A szabadkai zsidók deportálásának 72. évfordulójára emlékeztek a városi zsinagógában
A szabadkai zsidók deportálásának 72. évfordulójáról alkalmi művelődési műsorral emlékeztek meg tegnap a Zsinagógában.
Beszédet Maglai Jenő polgármester, valamint Asher Ostrin rabbi, a jeruzsálemi JDC, a világ legnagyobb zsidó jótékonysági szervezetének végrehajtó igazgatója mondott.
A kívülről immár teljesen megújult Zsinagógában a művelődési műsor keretében énekkel lépett fel Tényi Edit, őt követte Miloš Nikolić, a Szabadkai Zeneiskola hegedűtanára, Máté Krisztina korrepetitor zongorakíséretével. Béres Márta, a Kosztolányi Dezső Színház színművésze és Marko Makivić, a Szabadkai Népszínház szerb társulatának színművésze szavalattal lépett fel.
Maglai Jenő, Szabadka polgármestere beszédében a szabadkai zsidóság tragédiájáról beszélt, kiemelve, hogy a jelenlegi és jövőbeni nemzedéknek mindent meg kell tennie azért, hogy ez ne ismétlődjön meg.
– Szabadkán két helyszínen koszorúzunk, emlékezvén a szabadkai zsidóság 72 évvel ezelőtti deportálására és a zsidó közösség ártatlan áldozataira, kiknek életét a kirekesztettség, az üldöztetés, az elhurcolás pecsételte meg és kiknek sorsa tragikus véget ért. A valamikor népes, mintegy 20 ezres bácskai zsidóságon belül a szabadkai zsidóság 4000 tagot számlált, ők a város szellemi, kulturális és gazdasági életének meghatározó tényezői voltak. E kis közösség sajnos mára már jelentősen megfogyatkozva, de kitartásának, összefogásának köszönhetően még mindig jelentős szerepet játszik a város életében. A zsidóságot ért tragédiáról sokak írtak, sokszor beszéltek már, sokan és sokféleképpen dolgozták fel, de mégsem elégszer. Mindaz a szenvedés és igazságtalanság, amit e közösség átélt, mindenkor intő példaként kell, hogy szolgáljon, figyelmeztetésként, hogy mi, akik itt élünk ebben a városban, ne engedjük meg, hogy újra bekövetkezzen egy hasonló üldöztetés. A túlélők emlékiratai, írók művei korabeli dokumentumok, az emlékezések, mind mind fájdalmas és nehéz küzdelemről tanúskodnak, amivel kötelességünk szembe nézni, mert az áldozatok itt, ebben a városban éltek és voltak tevékeny és értéket teremtő polgárai a közösségnek. Ilyenkor, az emlékezés során belső világunkat, érzéseinket, gondolatainkat felerősítve, a külső világ zaját kirekesztve, gondolatainkba mélyedve kell tudatosítanunk, mennyire fontos a béke megőrzése, a másság tisztelete, egymás elfogadása és az egymásra figyelés. Az áldozatokra való emlékezés, a felidézett szörnyűségek felidézése elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy továbblépjünk. Mindent meg kell tennünk, hogy hiteles, emberhez méltó, embert, közösségeket féltő, békét akaró és teremtő, és ezekért naponta tenni akaró közösség legyen a miénk – mondta a polgármester.
