A holokauszt-emlékév mérlege

Írta: Heisler András/nol.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

A holokauszt 70 program indítása a zsidó közösséget a gyakori emlékezetpolitikai torzulások miatt már amúgy is frusztrált állapotban találta.

JÓ KEZDET. A holokauszt-emlékév jó szándékú kezdeményezésként indult. A kormány méltó módon kívánt emlékezni a hetven éve történt tragikus eseményekre. Létrehozta a holokauszt 70 emlékév programját, melynek keretében számos jelentős projektet indított el. A holokauszt emlékbizottság összehívásával, a magyarországi zsidó szervezetek képviselőinek és a demokratikus országok nagyköveteinek bevonásával széles támogatói bázist kívántak létrehozni már a programsorozat indításakor. Öt zsinagóga rekonstrukciójának terve akkor is komoly eredmény, ha a zsinagógák kijelölése különösebb konzultáció nélkül történt. A civil pályázati alap gondolata is telitalálat volt, hiszen ennek az alapnak a forrásaival sikerült kiszélesíteni és mintegy társadalmasítani a holokausztról történő megemlékezést. A holokauszt 70 emlékprogram egyik kiemelkedő projektje pedig egy új „gyermekholokauszt-központ” létrehozása lett volna a Józsefvárosi pályaudvar épületeinek felhasználásával.

BUKTATÓK. A nagy ívű kormányprogram indulásakor még senki sem látta azokat a buktatókat, melyekkel később az egész magyar társadalomnak szembesülnie kellett. A program ugyanis két dologra nem volt tekintettel. Egyrészt maga a 2014-es esztendő három országos szintű választás éve volt. Az országgyűlési, az önkormányzati és az uniós választások miatt a politikai szereplők mindent a szavazatok maximalizálásának rendeltek alá, ami gyakran ellehetetlenítette a józan gondolkodást. Másrészt, talán éppen a holokauszt 70 kormányprogram okán szembesült az egész társadalom azzal az egyébiránt közismert ténnyel, hogy a hetven éve történteket Magyarország még nem dolgozta fel, s a sokak által emlegetett „kibeszéletlenség” a kormány programjának részleges sikertelenségéhez vezetett.

Igaz, a holokauszt 70 program indítása a zsidó közösséget a gyakori emlékezetpolitikai torzulások miatt már amúgy is frusztrált állapotban találta. Az új tankönyvekben szereplő antiszemita írók és politikusok rehabilitálását, az indokolatlan utcaátnevezéseket, a Horthy-korszak értékrendje egyes elemeinek felélesztését, a történelmet hamisító közszolgálati műsorok megjelenését követően az átgondolatlan emlékműállítás hamissága, Szakály Sándor elfogadhatatlan nyilatkozata és a Józsefvárosban megvalósuló új holokausztközpont történelmi üzenete körüli sötét csend összességében nyílt konfliktushoz vezetett. A már említett országos választások pedig meghiúsították a nézeteltérések konstruktív megoldását, azaz a konfliktusok eszkalálódtak.

A zsidóságon belül ebben a folyamatban nyilvánvalóan meghatározó szerepe volt a legjelentősebb magyarországi zsidó közösségnek, a Mazsihisznek. A szervezet deklarálta, hogy a holokausztra történő emlékezés területén kompromisszumot nem ismer, a hatszázezer mártír emléke semmiféle emlékezetpolitikai engedményt nem tesz lehetővé számára. A korabeli kormány felelőssége mellett nem tud elmenni, a nyíltan antiszemita gondolkodókat pedig akkor sem tudja elfogadni, ha egyébiránt bármilyen más intellektuális területen értéket hoztak létre. Fontos azonban rögzíteni, hogy a szokatlanul kemény, a kormány által sem várt zsidó reakció mellett a Mazsihisz vezetése mindvégig igyekezett megtartani és nyilatkozataiban deklarálni az együttműködés lehetőségét, és erre elhatározott készségét. Ennek politikai aspektusaként – nemzetközi szinten – a Mazsihisz kiállt Magyarország IHRA elnöksége mellett; kérve az IHRA-tagországok kormányait, segítsék a magyar kormányt helyes emlékezetpolitikai útra terelni.

