A Németországba menekült iráni dzsúdós a legjobb barátjának nevezte izraeli ellenfelét
Sagi Muki izraeli és Saeid Mollaei iráni dzsúdós továbbra is nyilvánosan támogatják egymást. Moallei augusztusban menedékjogi kérelmet nyújtott be Németországban, miután az iráni hatóságok nyomást gyakoroltak rá, hogy ne versenyezzen Muki ellen.
Saeid Mollaei
Molaei szombaton versenyzett először a Németországba való menekülése óta az Oszaka Grand Slam versenyen, Japánban a Nemzetközi Judó Szövetség (IJF) menekült csapata tagjaként. Sagi pedig Instagramon gratulált iráni ellenfelének, aki válaszul az izraeli sportolót legjobb barátjának nevezte.
„Szeretnék gratulálni Saeid Mollaei-nek, aki ma az Oszaka Grand Slam menekültek csapatának tagjaként versenyzett. Ez a sport diadala a politika felett. Köszönet az izraeli judónak, a világ- és olimpia szövetségnek a támogatásért,” írta Muki Instagramon.
Mollaei tört angollal a következőt válaszolta: „Hi, Muki, nagyon-nagyon köszönöm és sok szerencsét neked mindig, legjobb barátom.”
Mollaei és Muki augusztus 28-án történelmet írhatott volna azzal, hogy megmérkőznek egymással a tokiói vb-n.
Az iráni sportolóknak évek óta tiltják, hogy bármilyen sportversenyen kiálljanak izraeli ellenfelükkel. Februárban Mollaei sérülést színlelve elvesztett egy mérkőzést és esélyét az aranyéremre a Párizs Grand Slamen, hogy elkerülje Mukit a következő fordulóban. Végül felépült és bronzéremmel zárta a versenyt, majd újabb sérülést színlelt, hogy ne kelljen egy dobogón állnia Mukival.
Májusban azonban az IJF bejelentette, hogy megállapodást kötött Iránnal a bojkott befejezéséről, bár az iráni olimpiai bizottság vezetője később ezt tagadta.
Augusztus 28-án Tokióban Moallei éppen az orosz olimpiai bajnok Khasan Khalmurzaevvel készült kiállni. Pár perccel a mérkőzés előtt az iráni edzőt felhívta Davar Zani iráni sportminiszter helyettes, és utasításba adta, hogy Moallei lépjen vissza, hogy elkerülje a versenyt izraeli ellenfelével. Az utasításhoz kettős fenyegetés társult Moallei és családja számára.
Mollaei teljesen összetört, és Marius Vizer IJF elnökhöz fordult, aki miután értesült a történtekről teljes támogatásáról biztosította a sportolót.
Vizer elmagyarázta Mollaei-nek, hogy meg kell hoznia élete legnehezebb döntését. Engedelmeskedik és visszatér a hazájába vagy kockáztat és harcol a szabadságért.
Mollaei a harcot választotta és legyőzte az olimpiai bajnok ellenfelét, majd a negyeddöntőben az olimpiai bronzérmes kanadai Antoine Valois-Fortier-t is.
Az elődöntőben a belga Matthias Casse várta, azonban az iráni hatóságok ismét közbe léptek. Számos telefonhívással igyekeztek nyomást gyakorolni rá, a sportoló pedig megértette, hogy olyan messzire ment, hogy már nem mehet haza. Ezenkívül az iráni nagykövetség küldöttsége is kiment a helyszínre. Az egyik küldött illegálisan belépett a sportoló melegítő területére, hogy megfélemlítő üzeneteket továbbítson számára.
Röviddel az elődöntő előtt, Moallei edzője újabb telefonhívast kapott, ezúttal az iráni olimpiai bizottság elnökétől, Reza Salehu Amiritől. A hívást kihangosította, hogy Moallei is hallja a beszélgetést.
Az elnök elmagyarázta, hogy a titkosszolgálat a családja házában van. Ezt Moallei barátai is megerősítették a neki küldött szöveges üzenetekben, mondván, a titkosszolgálat emberei arra kérték az apját, hogy mondja meg neki, hogy kövesse a törvényt vagy problémái lesznek.
Moallei végül elvesztette a versenyt Casse ellen, majd később a bronzmérkőzést is.
Az olimpiai kvalifikációs tornát pedig a kétszeres Eb-győztes Muki nyerte, ezzel ő lett az első vb aranyat nyerő izraeli férfi dzsúdós.
A tokiói világbajnokság után a 2018. évi világbajnok Mollaei Németországba menekült, és november elején hivatalos értesítést kapott a Német Migrációs és Menekültügyi Hivataltól (BAMF – „Bundesamt für Migration und Flucht”), hogy „elismert menekült” státuszban részesült.
Mollaei az IJF oldalán közzétett egyik nyilatkozatában elismerte, hogy minden új számára: „Egy nagyon hagyomány tisztelő társadalomból származom, és egy tradicionális családból. Most egy modern társadalomban élek, egészen más kultúrával, szabályokkal és viselkedéssel. Minden más. De egy sportoló megtanul megbirkózni a helyzettel és alkalmazkodni, és én pontosan ezt teszem.”
Tokió óta és néhány nap pihenés után a bajnok naponta edz, hogy elérje céljait és álmait, hogy olimpiai bajnoki címet nyerjen: „Minden reggel edzőterembe megyek, és délután dzsúdózom, heti 6 nap. Néhány versenyen is részt vettem már a judo klubommal, és az IJF-nek köszönhetően edzőtáborokban is voltam.”
