A magyar egyházak már csak titokban merik segíteni a menekülteket

Az este legszomorúbb és egyben legabszurdabb pillanata akkor jött el, amikor a moderátor megkérdezte, hogy a másik két egyház hogy vesz részt az elismert menekültek integrálásában. Kiderült, hogy egyikük sem mer nyilvánosan beszélni a programjukról, mert tartanak a közhangulattól.

Már amikor mernek segíteni egyáltalán. Sok parókia például üresen áll, mégsem nyitják meg őket a rászorulók előtt. Beer Miklós szerint ez szégyenletes, és a nemzeti önbecsülésünk is azon múlik, hogy tudunk-e emberségesek maradni ebben a helyzetben. Három egyház képviselője beszélgetett a menekültkérdésről, és végül arra jutottak: a propagandával való hadakozás hatástalan, inkább kisközösségekben kell építkezni.

– mondta Beer Miklós váci püspök kedd este a Mazsihisz székházában, ahol Darvas István főrabbival és Bolba Márta evangélikus lelkésszel fejtették ki álláspontjukat a menekültkérdésről. A püspök szerint nagy a baj, a félelem ugyanis rátelepedett az emberekre, és ez olyan történetekben nyilvánul meg, mint az őcsényi eset. Beer amúgy a saját bőrén is tapasztalhatta a téma körüli indulatokat: már akkor gyűlöletcunami zúdult rá, amikor befogadott két menekültet, vagy amikor Fabiny Tamás evangélikus püspökkel közös videóban szólalt fel a menekültek világnapján. Azóta is többször megnyilvánult  a kérdésben, a napokban egy petíció elindításában is részt vett, amellyel az emberséges társadalmat szeretnék megvédeni.

„Alaposan belekeveredtem ebbe a témába az elmúlt napokban. Egy barátom mondta is, hogy most már jó lenne, ha leállítanám magam, mert a csapból is a Beer Miklós folyik” – mondta, de szerinte vannak olyan határok, amiket nem szabad átlépni, és ez az emberség határa. Mindenki rá van kényszerítve az állásfoglalásra. Azt ugyanis senki nem gondolhatja, hogy a migrációs krízis rövid távon megoldódik, miközben az emberiség túlnépesedett, és évente egy magyarországnyi területtel nő a sivatag. Az elsődleges kérdés az, hogy meg tudjuk-e őrizni az emberségünket. És hogy mit mond erről az evangélium?

„Éheztem és enni adtatok. Vándor voltam és befogadtatok” – mondja Krisztus, és Beer szerint a hívőknek a másik emberben mindig őt kéne megpillantaniuk. Függetlenül attól, hogy hatan, hatszázan vagy hatezren érkeznek a határra, a legfontosabb, hogy képesek vagyunk-e a szemükbe nézni, és meglátni bennük Krisztust.

Nem a kerítés a baj

Nagyon nem mindegy, mit kérdezek kérdezem elsőként egy évekig vándorló, elcsigázott embertől:

• ettél ma már?
• Vagy inkább azt: muszlim vagy-e?

És nem arról van szó, hogy Beer szerint ne kellene védeni a határokat. Még ha rossz érzést is kelt benne a kerítés, belátja, hogy kezelni a határra zúduló tömeget, és a hatóságoknak rendet kell tartaniuk.

Az viszont szerinte a népünk szégyene, hogy az állam által elismert menekülteket sem fogadjuk be.

Szégyenkezéssel mondom, hogy ebben az egyházunk is benne van. Ott állnak az üres parókiáink, mert nincs elég papunk. És hiába könyörgök, hogy jelentkezzetek már, mert kapjuk a hivataltól a menekültügyi listát, hogy kit tudunk közülük befogadni

– mondta Beer, és elmesélte, hogy egyetlen papja jelentkezett, de két nap múlva ő is visszamondta, mert az egyháztanács úgy döntött, hogy inkább maradjon üresen az épület, csak ne menjen oda senki.

Szupertitkos menekültügy

Az este legszomorúbb és egyben legabszurdabb pillanata akkor jött el, amikor a moderátor megkérdezte, hogy a másik két egyház hogy vesz részt az elismert menekültek integrálásában. Kiderült, hogy egyikük sem mer nyilvánosan beszélni a programjukról, mert tartanak a közhangulattól.

A teljes cikk itt olvasható.