A járatos ember

Írta: Breuer Péter / www.breuerpress.com - Rovat: Hírek - lapszemle

Ács Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség frissen megválasztott elnöke sok mindenről beszélt. Szóba került a kultúra, az oktatás, ezen területek gazdasági háttere. De nem mehettünk el szó nélkül a zsidóság érdekében kifejtett munkásságáról, ahogy arról sem, hogy mostantól kezdve egy komoly, szinte teljes embert igénylő feladatot vállalt el. Ám, ahogy eddig is, úgy ezután is megmutatja képességeit, járatosságát.

Ács TamásA Ludwig Múzeumban, a Művészetek Palotájában találkoztunk. Önnek ehhez az épülethez, mindenhez, ami itt van, rengeteg köze van.

Amikor megszületett a gondolat, hogy ez a ház megépüljön, akkor én lettem ezért a beruházásért felelős, mint az akkor Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkára.

Gondolom, hogy akkor nem is sejtette, hogy ebbe az épületbe jön dolgozni, mint a Ludwig Múzeum gazdasági vezetője.

Eszem ágába sem jutott, annak ellenére mondom ezt, hogy a kultúrához, a művészetekhez mindig is vonzódtam, az elmúlt húsz évben a szakmai pályafutásom mindig is kulturális intézményekhez kötődött. A mostani feladatom, a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum gazdasági vezetőjeként egy testhezálló és nagyon fontos feladat.

Hogyan kezdődött a pályafutása?

A fővárosban kezdtem el dolgozni, ahol az oktatási főosztályon dolgoztam, persze részben a beruházásokért voltam felelős. Innen kerültem el a rendszerváltozást követően különböző kulturális intézményekhez, így többek között a az Iparművészeti Főiskolához, majd a Természettudomány Múzeumba. Innen kerültem be a minisztériumba, kifejezetten kulturális területre. Itt 1998-tól kaptam a legkomolyabb feladatokat, főosztályvezetőként, majd helyettes államtitkárként.

Minden embernek van egy olyan pontja, projektje, amire a legbüszkébb eddigi élete során. Megkockáztatom, hogy ez az Ön esetében a Páva utcai múzeum.

Közel jár az igazsághoz. Még Pokorni Zoltán minisztersége idején született meg a döntés, hogy április 16-a a Holokauszt Emléknapja lett, s ez bekerült minden iskola programjába, innentől kezdve emlékeznek meg erről minden évben. Ennek a gondolatnak a folytatásaként ismertre fel az a kormányzat, hogy nincs Magyarországon egy olyan intézmény, amely a történelemnek ezt a szégyenteljes szakaszát feldolgozza. Egyszerűen nem volt még akkor egy Holokauszt emlékhely. Ennek a kiteljesedése volt, hogy megszületett az a kormánydöntés, hogy létrejöjjön a Holokauszt Dokumentációs Központ, ezt a Páva utcai zsinagógában lett megépítve. Az épület, a használaton kívüli zsinagóga megszerzése, a program kitalálása, az egész munka felügyelete, kitalálása – szerénytelenség nélkül – részben az én nevemhez kötődik.

Ez egy kormányzati szakaszokon átívelő elképzelés volt, mint azt a következő kormány minisztere, Hiller István is elmondta, minden párt részt vett az alapkő letételében, az átadáson is.

Nem csak minden párt, de minden miniszter, minden miniszterelnök is részt vett, az is, aki éppen a kormányt vezette, de az is, aki korábban döntött a beruházásról.

A megnyitón az Ön édesanyja gyújtotta meg az örökmécsest.

Így történt valóban. Kerestünk egy Holokauszt túlélőt, s miután édesanyám is megjárta Auschwitzot, így rá esett a választás. Ez azért is volt fontos, mert nem sokkal előtte halt meg édesapám, így ez egyben egy kegyeleti megemlékezés is volt.

A teljes interjú itt olvasható.

támogatás
[popup][/popup]