A csendes dzsihád 2.

Zvi Yehezkel izraeli újságíró beépült a Muszlim Testvériség nevű szervezetbe és első kézből merített információit az izraeli tévében most futó sorozatban mutatja be a közönségnek. Az első részről szóló összefoglaló itt olvasható. 

Zvi ebben az adásban a média és a valóság viszonyát vizsgálja.

Találkozik Jean Paul Ney újságíróval, aki kénytelen volt elmenekülni hazájából, miután megírta könyvét (Le livre noir du terrorisme).

Éveken át dolgozott az egész Közel-Keleten, majd amikor visszatért Franciországba összeállt a kép: megértette, hogy mi folyik a hazájában, a francia hatóságok orra alatt, zavartalanul.

Ahogy Zvi, Jean-Paul is mélyebbnek tartja a problémát, mint ahogy az a nyugati sajtóban megjelenik.

Miközben a repülőtérről befelé a városba hajtanak egy kocsi követi őket… a háborús övezeteket megjárt újságíró, Jean-Paul arcán önkéntelenül is megjelenik a félelem… Franciországban több, mint ötven újságírót fenyegetett meg a Muszlim Testvérekhez tartozó katonai szervezet, miután azok a csendes dzsihádról írtak – többen száműzetésbe kényszerültek.

Thibault de Montbrial ügyvéd, aki nyiltan fellép Franciaország iszlamizációjával, a média hallgatásával szemben, fegyveres testőrrel közlekedik nap, mint nap a városban. Felvállalta ezt a szerepet, mert tisztában van azzal, hogy csak nagyon kevesen hajlandók a médiában fellépni a politikai iszlámmal szemben.

Jean-Paul Ney-el Zvi elautózik az egyik párizsi külvárosba, ahol nem elég, hogy arabos a kinézetük, kamerát nyiltan nem használhatnak. Ebbe a körzetbe a rendőrség nem lép be, fényképezni nem lehet, mindent rejtett kamerával vesznek fel.

Samy Debah a CCIF megalapítója, aki bevitte a szóbeszédbe az iszlamofóbia kifejezést, vagyis, minden az iszlámistákat bíráló megjegyzés fóbia, ma már aktív politikai szerepet vállal. Facebook oldalán egyébként, visszaigazolja Zvi Yehezkeli látogatását nála – persze, a maga szemszögéből tálalva… a rejtett kamerás felvétel azonban mindent elárul: a CCIF legnagyobb finanszírozója Katar.

Katar folyamatosan támogatja a Muszlim Testvérek szervezeteit, terrorszervezeteket, mint a Hamasz, és Franciországon, a CBSP-n keresztül juttat pénzt a gázai öngyikos merénylők családjának, elismerésként. Bár az USA-ban egyértelműen terror-támogató szervezetként be van tiltva a CBSP, Párizsban minden arab üzletben ott van az adománygyűjtő persely. A rászorultak támogatásának álcája mögött a Hamasz terrorszervezet pénzügyi bázisa működik.

A Muszlim Testvérek szisztematikusan építik ki ideológiai bázisukat a francia börtönökben. Hivatalosan tilos megemlíteni, hogy a börtönökben milyen arányban vannak muszlim bűnözők, de Zvinek sikerült egy sok évet a börtönben töltött franciát válaszra bírni: 80-90%-a bebörtönzötteknek muszlim. (A számukra biztosított halal – rituálisan tiszta – étel mennyiségéből lehet erre következtetni.) Ez lehetőséget ad a Muszlim Testvéreknek arra, hogy az oda küldött imám “megdolgozza” a kevébé fogékonyakat is az iszlám üdvözítő voltáról. Havonta vannak börtönlázadások, amelyek megfékezésére az iszlám szervezet készséggel nyújt segítséget – a nyugalom érdekében tehát, a francia hatóságok még segítenek is a csendes dzsihád hirdetésében. A börtönben megtanítják nekik, hogy az egyetlen törvény a Saria. A szabadulók egy része az ideológia terjesztését vállalja, mások a terrort, az erőszakot. Párizs külvárosainak egyre nagyobb részében a közterületek is arab utcává válnak.

A Champs-Élysées-től tíz percnyi autóútra olyan városrészben sétál Yehezkeli, ahol a kávéházakban, de még az utcán is alig vannak nők. Alexandre Devecchio a Le Figaro újságírója, aki a francia fiatal nemzedék identitásproblémáival foglalkozik, sok időt tölt a külvárosokban. A kávéházakba, ahová betérnek, még lehet alkoholt is kapni, de nőknek már tilos belépni.

A felvételek ideje tavaly december, karácsony előtt, amit ezekben a párizsi külvárosokban egyáltalán nem lehet érzékelni – az iszlám nem fogadja el az együttélést más kultúrákkal. Nincsenek karácsonyi díszek, csak egy mikulás-jelmezes humanista franciát talál Zvi, akit megajándékoz egy Korán-kötettel. Ez a francia jelképezi azt a naiv, francia, szekuláris társadalmat, amely még mindig nem látja a veszélyt az iszlám terjeszkedésben. A hetven évnyi béke Európában elfeledtette a most élő nemzedékekkel, hogy a fegyveres harcot az ideológiai térnyerés előzi meg.

A teljes cikk itt olvasható.