A holokauszt-emlékezet nehézsége
A dachaui emlékhelyet a történelmi hitelesség nevében hozták létre. Csakhogy a múlt megértését egyre kevésbé szolgálja az eredeti állapotában hagyott haláltábor. Átalakítása trauma-múzeummá jobban segítheti a történelem megismerését.
„Európában 42500 náci lágert számoltak össze. Meg akarjuk őrizni őket. A kérdés, hogyan” – olvassuk Helmut Zeller írását a Süddeutsche Zeitungban a dachaui haláltábor körül kiújult vitákról. Az idézetben szereplő szám a washingtoni Holokauszt Múzeum kutatóinak két éve publikált kutatásából származik. A nagy visszhangot kiváltó kutatás a kisebb kényszermunka-táborokat, gettókat és egyéb náci lágereket is dokumentálta. A sokak által vitatott kutatásban háromszor annyi lágert számoltak össze, mint amennyirőlkorábban tudni lehetett.
Az 1996-ban megnyitott dachaui emlékhely kialakítása során a történelmi hitelességre törekedtek. A tábor eredeti építményeit azonban nem rekonstruálták mind, csak azokat állították helyre, amelyek évtizedek múltán is nagyjából eredeti formájukban álltak. Mint arra Zeller rámutat, az elképzelés arra a feltevésre épült, hogy az autentikus történelmi helyek segíthetnek a történelemhamisítók, holokauszttagadók és -relativizálók nézeteinek megcáfolásában.
Egyre többen úgy vélik azonban, hogy az emlékhely a jelenlegi formájában nem tölti be funkcióját, nem segíti a múlt megismerését. A haláltábor mindennapi valóságát és borzalmát érzékletesebben lehetne bemutatni egyes épületek rekonstruálásával. Zeller idézi a dachaui tábor egyik túlélőjét, aki szerint a foglyok szenvedése aligha érthető meg a lakóhelyükként szolgáló, földkunyhók rekonstruálása nélkül.
Zeller nem tagadja, hogy fennáll a kockázat: ha a divatos trauma-kiállítások mintájára alakítják át az emlékhelyet, a múzeum giccses „holokauszt-Disneylanddé” válhat. Ám ennél a lehetőségnél aggasztóbbnak tartja, hogy a német fiatalokat egyre kevésbé érdekli a holokauszt, és egyre kevesebbet tudnak róla. A Bertelsmann Alapítvány januári felmérése szerint a németek 81 százaléka szeretné, ha kevesebbet foglalkoznának a zsidóüldözés történetével, és a 30 évnél fiatalabbak ötöde nem is hallott Auschwitzról. Az emlékhelyek kurátorainak szembe kell nézniük azzal, hogy a mai nemzedék számára nem elég a maradványokat bemutatni, az alapvető történelmi tények megismertetése is szükséges.
