A pesti gettó megmentői
Ungváry Krisztián több tárgyi tévedést is tartalmazó cikket írt a nagy budapesti gettóról és annak állítólagos megmentőiről (A megmenekülés napja, január 17.). Ungváry szerint a budapesti zsidók életét Gerhardt Schmidhuber tábornok mentette meg, amikor katonáit a nagy budapesti gettó védelmére kirendelte. Erre pedig Szalai Pál, a nyilaspárt rendőrségi összekötője vette volna rá a tábornokot.
Legenda, hogy a nyilasok valóban tervezték volna a nagy gettó rabjainak lemészárlását. A legenda „forrása” Szalai, akit 1945. február 17-én a Politikai Rendőrségen kihallgattak. Ezt idézi Ungváry is, de nem árulja el, hogy Szalai eleinte nem a nagy gettó, hanem a védett házak megmentését tulajdonította saját magának. Későbbi, egymásnak is ellentmondó vallomásait Ungváry már nem idézi, ezek pedig alapvetően megkérdőjelezik Szalai szavahihetőségét.
Az akcióban Lucska Vilmos vett volna részt a VII. kerületi nyilaspártszervezet részéről. Ungváry szerint döntő bizonyíték Szalai szavahihetősége mellett, hogy Lucska saját népbírósági tárgyalásán bevallotta, hogy egyike volt azoknak, akik a gettó lemészárlásának tervét kidolgozták. Ungváry téved, vagy rosszul emlékszik. Lucska a népbíróság előtt is tagadta, hogy ilyesfajta tervezgetésben részt vett volna.
Szalait a népbíróság felmentette. Az ítélet indoklása zavaros, a legnagyobb „érdemét”, a gettó „megmentését” meg sem említi.
Szalai szabadlábra kerülése után, tartva attól, hogy újra lefoghatják, elkezdte gyűjteni az érdemeit bizonyító leveleket.