszemitizmus
Izraeli turistacsoport érkezik Munkácsra – egykori szülőföldjükre.
A Magyar Narancs ismertet egy filmet a Verzió filmfesztivál programjából, amelynek szereplői turistabusszal keresik fel szülőhelyüket, ahonnan idegenekként kellett távozniuk.
Sokan gondolhatják azt – és nem is minden ok nélkül –, hogy a kárpátaljai zsidó lakosság története 1944-ben, a deportálásokkal ért véget, s a kevés túlélőnek eszébe nem jutott volna, hogy visszatérjen a háború után „szovjetté” vált szülőhelyére. De ami évtizedek távlatából magától értetődő döntésnek tűnik, az 1945-ben egyáltalán nem volt az. Minden veszélyérzetet felülírt a szülőföld iránti vágy, Sztálinra pedig hős felszabadítóként gondoltak azok, akiknek mindenét a nácik vettek el – beleértve családtagjaikat is. Nem kellett sok idő, hogy a hazatérők belássák, hogy nemcsak a rémes közelmúlt okán nem folytatható az, ami a háború előtt az életet jelentette; a szovjet típusú antiszemitizmus elsősorban a gyökerek kiszaggatásában, a hagyományok megsemmisítésében nyilvánul meg, amely a múltat nemcsak eltörölni akarja, de a csizmáját is beletörölné.
Shiri Zsuzsa és Vizner Balázs Sábesz stikában című filmjében e megalázás különféle módozatait ismerhetjük meg. Izraeli turistacsoport érkezik Munkácsra – egykori családtagok, innen elszármazottak. Köztük van Ági, Eszter, Jichák és Joszi, akik már a háború után születettek, nőttek fel, és szembesültek a tradícióik és a szovjet rendszer közötti feloldhatatlan ellentmondásokkal.
