A Herzog-gyűjtemény 32 darabja a Nemzeti Múzeumban

A Herzog-gyűjtemény hosszú idő után Magyarországra visszakerült, 32 erdélyi ötvösműből álló részét mutatja be a Magyar Nemzeti Múzeum pénteken megnyílt kiállítása.

 

“Ez a mai a múzeum több éve zajló gyarapodásának egy történelminek is nevezhető pillanata, hiszen a közönség is megismerheti ezt a nagyszerű tárgyegyüttes” – hangsúlyozta Csorba László, a múzeum főigazgatója a tárlat pénteki megnyitóján.

Azzal, hogy ezek a tárgyak hosszas lappangás után visszakapcsolódnak a “nemzet érzelmi és szellemi vérkeringésébe”, nemcsak művészettörténetileg hasznos tárgyakkal és ismeretekkel gazdagodik az ország, hanem a nemzeti tudatot, emlékezetet is gyarapítják – emelte ki Szőcs Géza miniszteri biztos.

Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Levéltár igazgatója úgy fogalmazott: “Herzog gyűjteménye tudatos gyűjtés eredménye volt, amelyben egyszerre volt jelen a művészeti minőség, az anyagi érték és az a szaktudás, amelyet tanácsadói, a korszak legjobb szakemberei biztosítottak számára”. Az igazgató emlékeztetett rá, hogy Herzog Mór Lipót az európai nagy művészek legjobb alkotásait gyűjtötte, de ugyanakkor – számos kortársához hasonlóan – a festészet mellett más tárgyakat is vásárolt, például erdélyi ezüstöt.

Felidézte, hogy a Herzog-gyűjtemény fénykorában mintegy 2500 műtárgyat számlált, és a kollekció híre és elismertsége az 1920-as években fokozatosan nőtt, ami annak köszönhető, hogy számos kiállításra kölcsönzött belőlük, így magángyűjteménye már akkor szellemi közkinccsé válhatott. “Az itt látható tárgyak egy része is ki volt már állítva Pesten: az Iparművészeti Múzeum 1927-ben megrendezett ezüst kiállításán, majd az 1931-ben megnyílt Erdély régi művészeti emlékei című tárlaton.”

A néhány éve a Christie’s árverésén felbukkant darabokról a tudósok azt hitték, hogy már rég elpusztultak, vagy sosem kerülnek elő.

Bár a gyűjteménynek csak töredéke került vissza az országba, a most kiállításra került darabok az egykori kollekció magyarországi eredetű anyagának nagyobbik része. A kiállított tárgyak között elsősorban a dél-erdélyi szász városok, Brassó és Nagyszeben mestereinek jegyeit lehet felfedezni.
A Kiss Erika kurátor által rendezett tárlat 32 tárgya között döntő többségben vannak különböző világi ezüstmunkák: poharak, kannák és serlegek, valamint ékszerek és övek.

Igazi ritkaságnak számít az a három pohár, amelyeket Apor István erdélyi kincstartó, a 17. századvégi Erdély egyik leggazdagabb emberének neve és címere díszíti, valamint a kollekció talán egyik legkiemelkedőbb emléke az a serleg, amelynek pohár-része csigaházból készült, és felületét Jónás történetének jelenetei díszítik. Az ötvösmű a Nemzeti Múzeum gyűjteményében is hiánypótló darab.

A kiállításban megtekinthető még a brassói Michael Schelling által készített nagyméretű, zenélő angyalok alakjával díszített fedeles kanna, egy zománcdíszes függő és öv, a szász asszonyok és lányok jellegzetes ékszereként ismert tekintélyes méretű mellbogár, valamint egy kitűnő állapotban fennmaradt forgó, vagyis toll-tok, amely a magyar szabású férfivislet, a prémes süveg jellegzetes kiegészítője volt.