A magyar varrónő
A második világháború legkeményebb éveiben, a szlovák-magyar határ közelében élő özvegy varrónő, Marika (Borbély Alexandra) egy fiatal zsidó kisfiút bújtat az otthonában.
Borbély Alexandra a The Hungarian Dressmaker című filmben
A környéket halálosztagok és milicisták dúlják fel, Marika világa a feje tetejére áll, féltve őrzött titkáért pedig egyre súlyosabb árat kell fizetnie. A Karlovy Vary-i Filmfesztiválon bemutatkozó The Hungarian Dressmaker felkavaró és nyomasztó történet, amely mégis hitet tesz a jóság és a remény diadala mellett, legyen bármily csekély is az esély rá – írja a magyar.film.hu.
A magyar varrónőről szóló film az 58. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában debütált. A bemutatón a javarészt cseh közönség igazi sztárként ünnepelte az alkotókat, köztük Borbély Alexandrát is, amely egyszerre volt felemelő, ugyanakkor kissé ambivalens élmény, tekintettel arra, hogy a remek színésznőt mostanság hazai mozikban csak elvétve láthatjuk. A szlovák-cseh-magyar koprodukcióban készült dráma megtekintése pedig csak tovább fokozta ezt a kettős érzést: rögtön az első percekben egyértelművé válik, hogy a film kőkeményen szembesíteni kívánja nézőit a világháború során elkövetett etnikai alapú bűnökkel, így a magyarellenességgel is. Miközben örömteli szomszédjaink őszintesége, felmerül a kérdés, hogy mi, magyarok hányadán is állunk a múltunkkal, a történelmünkkel való szembenézéssel.
Ivetá Grófová filmje azonban nem csupán ebből a perspektívából elgondolkodtató. Ugyan témájában és cselekményében semmi újszerű nincs, a közép-európai lét sajátosságainak köszönhetően (sokféle etnikum, különböző vallási hovatartozások, eltérő kulturális gyökerek és életmód együttes jelenléte) az alaphelyzet színesebbé és komplexebbé válik.
A The Hungarian Dressmaker (A magyar varrónő lenne fordítása) nagy hangsúlyt helyez arra a végtelenül elkeserítő tényre, hogy a háborúban egyik napról a másikra olyan emberek fordultak szembe egymással, akik ugyanott születtek és nőttek fel, ismerték egymást, ahogy a szüleik és a nagyszüleik is, együtt dolgoztak és együtt ünnepeltek, közösen viselték a nehézségeket és viszontagságokat, egyszóval közös sorson osztoztak, mégis eluralkodott rajtuk a vak gyűlölet. Sokan próbálták már megfejteni, hogyan képesek az olyan ideológiák, mint az ultranacionalizmus felülírni a személyes tapasztalatokat, ám erre talán sosem lehet kielégítő választ adni. Az ebből fakadó tragédia, a szörnyűségek értelmetlensége pedig egy évszázadok óta hagyományosan multietnikus közegben még szembetűnőbb.
A filmben szinte mondatról mondatra változik, hogy éppen milyen nyelven szólalnak meg szereplők. Cseh, szlovák, magyar vagy épp német mondatok keverednek össze, ez pedig hatásosan erősít rá a káoszra és fejetlenségre, ami Kelet-Közép-Európát jellemezte a korszakban. Ez volt az a bizarr időszak, amikor valaki úgy válhatott akár négy különböző ország polgárává is, hogy egy tapodtat sem mozdult el otthonról. A folyamatosan váltakozó rezsimek, az átrajzolt határok, a totális bizonytalanság világa jelenik meg előttünk, amelyben az alkalmazkodási készség a túlélés egyetlen záloga. Jól tudja ezt Marika is, aki minden követ megmozgat azért, hogy a saját és a csűrjében rejtegetett kisfiú életét is megmentse. Minden munkát elvállal, amit talál, segíti szomszédjait és próbál tisztességes, de éles eszű nőként az őt ostromló férfiak között lavírozni.
