A halál nem program
Guba Ildikó: A halál nem program. Buday-Goldberger Leó élete
Neve még életében legendává vált s nemcsak Óbudán…Az 1784-ben alapított kékfestő üzem már 1857-ben császári látogatást érdemlő jelentős gyárrá növekedett és ez a fejlődés a későbbi – immár “budai” előnévvel nemességet kapott – nemzedékek alatt sem állt meg.
Buday-Goldberger Leó eredetileg ügyvédnek készült, de az elsőszülött halála miatt 1905-ben át kellett vennie a nagyüzem vezetését. Fényesen megfelelt a reáháruló feladatnak: a gyárat az ország legnagyobb textilvállalkozásává tette, jó nemzetközi hírnévvel, nagy exporttal. Az első világháború alatt eljárásokat dolgoztak ki az elrongyolódott katonaruhák anyagának újrafeldolgozására, a Tanácsköztársaság alatt Svájcba menekült, ott szerzett összeköttetéseit és tapasztalatait a két háború alatt vállalkozása – és a magyar ipar – érdekében jól tudta felhasználni. Jelentős műszaki újítások (pl. fotóeljárások alkalmazása nyomóhengerek készítésénél, filmnyomás) korszerűsített gyárát új épületekkel gyarapította, a 15.000 dolgozó munkáját a meglehetősen népszerűtlen, de hatásos Charles Bedaux rendszere alapján szervezték meg. Törődtek a munkásokkal, öltözők, fürdők voltak, volt szociális gondoskodás, orvosi rendelő és üdülőtelep, építettek lakásokat is. Rang volt a “Goliban” dolgozni!
