A nyilvánosság elé vitt emlékezet
Nemcsak az összetételével, de már a puszta méretével is megrendít a Szabadság téren készülő német megszállási emlékműnek nevezett szoborzat ellen protestáló civilek emlékpontja.
Harsányi László társadalomkutató, a Nemzeti Kulturális Alap és a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont korábbi vezetője szerint a spontán kialakult nyílt színi tárlat sokkal értékesebb, sőt hatásosabb, mint ami a szemközti paraván mögött formálódik; reméli, hogy a megrázó kiállítás anyaga valamiképp fennmarad.
Mi is megnéztük, mit üzennek és mivel üzennek a történelmi tényeket meglehetősen sajátosan kezelő szoborállítóknak azok, akik máshogy emlékeznek. A kövekkel és mécsesekkel borított aszfalton sorakozó tárgyakat alaposan elverték a minapi zivatarok, főleg a papírok sínylették meg a vizet, a képek és a szövegek sokszor nehezen kivehetők, de ami mégis, jobb léleknek az is éppen elég.
(fotó: Móricz-Sabján Simon, nol.hu)
Mindjárt a sor elején találtunk például egy halottnyilvántartó végzést, egy 1944 júliusában eltűnt munkaszolgálatos nevére szól, mellette rákospalotai, zalagyömrői, jánosházai és zalaszentgróti áldozatok nevét sorolja egy ismeretlen emlékező. Egészen kis gyerekek neveit is.
Arrébb, e helyt kiváltképpen könnyen értelmezhető megállapítás olvasható: „A művészet eredetileg a rossz, kártékony erők elleni harc mágikus eszköze volt”, azután számos családi portrét találtunk, egyikük-másikuk alá még rövid szöveg is került, láttunk például egy fotót egy fiatal párról, a kép alá ezt írta valaki: „Nagyszüleim, akiket sohasem láthattam, magyar nyilasok vitték el őket, Ne mentsük a tetteseket!”, egy másikat „A Spiegel család, akiket »Gábriel arkangyal« deportált Auschwitzba” hozzáfűzéssel, meg egy harmadikat, amelyen két kicsi gyerek mosolyog: Szikla Iván és Szikla Erika, az újvidéki mészárlás áldozatai.
Odébb Rejtő Jenő Csont brigádját jelzetelte egy protestáló, ekképp: „Reich Jenő meghalt 1943. január 1. Munkaszolgálat”, még odébb meglehetősen sok, papírra nyomtatott felvételt leltünk Horthy kormányzóról, többnyire Hitler kancellár meghitt társaságában figyelhettük meg, jó hangulatú, baráti pillanatoknak lehettünk tanúi a hajdani fotóriporter szíves közreműködésének köszönhetően.
