A magyar Jud Süss

Írta: Papp István, Betekintő - Rovat: Hírek - lapszemle

Az Ártatlanok? 1944-es bemutatója

Magyarország német megszállását és Sztójay Döme kollaboráns kormányának megalakulását követően mind a magyar zsidóság életében, mind a hazai színházi világban új időszámítás kezdődött. Nálunk az idő rövidsége miatt nem került sor a színházi világ olyan gyökeres átalakítására, mint Németországban, többek között azért sem, mert a második zsidótörvény végrehajtása következtében ez a folyamat már jóval korábban elindult. A Harmadik Birodalomban a prózai színházzal szemben inkább a dalszínház élvezett elsőbbséget. Ezzel együtt a náci politikai elit ugyanúgy a nemzeti identitást formáló politikai tényezőnek tekintette a színházat, mint a weimari köztársaság nem egy alkotója. A bemutatott darabok, a megtűrt rendezők, a különböző engedményeket tevő színészek sorsa még évtizedekkel a háború után is kényes kérdésnek számított.[1]

jud süss

A német film egy korabeli hirdetése

A magyar színházban valamiféle antiszemita repertoár megteremtésére nem került sor, legfeljebb időről időre igyekeztek bizonyos műveket a zsidóellenesség jegyében értelmezni. A legismertebb példa talán Móricz Zsigmond II. Lajos kincstárosáról szóló Fortunátus című drámája vagy bizonyos 19. század végi népszínművek, amelyek a maguk korában nem számítottak problematikusnak. Megemlíthető Vaszary János Hölgyek és urak című, 1936-ban írt szatirikus színműve, amely szintén előadható antiszemita éllel, de a választás a rendező döntésén múlik.[2] Jelen esetben azonban nem erről van szó: az Ártatlanok? egyértelműen az antiszemitizmust, a zsidóság rendkívül negatív színben való, általánosító ábrázolását állította mondandója középpontjába. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy a belügyminisztériumi államtitkárrá emelkedett Endre László a deportálások megindulása után, de még a fővárosi zsidóság táborokba szállítását megelőzően újból szorgalmazta az Ártatlanok? színre vitelét.

A zsidóság elleni indulatok fokozásának számos jelét tapasztalhatták a kortársak, így például a Corvin Moziban díszelőadáson mutatták be 1944 májusában a Jud Süsst, Sztójay Döme kormányfő jelenlétében.[3] Ezek után nem meglepő, hogy a korábbiakhoz képest nagyobb politikai hatalommal rendelkező Endre újból előállt az Ártatlanok? bemutatásának tervével. Mind Kádár Lajos, mind Tompa Béla, mind Dövényi Nagy Lajos vallomásai alátámasztják, hogy az egykori Pest megyei alispántól származott az újbóli bemutató ötlete, s ehhez közvetítőként megint Cselle Lajoshoz, a színészkamara főtitkárához folyamodott.[4] Ő közölte a bemutató tényét Kádárral, s ő kérte fel Dövényi Nagy Lajost a darab átírására, a szöveg kiigazítására. Kádár azt mondta barátjának, Fodor Józsefnek, hogy az egyik súgópéldányt találták meg a Belügyminisztériumban,[5] s ezt kapta meg később Dövényi Nagy Lajos.

A teljes cikk itt olvasható.

 

[1] A kérdéskört áttekinti Győri, 2011.

[2] László, 2012 (utolsó letöltés: 2014. április 3.).

[3] Magyarság, 1944a:. 15.

[4] BFL XXV. 1.a. Nb. 1538/1945/5. 11–22. Kádár Lajos, Tompa Béla és Dövényi Nagy Lajos tanúvallomásai az 1945. szeptember 3-án tartott népbírósági tárgyaláson.

[5] ÁBTL 3.1.9. V-118738. 20. Fodor József tanúvallomási jegyzőkönyve, 1945. április 25.

támogatás
Pop up banner1
[popup][/popup]