A muszlim szolidaritás vége
Fotó: Magnus Hendratmo/Anadolu Agency
Pedig ami az ujgurokkal történik a közelmúltban, az nemcsak muszlim szemszögből felháborító, hanem bárkiéből, aki fontosnak tartja az emberi jogokat. A Kína Hszincsiang (Xinjiang) tartományában élő, türk eredetű nyelvet beszélő, a többségi han kínai társadalomtól vallásilag és kulturálisan egyaránt elkülönülő ujguroknak soha nem volt könnyű a Kínai Népköztársaságban, ám a pekingi vezetés az elmúlt években kiemelt jelentőségként kezelte az ujgur identitás, kultúra és történelem megsemmisítését.
Theresienstadt Hszincsiangban
A 2000-es években a világon mindenfelé erőre kapó muszlim dzsihadista terrorizmus ha minimálisan, de Hszincsiangot is érintette, amire válaszul Peking elképesztő erőt vetett be. 2016-ban azt a Csen Csuankuót neveztél ki a tartomány élére, aki korábban Tibetet irányította vasszigorral, és neki köszönhetően az ujgurok hamarosan olyan totalitariánus disztópiában találták magukat, ami még Orwellnek sem nagyon jutott eszébe.
Ezeket a kis jóindulattal munka-, anélkül inkább koncentrációs táboroknak nevezhető intézményeket az ujgurok nem önszántukból keresik fel, hanem mert erre kötelezik őket. Egyes becslések szerint már egymillióan voltakhosszabb-rövidebb ideig ilyen táborok vendégei, ahol a kevés kiszivárgott beszámoló szerint a napok agymosással és kényszermunkával telnek. A kínaiak szerint persze erről szó sincs, az általuk nyugati újságíróknak bemutatott táborokban csak mosolygó, éneklő és táncoló ujgurokat látni – kísértetiesen hasonlóan arra, ahogy a náci németek mutogatták a Nemzetközi Vöröskeresztnek a Theresienstadt koncentrációs tábort.
Ez nem Dánia
Hiába a muszlim kultúra és hit, esetenként a muszlim emberélet tűzzel-vassal pusztítása, az iszlám világban nagyon kevesen aggódnak az ujgurok sorsáért. Abban az iszlám világban, ahol korábban a legkisebb muszlimellenes vétség ellen százezrek vonultak az utcára, és komplett gazdasági bojkott is lehetett a vége egy vélt vagy valós vallásgyalázásnak. A leghíresebb eset az volt, amikor 2005-ben Dzsakartától Teheránig ért a tiltakozási hullám, mert a Jyllands-Posten nevű dán lap Mohamed prófétát ábrázoló, ráadásul előnytelenül ábrázoló karikatúrákat publikált. Szinte minden muszlim ország kormánya tiltakozott, nagyvárosaikban egymást követték az esetenként gyilkos tombolásig fajuló tömegtüntetések. A karikatúrákat utánközlő francia Charlie Hebdo-t is megtámadták, és a lap ellen 2015-ben elkövetett, 12 halálos áldozatot követelő terrortámadás is ide vezethető vissza.
A muszlimok különösen érzékenyek a próféta gyalázására, de ez kevés magyarázatnak ahhoz, hogy miért reagált az iszlám világ sokkal dühösebben néhány karikatúrára, mint több millió hívő muszlimtalanítására. A palesztin nép sérelmeit a világ muszlimjai saját tragédiájukként élik meg, az ujguroknak viszont nem jár ilyen szolidaritás, pedig ma Kashgar ősi városában ugyanolyan megalázó muszlimként létezni, mint Gáza élhetetlen betondzsungelében.
Szemben a muszlimok harmadik legszentebb városa, Jeruzsálem környékén élő palesztinokkal, az ujgurok az iszlám világ perifériáján élnek, távol a Közel-Kelettől, a vallás szülőhelyétől és szívétől. Ahogy egy szakértő fogalmazott: „az ujgurokat Kínában azért kínozzák, mert túlságosan muszlimok, a muszlim világ meg azért nem küzd értük, mert szerintük nem eléggé azok”. A türk rokonságból fakadóan az ujgurokat valamennyire testvérként kezelő Törökországon és közép-ázsiai országokon kívül az ő sorsuk nem igazán érdekli a muszlimokat. De ez még fokozottaban így van a mianmari rohingyákkal, akiknek 2017-es lemészárlására és Bangladesbe üldözésére mégis felkapták a fejüket az egészen távol élő muszlimok és országaik vezetői is.
Az ujguroknak nem jut ilyen szolidaritás. Balszerencséjükre az emberi jogokat Kínához hasonlóan lábbal tipró muszlim országok vezetőinek se erkölcsi alapja nincs felszólalni az érdekükben, se nem akarják saját népük figyelmét emberi jogi kérdések felé irányítani. Ebből egyenesen következik, hogy ezekben az országokban, ahol szinte nincs is semmiféle szabad sajtó, a közönség nem is tud meg semmit arról, hogy mit tesznek Kínában az ujgurokkal.
Ha izraeli katonák lelőnek egy palesztin fiatalt, arról az arab világ összes tévécsatornája beszámol, de ha a kínaiak zárnak átnevelőtáborba egymillió ujgurt, az egyszerűen nem hír. Erről persze az is tehet, hogy a kínaiak nagyon hatékonyan szűrik a Hszincsiangból kijutó híreket, de ettől még tény, hogy az Al-Jazeerán kívül az arab nyelvű sajtóban nem igazán téma az ujgurok szenvedése. Ahogy a Bloombergnek mondta egy szakértő, az ujgurok ügyét még a dzsihadisták sem karolják fel.
