A pajzs, ami Izrael szívét védi
Július 8-án a Hamász terrorszervezet 117 rakétát lőtt ki Izraelre a Gázai övezetből. Ezek közül 45-öt nagyvárosokra, Tel-Avivra és Jeruzsálemre lőtték ki, illetve volt egy, ami az övezettől 115 kilométerre, Háderában csapódott be. A 45 rakétát egytől egyig leszedte a Vaskupola, az izraeli hadsereg rakétaelhárító rendszere.
A Vaskupola csúcskategóriás harci eszköz, de nem támadó fegyver, hanem méregdrága védelmi berendezés. A projekt összköltsége több százmillió dollár volt, de minden pénzt megér. Légiriadó idején az izraeli lakosok korábban csak az óvóhelyekre menekülhettek, a Vaskupola viszont még röptükben szétlövi a rakétákat, még azelőtt, hogy becsapódnának – ha kell, irányt is vált a levegőben. A Hamász Kasszám-rakétái primitív, de gyilkos eszközök, szemben a Vaskupolával, ami még a kiszámíthatatlanul viselkedő sufnirakétákat is kilőheti.
Emlékeznek még, milyen volt a 2013-as cseljabinszki meteorzápor? Milyen lenne mindennap azzal a tudattal kimenni az utcára, hogy ez bármikor megtörténhet? Hogy észbontó sebességű objektumok potyognak az égből, elpusztítva mindent, ami ezeknek az útjába kerül? Na, Izraelnek azon a részén, ami a Gázai övezet közelében van – Aseklónban, Sderotban, illetve, ahogy a mostani helyzet mutatja, Tel-Avivban és Jeruzsálemben –, pont ilyenek a mindennapok.
Amikor a gázai rakétatámadásokra az izraeliek úgy reagáltak, hogy megölték a Hamász katonai parancsnokát 2012 novemberében (Operation Pillar), a szervezet kb. ezerötszáz Kasszám-rakétát lőtt ki Izraelre. Ezeknek 84 százalékát a Vaskupola még röptében megsemmisítette – 1600 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó elfogó rakétákkal ez nem probléma.
Fej, tor, potroh
Egy ilyen művelethez precíziós rendszer kell: olyan az egész, mintha egy puskagolyót akarnánk röptében eltalálni. A Vaskupola terveivel már évekkel ezelőtt elkészültek, de a döntéshozók korábban még félresöpörték; senki nem hitte, hogy egy ilyen rendszer működőképes lehet. Az izraeli légierő, az IAF is ellenezte a Vaskupola ötletét – valószínűleg jobban szerették volna a 270 millió dolláros induló tőkét a géppark frissítésére fordítani.
Egy Vaskupola-rendszer három részből áll:
- Az ellenséges rakétaindításokat figyelő radarból, az EL/M-2084-as többcélú rádiólokációs állomásból – ezt az Elta fejlesztette.
- A stratégiai és fegyverirányító rendszerből, az Air Defence C2 Systemsből – tulajdonképpen ez a parancsnoki állás. A Vaskupola keretszoftverét az Mprest szoftvercég szállította, de magát a rendszert emberi személyzet irányítja.
- A rakétaindító állásból, ami az izareli Rafael Advanced Defense Systems készített, illetve az ehhez tartozó, Tamir típusú elfogórakétákból. Ezeket csúcstechnológiás elektrooptikai szenzorokkal szerelték föl, a kormánylapátjuk pedig egész finom mozdulatokat is végezhet – erre szükség is van, hogy a rakéta hirtelen pályamódosításokat is végezhessen.
Ellenséges rakétaindításnál a Vaskupola radarrendszere érzékeli a kilövést; a lokátor bármilyen időjárási körülmények mellett használható. Ezután a keretszoftver kiszámítja az érkező rakéta várható röppályáját, meghatározza, hogy lakott területre fog-e zuhanni, és ha igen, indítási javaslatot tesz.
Maga az indítás nem automatikus: a kezelőszemélyzetnek éjjel-nappal készenlétben kell állnia, mivel néha csupán pár másodpercük van eldönteni, hogy indítják-e az elfogó rakétát. A Gázai övezetből egy-másfél perc alatt lakott területet érhetnek a Kasszám-rakéták. A hadsereg nem is tervezi, hogy automatizálják az indítást; a Tamir rakéták túl drágák ahhoz, hogy minden jöttment Kasszámra elpazarolják őket.