A németek már másfél éve tudtak a rablott műkincsekről
A német kormányzat már több mint másfél éve tud a Münchenben talált festménygyűjteményről, amelyben a náci diktatúra idején zsidóktól elrabolt alkotások is lehetnek.
Cornelius Gurlitt salzburgi háza
A bajor igazságügyi minisztérium szóvivőjének pénteki nyilatkozata alapján a berlini kancellári hivatalt 2012 márciusában tájékoztatták az előző hónapban előkerült képgyűjteményről. A kancellária fényképeket is kapott és egy listát az alkotásokról – tette hozzá a szóvivő hírportálok beszámolói szerint.
Az 1406 festményt, grafikát és nyomatot Cornelius Gurlitt müncheni lakásában találták meg egy adócsalás gyanúja miatt indított eljárás során, a képek az apjától, a nácik megbízásából dolgozó Hildebrand Gurlitt műkereskedőtől származnak. Az ügyről először a Focus hírmagazin számolt be 19 hónappal később, idén novemberben A kormányt számos szervezet, köztük a Zsidó Világkongresszus (WJC) is bírálta az ügy titkos kezelése miatt.
A kormány a nemzetközi bírálatok hatására úgy döntött, hogy bevonja a nyilvánosságot a képek származásnak megállapítását célzó munkába, és egy szakértői csoportra bízza a kutatómunka irányítását. A gyanús eredetű képek első, 25 alkotást tartalmazó listáját a héten jelentették meg a az elveszett kulturális javak koordinációs állomásának (Lost Art Koordinierungsstelle) lostart.de címen működő portálján.
Az eddigi vizsgálatok szerint 590 képről feltételezhető, hogy a nácik által elrabolt, elkobzott vagy kikényszerített adásvétellel, jóval áron alul megszerzett művek kategóriájába tartozik. A jövő héten az összes ilyen alkotás fő adatait és fényképét közlik a lostart.de portálon.
Az első 25 kép közül 13 valószínűleg egy drezdai zsidó ügyvéd gyűjteményéből származik, aki a harmincas években a náci üldöztetés miatt kényszerült megválni képeitől.
Winfried Bausback bajor igazságügyi miniszter a Süddeutsche Zeitung című lapban pénteken megjelent interjúban arra utalt, hogy akár a vonatkozó törvényeket is módosíthatják, hogy az elrabolt műkincsek visszakerüljenek a jogos tulajdonosokhoz. Hangsúlyozta: “nehezen lehetne elviselni”, ha valaki az elévülési szabályok miatt nem kaphatna vissza egy alkotást, amelyet a nácik raboltak el családjától.
Hildebrand Gurlitt a nácik megbízásából egyebek mellett műtárgyak külföldi értékesítésével foglalkozott, a propagandaminisztériumban összegyűjtött elfajzott műveket árulta devizáért. Sok képet saját magának vásárolt meg a Joseph Goebbels vezette minisztériumtól. 1940-ben például 4 ezer svájci frankot fizetett 200 alkotásért. A darabonként csupán 20 frankért megszerzett képek között volt például festmény Pablo Picassótól és Marc Chagalltól. Az 1956-ban meghalt műkereskedő fiánál talált gyűjtemény értékét egymilliárd euróra becsülik.
