A Hamasz propaganda-gépezetének kulisszatitkai
Terrorista kiskáté
Az Erős Szikla hadművelet a végéhez közeledik a Gázai övezetben, az Izraeli Védelmi Erők megkezdték a kivonulást a térségből, melynek infrastruktúrája gyakorlatilag megsemmisült. A palesztinok temetik a halottjaikat, s bár Rafahnál még harcok zajlanak, a Hamasz már hatalmas győzelemről beszél és toboroz. De vajon miért beszélhetnek a terroristák győzelemről? A válasz a palesztin propagandagépezet működésében keresendő.
Amikor a 2009-es Öntött ólom hadművelet végén három heti sivatagban éjszakázás után végül Izraelen keresztül bejutottam a Gázai övezetbe, elkeserítő látvány fogadott. Rakétatalálatot kapott panelházak acélgerendái meredtek csontvázként az ég felé, a homokos földön még ott feküdtek a hadműveletben megölt állatok, az övezetben pedig a „megszokott” humanitárius katasztrófa (áram-, víz-, és üzemanyaghiány) mellett még egy egészségügyi katasztrófa is lebegett a lakosság felett: hogy bármikor kitörhet valamilyen járvány.
A statisztikai adatok az áldozatok tekintetében kísérteties hasonlóságot mutatnak a jelenlegi hadművelet számaival. Mégsem a rombolás volt, ami megdöbbentett, hanem az, hogy a Hamasz a pénteki istentiszteleten, melyen a muszlim férfilakosság összegyűlik, az egész inváziót „győzelemként” kommunikálta. „Az angyalok is fegyvert fogtak Gáza mellett” – mondta az imám, szavait kontrasztba állítva a körülöttünk heverő romokkal.
Először annak tudtam be a Hamasz pusztulást és civilek százainak értelmetlen halálát „győzelemként” beállító retorikáját, hogy a szervezet a fundamentalizmusnak egy olyan szintjére jutott el, ami kizárja a tények racionális értékelését, de utólag belegondolva, nagyon is racionálisak voltak.
A propagandaháborút ugyanis, amit a fegyveres harcok mellett vívnak Izrael ellen, megnyerték 2009-ben csakúgy, mint a mostani offenzíva alatt is. Bárki, akiben kétség merül fel ezen állításom tényszerűségével kapcsolatban, tegye meg, hogy beírja a keresőjébe az izraeli–palesztin konfliktust vagy a Hamaszt. Az első tíz találat között egészen biztosan fog találni olyat, melyben elhangzanak a „népirtás”, „apartheid”, „ártatlan civilek” kifejezések Izraellel kapcsolatban.
Bár Izraelnek valóban voltak túlkapásai az offenzívák során, nincs még egy olyan ország, mely ennyi energiát fordított volna arra, hogy egy nyílt fegyveres konfliktusban próbálja óvni az „ellenséges civileket”.
Akkor mi az oka, hogy mégis ezek az első információk, melyek felbukkannak a konfliktus körül? Mi az oka, hogy egy Hamasz/Iszlám Dzsihád akció, egy Izraelt érő rakétatámadás nem kerül a lapok címoldalára, az nem vált ki osztatlan felháborodást?
A válasz a Hamasz jól felépített propagandagépezetében rejlik. A szervezet ugyanis már az ezredforduló idején felismerte, hogy mivel a diplomáciai tárgyalásokat elveti, ezt a háborút csak és kizárólag úgy tudja megnyerni, ha a világ közvéleményét maga mellé állítja.
A Gázai övezetet sújtó blokád miatt ugyanis a szervezetnek limitált hozzáférése van a fegyverekhez és a robbanóanyagokhoz, frontális háborút nem tud vívni a világ egyik legfejlettebb hadseregével. Egy valamivel azonban kifogyhatatlan mennyiségben rendelkezik, ez pedig az „embererő”.
Kapcsolódó cikkek:
„Ha lefotóznám őket, azonnal lelőnének”
Halott gyerek – a Hamasz leghatékonyabb fegyvere
