Amikor a brit hatóságok a menekült zsidókat és a német hadifoglyokat együtt internálták.
1940. július 10-én indul útjára Liverpoolból a HMT Dunera csapatszállító hajó, fedélzetén 2.542 “ellenséges idegennek” nyilvánított személlyel, 309 brit katona őrizete alatt. A Sydneybe tartó 57 napos hajóút később a brit hadsereg egyik legszégyenletesebb eseményeként vonul be a történelembe.
A Dunera 1937-benA HMT Dunera személyszállító hajónak épül 1937-ben Glasgowban és 1937. augusztus 25-én áll szolgálatba a British India Steam Navigation Company hajózási társaságnál. A 157 méter hosszú, 19 méter széles és 7 méteres merülésű hajó civil kialakításban 1.157 utas szállítására alkalmas 104 első-, 100 másod- és 164 harmadosztályú kabinjában. A második világháború kitörése után iskola- és csapatszállító hajónak sorozzák be. Ebben a minőségében 3.819 tonna rakomány vagy 1.600 fő szállítására alkalmas.
Franciaország és a németalföldi államok német lerohanása és az 1940. június 25-i francia kapituláció után az angolok tudják, hogy ők lesznek a következő áldozat. Számos előkészületet tesznek a várt német invázióra való felkészülés jegyében. Kiemelt kockázatot jelentenek ekkor a Nagy-Britanniában élő német és osztrák származású személyek is, akik közül bárki lehet kém, diverzáns, vagy csak náci szimpatizáns, ezért megkezdik ezeknek az embereknek az összegyűjtését és ellenőrzését. A cél az, hogy kiszűrjék a kockázatos egyéneket, akiket milyenségüktől függően internálnak, táborokba zárnak, vagy hadbíróság elé állítanak. A feladat nem egyszerű, sok a német betelepült, az osztrák és német származású zsidó menekült és kevés az idő az alapos vizsgálatokhoz. Ez és a nagyfokú rettegés a németektől vezet ahhoz, hogy végül több veszélytelen német származású személyt sorolnak be az “ellenséges idegen” kategóriába, mint a tényleg kockázatot, veszélyt jelentőeket.
A német kémekre figyelmeztető brit plakát “Nem tudhatod ki van a vonalban! Vigyázz mit mondasz!”
1940. július 10-én 2.542, “ellenséges idegennek” minősített személyt szállítanak fel a HMT Dunera fedélzetére, hogy a távoli Ausztráliába szállítsák őket, ahol elég távol lesznek az európai történésektől ahhoz, hogy semmi bajt ne tudjanak okozni Nagy-Britanniában. A foglyok között 251 német és 200 olasz, a már addigi harcok során hadifogságba esett katona, 2.036, 16 és 60 év közötti, többségében a nácik elől elmenekült zsidó származású német állampolgár és csak 55 tényleg igazoltan náci-szimpatizáns német található. A németekkel és olaszokkal nem közlik a hajó úticélját. Az őrséget 309 tapasztalatlan brit katona adja 7 tiszt és altiszt vezetése alatt. A hajó teljes legénységével együtt az induláskor a fedélzeten lévők összlétszáma így már közel a kétszerese az 1.600 fős teljes kapacitásnak.
A zsúfoltság, valamint a tapasztalatlanságukat és félelmüket agresszióval kompenzáló őrök miatt a foglyokra szörnyű út vár. Fekvőhely nem jut mindenkinek, a függőágyak mind foglaltak, sokaknak végig a padlón vagy az asztalokon kell aludniuk. Tisztálkodásra és takarításra alig van lehetőség. 20 emberre jut egy szappan, 10-re pedig egy törölköző. Friss vizet csak heti két, vagy három alkalommal kapnak, a borotvákat pedig már az út elején elkobozzák tőlük. A csomagokat, bőröndöket az őrök elzárják a raktérben, így a váltás ruháikhoz sem jutnak hozzá a foglyok, akik között hamarosan a legkülönbözőbb bőrbetegségek kezdenek el terjedni. Illemhelyből mindössze csak 10 van, és hogy megoldják ezt a problémát a fedélzeten készítenek rögtönzött latrinákat a foglyoknak, amik miatt idővel a teljes fedélzetet szennyvíz borítja be. A higiénia teljes hiánya miatt vérhasjárvány söpör végig a foglyok között. Orvosi ellátást alig kapnak mert bár van hajókórház, de az egyáltalán nincs felszerelve.
Még az út elején 24 órával az indulás után ráadásul az U-56 tengeralattjáró is megtámadja a hajót. Az első torpedó telibe találja, de szerencséjükre nem robban fel, míg a második az erős hullámzás miatt átsiklik a hajó alatt.
Az U-56 tengeralattjáróAz őrök veréssel és puskatussal próbálják fegyelmezni az egyre elgyötörtebb és elkeseredettebb foglyokat. Egyik éjszaka az egyik a fedélzeti latrinához igyekvő foglyot egy őr bajonettel nyakon szúrja, amit szerencsésen túlél, de ezután az út végig ápolásra szorul az egyébként is szörnyű körülmények között. Az őrök és a legénység emellett ki is fosztja a foglyokat, elveszik személyes vagyontárgyaikat és még az elzárt csomagjaikat is átkutatják azok után, miközben sok számukra értéktelen dolgot egyszerűen a tengerbe dobnak.
A teljes cikk itt olvasható.