VÁLTOZÁS. A helyzet egyre tarthatatlanabbá vált. Magyarország úgy lesz egy a holokauszttal foglalkozó kormányok közötti, nagy jelentőségű szervezet elnöke, hogy közben saját „zsidajaival” nem tud szót érteni? Ez mindenki számára vállalhatatlannak tűnt. A magyar kormány 2014 szeptemberétől megváltoztatta korábbi attitűdjét.Mindezt elegánsan úgy tette, hogy nem kért semmiféle kompromisszumot, különösen nem elvtelen kompromisszumot a zsidó oldaltól. Gesztusaik egyértelműen a konszenzus irányába mozdították el a korábbi fagyos állapotot: a zsinagógafelújításokra és az elhagyott temetők rendezési programjára tett ígéretük nagyvonalúságát senki sem kérdőjelezhette meg.

Nem úgy, mint egyesek a Mazsihisz politikáját. A zsidó közösségen belül többen megkérdőjelezik a kormánnyal kialakított sikeres konszenzus létrejöttének és a Mazsihisz következetes érdekvédelmi tevékenységének összefüggéseit: ezt a kritikát a Mazsihisz május 10-én esedékes tisztújító közgyűlésének közeledtével egyre markánsabban képviseli a volt ügyvezető igazgatóhoz köthető érdekcsoport. Egykori sofőrjét a napokban majdnem megválasztották a Budapesti Zsidó Hitközség elnökének, a budapesti zsidóság arcának. Ma már nyílt titok, hogy az akció mögött a volt ügyvezető állhat, aki kormánymegbízottként szól bele a zsidó közösség belügyeibe. Ennél még groteszkebb, amikor egyesek az ő kormányoldali megjelenésének tudják be a kormány gesztusait. Pedig csak a magyar neológiától idegen Chabad mozgalom térnyerését és a volt transzvesztita ámokfutását köszönhetjük neki. A múlt emberének felelőtlensége – sokak szervilizmusát kihasználva – nem ismer határokat.

Pedig a Mazsihisz új érdekvédelmi imázsát nem lehet nem észrevenni. Magyarországi zsidó civil szervezetek, véleményformáló értelmiségiek, a legnagyobb nemzetközi zsidó szervezetek és a demokratikus érzelmű kormányok azonosan, pozitívan igazolták vissza a Mazsihisz karakterisztikussá váló munkáját. Közben a Vatikánban Ferenc pápa fogadta a Mazsihisz elnökét, Merkel asszony a Mazsihisz székházába látogatott, s az új amerikai nagykövet elsőként fogadta a szövetség vezetőjét. Súlya lett a közéletben a Mazsihisznek, és ezt azok az irracionális belső anomáliák sem tudták meghiúsítani, melyek mögött mindenki sejti, de senki nem tudja biztosan, ki áll.

A konszenzus létrejött, a Józsefvárosi gyermekholokauszt-központtal kapcsolatban Lázár János miniszter rendkívül komoly politikai deklarációt tett: „az intézményt csak a zsidó szervezetekkel konszenzusban fogják megnyitni”. De a magyarországi emlékezetpolitikában emblematikussá váló intézménnyel kapcsolatban a Mazsihisz szakértői is fontos véleményt fogalmaztak meg: „Budapestnek – hasonlóan Washingtonhoz, Berlinhez, Varsóhoz és Jeruzsálemhez –elegendő egy holokausztközponttal rendelkeznie, melynek oktatási, dokumentálási és kiállítási funkciókat kell ellátnia, s erre a hármas funkcióra a Józsefvárosban megvalósult épületegyüttes kiválóan alkalmas. A kiállítás üzenetét pedig a jelenlegi Páva utcai központ történelmi narratívája alapján kell megalkotni”.

A teljes  cikk itt olvasható.

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]