A bözödújfalusi zsidózók Izraelben élnek tovább

A hét tragikus hírrel kezdődött: nem egyszerűen egy helyes kis erdélyi templomocska romja semmisült meg a „sehol” közepén. Bözödújfalu neve már léte alkonyán is egyet jelentett az értelmetlen romániai falurombolással.

Ismert, a középkorban létesült kelet-erdélyi falucskát a Ceausescu-éra végnapjaiban a helyi víztározó építésének okán szisztematikusan elárasztották, lakóit kitelepítették. Teljesen víz alá 1994-re került, és csak 12 ház maradt meg a felsőbb településrészeken, ezekben ma is lakik még néhány tucat ember. A település utolsó előtti templomromja vasárnap omlott a vízbe, szinte utolsó utáni mozzanataként az erdélyi falurombolásnak. (Az erdélyi falurombolási tervet – a 13 ezer település felének megsemmisítését – 1988. április 29-én jelentette be a román diktátor Nicolae Ceausescu, heves nemzetközi tiltakozást is kiváltva. Tiltakozó megmozdulást szervezett Budapesten is az ébredő ellenzéki értelmiség.)

Bözödújfalu mindazonáltal kicsit meg is mentette magát. Történt ugyanis a XVI. században, hogy a reformáció következtében számos erdélyi keresztény közösség a megtisztulás jelszavával visszaállítottak számos régi zsidó és ókeresztény törvényt, ezek közül a legszembeötlőbb a szombat „restaurálása” a vasárnap helyett. Ezek a közösségek innen is kapták a nevüket: szombatosok, de elterjedt megjelölés volt rájuk, hogy zsidózók, sabbatáriusok. A vallási mozgalomnak csak az egyik „fészke” volt Erdély, a mai Csehország, Lengyelország és Oroszország területén is terjedt az irányzat.
Bözödújfalu: irány Kelet!

A XVII. században üldözést szenvedtek, ezért sok szombatos Törökország irányába menekült. A zsidózó székelyek egy része 1868-ban az emancipációs törvénynek köszönhetően az izraelita hitre is áttért, de az 1940-es években a zsidótörvények elől az unitárius egyházba menekültek. Akik maradtak, azokat az erdélyi zsidókkal együtt a marosvásárhelyi gettókba vitték vagonokban.

A teljes cikk itt olvasható.