A honi zsidó közösségek sem mentesek a zaklatási esetektől

A zsidóságnak ugyanúgy megvannak a saját zaklatási ügyei, mint minden más közösségnek. A zsidó vallási hagyományok nőképe ráadásul sok esetben nem a probléma megoldását segíti.  Nógrádi Noá nőjogi szakértő, Steiner Zsófia újságíró, Hegedűs Pál matematikus és Pollák Ariel rabbi beszélgetett Réz Anna moderálásában A Talmud nem csak Nőknek kerekasztal-beszélgetésén a Bálint Házban, ahol nemcsak a szexuális zaklatás és a #metoo mozgalom volt a téma, hanem az is, hogyan viszonyul mindehhez a zsidó vallás és a hazai zsidó közösség. 

A Kibic magazin beszámolója szerint a beszélgetésen, melyen szóba került a több ezer éves zsidó hagyomány nőképe, a férfi/nő viszonya, feladatmegosztása is, Nógrádi Noá többek között arról beszélt, hogy “a hazai zsidó közösség bizony hemzseg a zaklatási esetektől. Példának olyan tizenéves lányokkal történt szexuális visszaéléseket hozott, amelyeket tudomása szerint rabbik, tanárok és madrichok (csoportvezetők pl. táborokban) is elkövettek. Ezek általában olyan esetek, ahol az idősebb férfiak rendszerint kihasználják a fiatalabb lányok irántuk mutatott rajongását. Egy táborban például már protokollt is bevezettek erre vonatkozólag.

Nógrádi gondolt már arra is, hogy megírja ezeket a történeteket, de visszatartotta, hogy ha ezek nyilvánosságra kerülnek, akkor mit fog majd erről írni mondjuk a kurucinfo. Ennek ellenére azon a véleményen van, hogy a közösségben mindenképpen beszélni kell ezekről az esetekről. Hegedűs Pál viszont úgy gondolja, hogy amikor a közösséget kell megtisztítani, akkor nem lehet azzal foglalkozni, hogy mit írnak majd az antiszemiták.

Hogy a nyilvánosság kizárása mennyire nem jó ötlet, arra jó példa az a rövid történet, amelyet Steiner Zsófia mesélt el korábban egy amerikai zsidó nőről, aki felhívott egy segélyvonalat, hogy beszámoljon zaklatásának részleteiről, és segítséget kérjen. Amikor beszélgetőtársa meghallotta, hogy az esetben két zsidóról van szó, akkor rácsodálkozott, hogy az nem lehet, a zsidók nem csinálnak ilyet. A nő ezzel megszakította a beszélgetést, és ezután még évekig képtelen volt segítséget kérni.

Egy ifjúsági táborban olyan is előfordult, hogy fiatalabb korcsoportba tartozó fiúk a táborban az okostelefonjukon pornófilmet néztek. Mivel ez volt az első alkalom, hogy ilyet láttak, nem is igazán tudták rendesen feldolgozni azt, és emiatt elkezdték zaklatni a lányokat is. Nógrádi Noá úgy ítéli meg, hogy a táborokban dolgozó madrichok nem tudják rendesen kezelni az ilyen szituációkat, ezért komoly képzésre lenne szükségük. A gyerekekkel foglakozó szervezeteknek akár még a szexuális felvilágosítást is be lehetne építeni az oktatási anyagába. Az ugyanis nem lehet megoldás, hogy akkor ne menjenek a gyerekek táborokba, ehelyett inkább a védelmi mechanizmusokat kellene kialakítani.

Pollák Ariel szerint is sok ilyen sztori forog a zsidó közbeszédben, szexuális visszaélésekről még rabbik kapcsán is hallani lehet, pedig az alapvető kellene, hogy legyen, hogy egy férfi oktató nem marad egyedül kettesben a női tanítványával.”