“…a bűnök relativizálásával nem tudjuk megnyugtatni a lelkiismeretünket”

Írta: szeged.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

A 73 esztendeje elhurcolt szegedi zsidó honfitársainkra emlékeztek szerdán délután a szegedi vasútállomás peronján az áldozatok tiszteletére állított emléktáblánál. Az eseményen részt vett Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke is.

Ifjabb Iványi Gábor, lelkész szólt először az emlékezőkhöz. Arra figyelmeztetett, hogy napjainkban épp úgy veszélyben van az emberek méltósága, mint a vészkorszak kezdetén, és egyre inkább kormányzati törekvéssé válik az emberi szolidaritás gyengítése. A reménység nem szégyenít meg akkor sem, amikor szorongatóvá válik a kilátástalanság érzése – mondta a lelkész.

Ezt követően Lednitzky András, a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke idézte fel a helyi zsidóság történetét a kezdetektől napjainkig. Már a 17. század közepén éltek Szegeden zsidók, majd 1803-ban elkezdték építeni az első zsinagógát. A közösség létszáma gyorsan nőtt, amit az is jelzett, hogy a 20. század elején elkészült Magyarország egyik legnagyobb és legszebb zsidó temploma, amit ma Új Zsinagógaként ismerünk, és ezt az épületet épp most újítják fel. A holokausztot megelőző időkben 5700 zsidó polgára volt a városnak, a környékből ide deportáltakkal együtt körülbelül 12 ezer ember zsúfolódott össze a szegedi gettóban, mielőtt a megemlékezés helyszínéül szolgáló vasútállomásról el nem indult 73 esztendeje az első szerelvény Auschwitzba.

Ez a vonat körülbelül 3200 zsidó honfitársunkat szállította a háború legszörnyűbb megsemmisítő táborába, így az ide érkezettek túlélési esélyei voltak a legrosszabbak. A következő két szerelvény ugyanis Ausztriába érkezett meg, ahol valamivel jobb volt a helyzet, mint a lengyelországi táborban. A háború végén 1800-2000 szegedi zsidó tért vissza, és próbált új életet kezdeni. Sokan hagyták el közülük az országot, a legtöbben Izraelben telepedtek le. Ledni tzky András emlékeztetett arra, hogy Szeged mindig befogadó toleráns város volt, de a deportálások idején voltak olyan hivatalnokok, tisztségviselők és helyi polgárok, akiket elragadott az az őrület, ami akkor nem csak Magyarországot, de egész Európát uralta.

Ennek az őrületnek a visszatéréséről beszélt Tóth Károly, önkormányzati képviselő ( (MSZP-DK-EGYÜTT-PM-Összefogás Szegedért) is a megemlékezésen. Szembe kell néznünk őseink tetteivel, a történelem tényeinek átírásával, a bűnök relativizálásával nem tudjuk megnyugtatni a lelkiismeretünket, csak önmagunkat csapjuk be – mondta Tóth Károly. Napjaink kormányzati politikája épp ezért zsákutca, hiszen nem mondhatjuk, hogy a magyar állam és a magyar polgárok nem tehettek arról, ami 1944 nyarán történt.

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás
[popup][/popup]