A Batthyányiak és a zsidóság

Virtuális kiállítás és konferencia a Holokauszt Emlékközpontban

A rendezvényt,  a kiállítást a Batthyány főnemesi család maga kezdeményezte, a szervező, anyaggyűjtő és teljes háttérmunkát a családtagok végezték.

Az ügy iránti tiszteletreméltó elkötelezettséggel  keresték meg az általuk elérhető előadókat, segítőket Ausztriában, Izraelben és Magyarországon.

A család serdülőkorú gyermekei, édesanyjuk kíséretében részt vettek Izraelben egy tényfeltáró tapasztalatgyűjtő utazáson, és meglátogatták a Jad Vasem Intézetet is.

Érezve a tiszteletet érdemlő szándékot, magam is igyekeztem az anyaggyűjtésben és kapcsolatteremtésben  segítségükre lenni.

Fontosnak ítéltem, mert példa nélküli, hogy a felvilágosodott és rokonszenvező keresztény közösségből  más ezt tenné.

Különösen jelentősnek érzem, hogy egy történelmi magyar család első alkalommal személyesen tartja kötelességének a múlttal való elszámolást, a maga példáján is felmutatva az emberhez egyedül méltó viselkedést a holocaust tragédiájával kapcsolatban.

A konferencián külön előadó – dr. Csősz László történész, elkötelezett fiatal levéltáros – elemezte a család felelősségét a Rohoncon  1945 márciusában történtekért – szembenézve és provokálva a folytatást a magyar közvéleménytől.

Az előadók szavaiból feltárult: a 16. századi főnemesség az uralkodótól nyert jogait gyakorolta, amikor az első zsidó telepeseket befogadta birtokaira.

A Batthyányiak első telepesei Rohoncon, később szerte a dunántúli városokban, Körmenden, Nagykanizsán, Szombathelyen alkottak közösségeket. Nem ők, hanem a Batthyányiak építettek számukra zsinagógát, iskolát, mikvét, ispotályt, mindvégig támogatva a közösségi élet fejlődését.

Miközben folyt a török elleni harc, a három részre szakadt országban a befogadó Batthyányiak  hadakoztak a törökkel. Közben gyarapították birtokaikat, gazdálkodtak, hogy legyen fedezet a harcra. S ebben segítséget, megbízható támaszt találtak az egyre gyarapodó, erősödő zsidó közösségekben. A következő évszázadok megerősítették az érdekeken alapuló sorsközösséget, a kölcsönös tiszteletet, megbecsülést.

Az előadók kiemelték, hogy a Batthyány család mindig elutasította a kirekesztést, birtokain a zsidóság szabadságban élt, jogokat élvezett. A példa igaz más főnemesekre: az Esterházy, Zichy, Károlyi, Nádasdy családokra is.

A családfő Batthyány Ádám és felesége Batthyány-Schmidt Margit felszólalásaiban mindezt hangsúlyozták, szavaik szerint a holokauszt az emberi magatartás mélypontja. Történelmünk legsötétebb idejének nevezték a zsidó vallású magyar polgárok ellen elkövetett bűnöket.

Felemelő volt a család baráti köre, serdülőkorú gyermekei jelenléte, munkája a  konferencia szervezésében, a fiatal Batthyány Boldizsár felszólalása Jad Vasemben tett látogatása okozta megrendüléséről.

*

Nem  volna teljes a híradás, ha nem éreztem volna  távolságtartást a Mazsihisz, a vallási szervezetek, a nagykövetség, a zsidó közélet képviselői és az iskolák részéről. Pedig tudomásom szerint az esemény plakátjait ott elhelyezték, meghívókat is küldtek.

Lehet mindez a szervezés hibája, s remélem, az. De helytelen, oktalan. Sokan mások, az Egyesült Államok nagykövet-helyettesétől  közéleti személyiségekig megjelentek.

Tisztában vagyok feltehető, ám alaptalan félelmekkel.

Mégis, kezdeteitől átélve a történteket  a visszhangtalanság  részünkről bántóan kisszerűnek, méltatlannak látszik. Végre nem magunknak kell szolidaritást, együttérzést, részvétet  keresni – minket keresnek a barátaink. Csak a felajánlott  jobbot kell megszorítani.

Megosztottságunk ne ilyen, mondhatni  ünnepi alkalmakkor győzzön rajtunk, amikor baráttal beszélhetünk közös dolgainkról.

Nem mellékesen az iskolák fiatalságának, a felnőtté most váló generációnak ajánlható, hogy bátran fogadja el a kinyújtott kezet.

A Batthyányiak folytatják.

A Batthyányiak példája a bátorság is.