A baj sokkal nagyobb, mint hisszük
Amerikai zsidó vezető az európai antiszemitizmusról
A Huffington Post című amerikai portál francia nyelvű változata közölte David Harris írását (David Harris ügyvéd, az American Jewish Committee vezetője): Európának tudatosítania kell az antiszemitizmus jelentette veszélyt. Részletek.
–
A baj sokkal nagyobb és mélyebb, mint hisszük, és nemcsak a zsidók, hanem Európa alapértékei szempontjából, kezdve az emberi méltóság védelmével. Európa-barátként, európai polgár feleséggel és három európai polgár gyerekkel a téma rendkívül fontos számomra.
–
2000–2001 között Európában éltünk, akkor, amikor az antiszemita beszéd ismét felszínre tört több nyugat-európai országban. Emlékszem egy London központjában tartott gyűlésre, ahol a szónok előadta „a legfrissebb zsidóviccet”: „Mi a különbség a zsidó és a pizza közt? Mind a kettő a kemencébe megy, de a pizza legalább nem zajong.” A tömegből kitört a nevetés. A feleségem hangosan tiltakozott, mire egy angol „gentleman” a szemébe nézve közölte: „Fuck the jews”. Senki körülöttük nem tiltakozott.
–
De voltak hasonló incidensek abban a Genf külvárosában található nemzetközi iskolában is, ahová a gyerekeink jártak. Egy idősebb fiú, az egyik Öböl-ország ENSZ nagykövetének fia ráförmedt a legkisebb fiunkra azzal, hogy azt hallotta, mi zsidók vagyunk, és reméli, hogy ez nem igaz, mert ő nem szereti a zsidókat. Megrettent fiunk persze elismerte, hogy igen, ő zsidó, és csak aztán kezdte el keresni idősebb bátyját az iskolában, hogy védje meg őt. Amikor elmeséltük az incidenst az iskolaigazgatónak, a szeme se rebbent. Nem akarta kockáztatni, hogy elveszíti arab ügyfélkörét.
–
Szaporítsam-e a példák számát például azokkal a karikatúrákkal és szalagcímekkel, amelyekkel a spanyol sajtó újra „felfedezte” a holokausztot, azt sugallva, hogy az izraeliek az új nácik és a palesztinok az új zsidók.
–
Emlékszem egy feszült légkörű megbeszélésre 2001 novemberéből, az ENSZ közgyűlés nyitóülése után, Hubert Védrine-nel, aki akkor francia külügyminiszter volt. Elmondtuk, hogy aggódunk a növekvő fenyegetettség miatt, amelyben a zsidók élnek Franciaországban. Védrine azonnal így felelt: „Franciaországban nincs antiszemitizmus, csak vandalizmus.” Ő és utódai megmaradtak ezen a politikai vonalon, mígnem Nicolas Sarkozy lett a belügyminiszter, aki komolyan vette a problémát, ahogy később Hollande elnök és miniszterelnöke, Manuel Valls is.
–
Szerencsére néhány európai vezető érzékenyebb a kérdésre és aggódik a probléma miatt. Sajnos már sok értékes időt elvesztegettünk, és az antiszemitizmus gyökerei egyre mélyebbre nyúlnak. Évekig nem voltunk hajlandók beszélni róla, mialatt az antiszemitizmus nyugodtan szőtte a hálóját.
–
Izrael démonizálása némely felelőtlen médiumokban mély nyomokat hagyott („Gáza, az új varsói gettó”, „Izrael: Krisztus és a palesztinok új gyilkosa”, „Izrael: az ország, amely palesztinok szerveit gyűjti és felfalja a gyerekeiket” stb.). Évek teltek el úgy, hogy szótlanul néztük a rossz fejleményeket, jelentéktelen színben tüntettük fel a gyűlölködő magatartásokat, hagytuk, hogy ilyen szövegek megjelenjenek, egyszóval alábecsültük a problémát, és ennek megvan a maga hatása.
–
Amikor tavaly egy EU-vizsgálat megállapította, hogy a belgiumi, a franciaországi és a magyarországi zsidók 40 százaléka kivándorláson gondolkozik, és az európai zsidóknak több mint 20 százaléka fél részt venni zsidó eseményeken vagy felkeresni zsidó honlapokat, meg kellett volna fújni a riadót, és mindent meg kellett volna tenni, hogy szembenézzünk ezzel a problémával, amely az európai értékeket fenyegeti.
–
Mivel újnáci, tehát nyíltan antiszemita politikai pártok megtelepedtek a nemzeti parlamentekben és most már magában az Európai Parlamentben is, még erősebb hangon kéne riadót fújni.
–
Hatékonyabbá tenni a titkosszolgálatokat a nagyobb biztonság érdekében, súlyosbítani a bírósági ítéleteket a polgárok tudatosabbá tétele érdekében, felelősebbé tenni a médiát a nyilvános szolidaritás megteremtése érdekében, ujjal mutatni a sportrendezvényeken és nyilvános eseményeken megjelenő antiszemitizmusra, visszaszorítani az interneten és a társadalmi csoportokban megjelenő gyűlöletbeszédet – ezek az előttünk álló feladatok.
–
A fenyegetés attól a szélsőjobboldaltól származik, amelybe új életet lehelt a populista düh, mögötte a két kulcsszóval: a gazdasági válsággal és az ellenőrizetlen bevándorlással. A fenyegetés attól a szélsőbaltól származik, amely következetesen nem ismeri el Izrael jogát a létezésre, és amely ott démonizálja a zsidó államot, ahol tudja. Végül a fenyegetés részben az európai muzulmán közösségtől jön, amelyben némelyek magukévá tették a mecsetek vagy a média által szított antiszemitizmus halálos vírusát.
–
Van azért jó hír is. Magyarországtól eltekintve, mert ott továbbra is kétségek vannak, ma már egyetlen európai kormány sem tűri el az antiszemitizmust, és még kevésbé bátorítja.