A Duna parti cipőknél emlékezett az EMIH
A budapesti Cipők a Duna-parton holokauszt-emlékműnél tartott megemlékezést a budapesti gettó felszabadulásának 77. évfordulója alkalmából az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH).
(Fotó: MTI/Kovács Tamás)
Köves Slomó, az EMIH-Magyar Zsidó Szövetség vezető rabbija beszédében felidézte egy zsidó kisfiú történetét a treblinkai haláltáborból, aki a marhavagonból kiabálva azt kérdezte kétségbeesetten, hogy mi rosszat csinált. Nem tudta, hogy nem azért gyilkolják meg, amit tett, hanem azért, aminek született – tette hozzá.
A vezető rabbi hangsúlyozta: az évforduló alkalmából arról a sok százezer magyar áldozatról szól a megemlékezés, akik a holokauszt éveiben azért lelték a halálukat, amik voltak, nem azért, amit tettek.
„Fontos, hogy megemlékezzünk róluk, és az emlékezést cselekvéssé alakítsuk: a zsidó tanítás szerint az értelmetlen, ok nélküli gyűlölet ellen a legjobb módszer az ok nélküli elfogadás és szeretet” – emelte ki Köves Slomó.
Oberlander Báruch, a Budapesti Ortodox Rabbinátus és a Chábád Lubavics irányzat magyarországi vezetője
felidézte, hogy édesapja – aki hamis papírokkal bujkálva élte túl Budapesten a vészkorszakot – egyszer arra kényszerült, hogy végignézze, amint zsidó gyerekek, nők és férfiak csoportját a Dunába lövik.
Ő maga ugyan megmenekült, de ezt a borzasztó emléket egy életen keresztül vitte magával – emlékezett édesapjára.
„A gyűlöletnek nincs helye a szívünkben, nem szabad gyűlölni a másik embert, akármilyen is legyen, még akkor sem, ha nem értünk vele egyet” – emelte ki Oberlander Báruch.
