A Batthyányiak és a zsidóság
Virtuális kiállítás és konferencia a Holokauszt Emlékközpontban
A rendezvényt, a kiállítást a Batthyány főnemesi család maga kezdeményezte, a szervező, anyaggyűjtő és teljes háttérmunkát a családtagok végezték.
Az ügy iránti tiszteletreméltó elkötelezettséggel keresték meg az általuk elérhető előadókat, segítőket Ausztriában, Izraelben és Magyarországon.
A család serdülőkorú gyermekei, édesanyjuk kíséretében részt vettek Izraelben egy tényfeltáró tapasztalatgyűjtő utazáson, és meglátogatták a Jad Vasem Intézetet is.
Érezve a tiszteletet érdemlő szándékot, magam is igyekeztem az anyaggyűjtésben és kapcsolatteremtésben segítségükre lenni.
Fontosnak ítéltem, mert példa nélküli, hogy a felvilágosodott és rokonszenvező keresztény közösségből más ezt tenné.
Különösen jelentősnek érzem, hogy egy történelmi magyar család első alkalommal személyesen tartja kötelességének a múlttal való elszámolást, a maga példáján is felmutatva az emberhez egyedül méltó viselkedést a holocaust tragédiájával kapcsolatban.
A konferencián külön előadó – dr. Csősz László történész, elkötelezett fiatal levéltáros – elemezte a család felelősségét a Rohoncon 1945 márciusában történtekért – szembenézve és provokálva a folytatást a magyar közvéleménytől.
Az előadók szavaiból feltárult: a 16. századi főnemesség az uralkodótól nyert jogait gyakorolta, amikor az első zsidó telepeseket befogadta birtokaira.
A Batthyányiak első telepesei Rohoncon, később szerte a dunántúli városokban, Körmenden, Nagykanizsán, Szombathelyen alkottak közösségeket. Nem ők, hanem a Batthyányiak építettek számukra zsinagógát, iskolát, mikvét, ispotályt, mindvégig támogatva a közösségi élet fejlődését.
Miközben folyt a török elleni harc, a három részre szakadt országban a befogadó Batthyányiak hadakoztak a törökkel. Közben gyarapították birtokaikat, gazdálkodtak, hogy legyen fedezet a harcra. S ebben segítséget, megbízható támaszt találtak az egyre gyarapodó, erősödő zsidó közösségekben. A következő évszázadok megerősítették az érdekeken alapuló sorsközösséget, a kölcsönös tiszteletet, megbecsülést.
Az előadók kiemelték, hogy a Batthyány család mindig elutasította a kirekesztést, birtokain a zsidóság szabadságban élt, jogokat élvezett. A példa igaz más főnemesekre: az Esterházy, Zichy, Károlyi, Nádasdy családokra is.
A családfő Batthyány Ádám és felesége Batthyány-Schmidt Margit felszólalásaiban mindezt hangsúlyozták, szavaik szerint a holokauszt az emberi magatartás mélypontja. Történelmünk legsötétebb idejének nevezték a zsidó vallású magyar polgárok ellen elkövetett bűnöket.
Felemelő volt a család baráti köre, serdülőkorú gyermekei jelenléte, munkája a konferencia szervezésében, a fiatal Batthyány Boldizsár felszólalása Jad Vasemben tett látogatása okozta megrendüléséről.
*
Nem volna teljes a híradás, ha nem éreztem volna távolságtartást a Mazsihisz, a vallási szervezetek, a nagykövetség, a zsidó közélet képviselői és az iskolák részéről. Pedig tudomásom szerint az esemény plakátjait ott elhelyezték, meghívókat is küldtek.
Lehet mindez a szervezés hibája, s remélem, az. De helytelen, oktalan. Sokan mások, az Egyesült Államok nagykövet-helyettesétől közéleti személyiségekig megjelentek.
Tisztában vagyok feltehető, ám alaptalan félelmekkel.
Mégis, kezdeteitől átélve a történteket a visszhangtalanság részünkről bántóan kisszerűnek, méltatlannak látszik. Végre nem magunknak kell szolidaritást, együttérzést, részvétet keresni – minket keresnek a barátaink. Csak a felajánlott jobbot kell megszorítani.
Megosztottságunk ne ilyen, mondhatni ünnepi alkalmakkor győzzön rajtunk, amikor baráttal beszélhetünk közös dolgainkról.
Nem mellékesen az iskolák fiatalságának, a felnőtté most váló generációnak ajánlható, hogy bátran fogadja el a kinyújtott kezet.
A Batthyányiak folytatják.
A Batthyányiak példája a bátorság is.