A Jordán-völgy izraeli és palesztin lakói is tanácstalanok a Trump-béketervvel kapcsolatban

Orit Artsieli, a terület önkormányzatának pénzügyi igazgatója az MTI tudósítójának elmesélte, hogy az 1967-es, izraeli győzelemmel záruló hatnapos háború után a kormány kérésére, fiatalon és lelkesen költöztek erre a vidékre. Azért küldték őket ide, hogy kevesen nagy határövezetet legyenek képesek birtokba venni mezőgazdasági termeléssel, ahogy az ország megalakulásakor, pár évtizeddel korábban az izraeli kibucok és szövetkezeti falvak, a kibucokhoz hasonló, de magánfarmokból álló mosávok megteremtésénél is történt.

A Jordán-völgyben huszonkét falvat alapítottak, benne két kibucot és húsz mosávot. A térségben felerészben vallásos, felerészben szekuláris izraeliek telepedtek meg, s szemben az általában vallásos és jobbra szavazó többi ciszjordániai térség / Júdea és Szamária telepeseivel, éppen úgy szavaznak az egyes pártokra, mint Izrael más vidékein a nem-telepes lakosság.

Orit Artsieli egyelőre tanácstalan, és bizonytalan a jövővel kapcsolatban. Régi álmuk volt, hogy olyanok lehessenek, mint az Izrael más részein élők, hogy ne kelljen a katonai hatóságok civil ügyekért felelős egységétől engedélyt kérniük minden olyan ügyben, ami máshol egy tollvonással megoldható. Itt ugyanis hónapokig kell várniuk egy terasz beüvegezésének az engedélyére is, s életük minden apró lépését megnehezíti az 1967-ben elfoglalt területeken alkalmazott, bonyolult katonai ügymenet.

A helyi önkormányzat folyamatosan kapcsolatban áll a kormánnyal, de mindeddig nem kaptak választ arra, hogy mikortól lesznek rájuk érvényesek az izraeli törvények, s miként alakul ezután az életük: milyen feltételekkel alkalmazhatnak majd palesztin munkásokat, ugyanis főként ők dolgoznak a földeken, melyeket a telepesek használhattak, de nem vásárolhattak meg.

Izrael a Jordán völgyének egészét bekebelezhetné a Trump-terv szerint, noha egyaránt vannak benne az oslói izraeli-palesztin egyezmény alapján “A”, vagyis palesztin biztonsági és civil, “B”, vagyis palesztin civil, de izraeli biztonsági, és az izraeli településeket jelölő “C”, vagyis izraeli civil és biztonsági ellenőrzés alatt álló részek.

Noam Visszler, a térség Gilgál kibuc melletti mezőgazdasági kutatóintézetének vezetője elmondta, hogy 5500 izraeli telepedett meg 1967 óta ezen a vidéken, a Jordán mellett, az Izrael keleti határvidékén haladó út mentén.

A térség földjeinek hetvenöt százalékát ők művelik, főként a világpiacon kelendő medzshúl datolyát termelik. Emellett szőlőt, paprikát és fűszereket is termelnek csekélyebb mennyiségben, de ezeket nehezebb eladni, főként Oroszországba mennek, mióta Európában több helyen bojkottálják a megszállt területekről származó termékeket. “A kiváló minőségű izraeli medzshúl datolyát nem tudják máshol beszerezni, úgyhogy azt nem bojkottolják” – teszi hozzá mosolyogva.

Azt már Ziva Gilád agronómus kutató mondja el, hogy a helyi önkormányzat pénzéből működik a kutatóállomás, amely díjmentesen segíti a gazdákat: a hátsó kapunál rendre megjelenő palesztin földműveseket ugyanúgy, mint a főkapun belépő izraelieket. Jelenleg a kurkuma, a mangó és a padlizsán adaptálásán dolgoznak. A helyi nehéz feltételeken is megélő, és gazdaságosan termeszthető növények és módszerek megtalálása és fejlesztése nem könnyű: a talaj sós, nyáron több hónapig negyven foknál magasabb a hőség, és alig esik télen pár milliméter csapadék.

És mindezek ellenére ma már itt terem az évi 40 ezer tonna izraeli datolya fele, a világpiac medzshúl datolyájának 70-75 százalékát Izrael adja. Naponta 6 ezer palesztin dolgozik a kibucok és mosávok földjein, de a betakarításnál, a szezonban 20 ezerre szökik a számuk.

Jakov Elbáz harminc éve földműves a Jordán völgyében, jelenleg Maszua mosáv egyik datolyaültetvényét vezeti. Nem tudja, mit jelent Trump keddi beszéde, de bízik benne, hogy jót hoz Izraelnek. “Itt békében élünk, nincs baj az arabokkal”- meséli. “Együtt dolgozunk, eszünk, de ők csak vizet isznak, úgyhogy egyedül sörözök, amikor vacsorázunk és meccset nézünk” – teszi hozzá.

“Amikor idejöttem, itt mindenütt sivatag volt” – mutat körbe a rendezett datolyaültetvényeken. “Megvannak a fényképeim, meg tudom mutatni” – bizonygatja. Naponta harminc-negyven palesztin dolgozik nála, akikkel megpróbálnak nem beszélni politikáról, és még soha nem volt semmilyen gondjuk egymással. “Itt mindenki csak meg szeretne élni”- mondja.

Ugyanakkor azt is elmondja, hogy van fegyvere, amely mindig a közelében van. Elbáz attól tart, hogy növekedni fog a feszültség a terv bejelentése nyomán. Szerinte az itteni földműveseknek semmi közük ehhez a béketervhez, itt minden rendben volt eddig, s a tervet Netanjahu a saját szempontjai alapján hozhatta létre.

Egyik munkása, a 60 kilométerre lévő, a palesztin hatósághoz tartozó Nábluszból bejáró, 25 éves Haszni Tárek elmesélte, hogy öt éve dolgozik Elbáznál, és körülbelül havi 4000 sékelt körül keres (mintegy 340 ezer forint). Attól tart, hogy ha a Jordán völgye Izrael része lesz, akkor csak biztonsági ellenőrzés után kaphat munkaengedélyt, amit fiataloknak általában nem adnak meg az izraeli hatóságok. (MTI, Shiri Zsuzsa)