A kamera poétája – André Kertész fotóiból nyílik kiállítás a PIM-ben

André Kertész (Fotó: David Moore)

“Főhajtás a fotóművész életműve előtt – írja az E. Csorba Csilla kurátori közreműködésével készült tárlat beharangozója – egy olyan etűd, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum és tagintézményei, a Kassák Múzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményeiből származó, 73 vintage felvételt, valamint leveleket, hangzó és írott dokumentumokat mutat be. Egy korai felvételtől eltekintve a fotográfiák mind Kertész párizsi korszakából, az 1925–1935 közötti időszakból származnak. Az elsősorban Bölöni, Kassák és Mirkovszky hagyatékában fennmaradt fényképek közül több most kerül először a nagyközönség elé.

Az Années folles-nak nevezett őrületes korszakban, a különböző stílusok kavalkádjában, a kelet-közép-európai emigráns művészek hadának megjelenése idején indult André Kertész semmilyen izmushoz nem sorolható külföldi karrierje. Szinte azonnal meghódította Párizst, a művészvilág befogadta, s kézről kézre adta. (Példa rá a belga, a holland és az olasz avantgárd művészekről, Seuphorról, Mondrianról és Prampoliniről készített fotója.) Részese és önzetlen, házi fényképészi minőségében segítője lett a magyar művészek (Tihanyi, Blattner, Beöthy, Csáky, Brassaï) pályája alakulásának, miközben neve széles körben ismertté vált. 1927-ben kiállításon mutatta be fotóit az Au Sacre du Printemps Galériában, amelynek megnyitóján Paul Dermée belga költő felolvasta hozzá írott versét. Sorra jelentek meg fotográfiái francia és német lapokban, 1933-tól pedig könyvekben, albumokban adta közre az élet, az utca, a kávéházak apró, emberi dolgairól készített, lírai felvételeit. E sorba illeszthető Bölöni György Az igazi Ady címmel Párizsban, 1934-ben megjelent kötete, a szerző személyes emlékei alapján Ady párizsi életét megidéző, 16 eredeti Kertész-felvétellel.”

André Kertész-fotók a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből