A szerb Trianon
A húsz éve történt srebrenicai vérengzés olyan fordulópont Szerbia és a szerbek újkori történetében, mint amilyen a magyar történelemben Trianon volt: ott pecsételődött meg végképp Nagy-Szerbia ezeréves álma. Talán nem csoda, ha a évfordulón sem a sebek fokozatos behegedéséről, hanem az emlékezetháború élesedéséről volt szó.
A második világháború után önmagába forduló, válaszokat kereső és hipertoleranciára találó Németországgal szemben Szerbia máig sem tudott napirendre térni a fölött, ami 1995-ben történt. Srebrenica a domináns szerb értelmezésben két ponton vitatott. Egyrészt, és ez a radikálisabb álláspont, vitatják az áldozatok valós számát, hogy népirtás történt-e. Kicsit a holokauszt-diskurzushoz hasonlít a dolog, ahol a „holokamut” kiáltók számokkal, definíciókkal, részletkérdésekkel próbálják aláaknázni a véres valóság megismerhetőségét. A másik vitás pont pedig az áldozatok etnikuma – azt kevesen vitatják, hogy Srebrenicában bosnyákok haltak meg, azonban a helyi szerbek velük „versenyeztetik” a környező szerb falvak áldozatait. Mintha a vért le lehetne mosni vérrel.