A hadigondozottakról szóló törvény diszkriminatív
A Kihagytak bennünket a törvényi tényállásból című írás ültetett a keyboard mellé. 1944-ben születtem Budapesten, amikor az apám mint zsidó, munkaszolgálatos volt. A csodával határos módon megmenekült. Olvasói levél Dániából.
A 108/3-as munkaszolgálatos század, Sárospatak, 1940 (Képünk illusztráció, forrás: konfliktuskutato.hu)
Értesültem arról, hogy többek között az ilyen fegyvertelen, de a hadsereghez tartozók után a leszármazottak hadigondozotti kompenzációt kérvényezhetnek.
Beküldtem a kérvényt, minden szükséges dokumentációval, mert megőriztem az apám hagyatékából ezeket a (kor/kór)dokumentumokat. Hosszadalmas ügyintézés után, diplomáciai úton közölve, feltételesen elfogadták a kérvényemet, de mielőtt véglegesítették volna a végzést, bizonyítékot kértek a magyar állampolgárságomról. Itt kezdődött a baj!
1968-ban mint a hazatérést megtagadó, Dániaban telepedtem le és 1976-ban elnyertem a dán állampolgárságot. A dán hatóságok közölték, hogy a magyar állampolgárságom továbbra is fennáll, és amennyiben Magyarországon bajba kerülök – köztörvényes bűnözőnek számítottam –, a dán külszolgálat nem tud engem segíteni. Ezért lemondtam a magyar állampolgárságról, hogy 1978-ban, 10 év távollét után meglátogathassam idős szüleimet.
Így 40 évvel később a magyar hatóságok egyszerűen elutasították a kérvényemet. A MAZSIHISZ jogásza szerint a vonatkozó törvény “pongyola”, de nincs mint tenni. Levélben megkerestem Trócsányi igazságügyi minisztert és leírtam, hogy az apámat az akkori rezsim megkülönböztette zsidósága miatt, a bennünket ért sérelem az sérelem marad, amely független a jelenlegi állampolgárságomtól. Udvarias válaszban közölték, hogy a levelemet átküdték az “illetékesnek”, a Honvédelmi Minisztériumnak, amely a vonatkozó 1994-es törvényre hivatkozva “csípőből” elutasította a kérvényemet.
Az Igazságügyi Minisztériumnak eszébe sem jutott, hogy a törvény talán “nem kóser”. A törvény diszkriminatív, mert többek között egy másik EU tagállam polgára nem egyenjogú a magyar EU tagállam polgáraival. Arról nem is beszélek, hogy most 74 évesen mint zsidó, megint találkoznom kell a rendszer abszurditásával. Természetesen a juttatás hiányában nem fogok emiatt éhen halni Dániaban, de nehezen viselem az apám újfenti, posztumusz megkülönböztetését és megalázását..
Mint EU állampolgár, függetlenül a jelenlegi állampolgárságomtól, csekély magyar öregségi nyugdíjra vagyok jogosult a “vándorló munkaerőre” vonatkozó szabályok alapján, azokra az évekre, amikor Magyarországon dolgoztam.
Tisztelettel:
Schönberger András
Dánia
