A 99 éves kitüntetett háziorvos empátiára int, és nem felejti el a 20. századot
Dr Körmendi István 99 éves háziorvos a napokban életműdíjat kapott a Zsidó Nemzeti Alaptól. A Népszava életút-interjút készített vele, melyben a gyermekkoráról is mesél, s visszaemlékezik arra is, hogy zsidósága miatt annak idején milyen megaláztatások érték diáktársai részéről az iskolában.
dr. Körmendi István 99 éves háziorvos
Körmendi István hosszú, eredményes pályafutása ellenére másfél éve vált országszerte ismertté, amikor Merkely Béla professzor, a Semmelweis Egyetem rektora személyesen oltotta be a koronavírus elleni vakcinával, és erről fényképes Facebook-bejegyzést tett közzé. A háziorvost ezután vállára emelte a média, rengeteg interjút adott, a Reuters és a francia AFP szinte egymással versengve szólaltatta meg. A mostani kitüntetés azonban így is váratlanul érte. – Egy páciensem pár hónapja kért tőlem egy angol nyelvű életrajzot, és mikor az okáról érdeklődtem, csak annyit mondott, meglepetés – meséli Körmendi István. – Aztán néhány hete megkeresett Kobi Davit, a Zsidó Nemzeti Alap Magyarországi és Közép-Európai Irodájának elnöke, és elmondta, miről van szó. Megdöbbentem, már csak azért is, mert a Zsidó Nemzeti Alapot még az előző századfordulón alapította Herzl Tivadar (író, politikus, a Zsidó Állam megálmodója, a cionista politika atyja – a szerk.), és én is dobáltam pár fillért olyan perselyekbe a lakásunkban, amelyekben a szervezet a palesztinai földvásárlásokra gyűjtött pénzt.
A háziorvos munkásságát a magyar állam is el akarta ismerni, ám Körmendi nem fogadta el a felajánlott kitüntetéseket. – Ha jól emlékszem, 2020-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét kaphattam volna meg, de többekhez hasonlóan én sem akartam egy listára kerülni Bayer Zsolttal. Egy év múlva újból megkerestek valami mással, de lelkiismereti okokra hivatkozva azt sem fogadtam el. A Budavár Díszpolgára címet viszont 2020-ban örömmel átvettem polgármesterünktől, mert ezt a kerületet szolgálom, és elégtételt is jelentett a korábbi megpróbáltatásokért. De hogyan fogadjak el kitüntetést attól a politikai rendszertől, amelynek a bukását kívánom, és küzdök ellene. Az idei választási kampányban is részt vettem. Telefonon győzködtem a bizonytalanokat, hogy ne fanyalogjanak, hanem szavazzanak a változásra. Nem tudom elfogadni az egészségügy és az oktatás mai helyzetét, a homoszexuálisokkal szembeni aljas propagandát, és azokat a kijelentéseket, amelyekkel a miniszterelnök antiszemita szavazóknak udvarol.
Körmendi István nem tagadja, hogy máig él benne a zsidóüldözések traumája. És sok sorstársához hasonlóan ő sem a háború alatti tragédiára emlékezik a legerősebb fájdalommal. – Gyerekkoromtól tudtam, hogy zsidók vagyunk, a nagy ünnepeket meg is tartottuk, és valahogy az is korán lecsapódott bennem, hogy a nem zsidóktól kicsit tartani kell. Ezzel együtt vártam az iskolát, apám azt mondta, onnan minden nap több tudással gazdagodva jövök majd haza. Aztán a bemutatkozó órán, miután ellenőriztek pár adatot, az osztálykönyvben szereplő rk (római katolikus) és izr (izraelita) jelölés alapján, mindenkinek elmondták, melyik teremben lesz hittanóra alatt. És ezután több gyerek elkezdett minket inzultálni: leköpködtek, ráncigáltak, püföltek, szidalmaztak. A többség nem bántott, de nem is védtek meg. És ez változó formában így ment az érettségiig. Erre nem voltam felkészülve, nagyon mély nyomot hagyott bennem. Nem is mentem el az érettségi találkozókra.
A keserű diákkori élmények után már nem lepődött meg a diszkrimináció elfajulásán. Nem járhatott egyetemre, lopva járt be órákra, így apja praxisa alapján próbált meg készülni az orvosi hivatásra. Aztán jött a munkaszolgálat, szökés, bujkálás. A nyilas hatalomátvétel után szinte kiparancsolta szüleit a csillagos házból, egy Váci úti garzonlakásban húzták meg magukat. Tizennégyen. Mikor ez a hely is veszélyessé vált, későbbi feleségével együtt egy budai kertesházban érte a felszabadulás, amelyet aggasztó jelzések is kísértek. – Beszédbe elegyedtem egy szovjet őrszemmel, nagyon jól beszélt németül. Kiderült, hogy ő is zsidó, az ogyesszai opera hegedűse. Figyelmeztetett, ne nagyon hangoztassam, ki meg mi vagyok, mert az oroszokban és az ukránokban erősek az antiszemita érzelmek. Ez hidegzuhanyként ért. Az ő felszabadító érkezésükre vártam a háború kezdete óta, hiszen – gyakorlatilag – egész Európa a nácik uralma alatt sínylődött.”
Ha a remélt demokrácia nem is jött el, a zsidókérdés kikerült a hivatalos politikából. Körmendi István 1950-ben megszerezte orvosi diplomáját. A Tűzoltó utcai gyermekklinikára került, ám egy év múlva váratlanul átirányították katonaorvosnak a légierőhöz, Kunmadarasra. A bázis rohamléptekkel épült, részben munkatáborokból érkező kényszermunkásokkal. – Az életük nem volt veszélyben, de nagyon elkeserített, hogy az új rendszer ilyen módszereket alkalmaz, hiszen az egész a munkaszolgálatra emlékeztetett.
Egy szempont van, segíteni – Körmendi István, Magyarország legidősebb, 99 éves háziorvosa
Sokan praktizálnak nyugdíj mellett idősen, de az ő esetében ez 99 évet jelent. Ugyanabban a Mészáros utcai lakásban rendel, ahol édesapja kezdte háziorvosi pályáját 1920-ban. Életkora ellenére töretlenül bíznak benne a páciensei, ami nem is csoda, hiszen naprakészen követi az orvostudomány fejlődését. https://nepszava.hu/3166575
De ez az időszak is véget ért. A fiatal orvos visszakerült Budapestre, sikerült leszereltetnie magát, majd 1957-ben átvehette apja rendelőjét, és azóta dolgozik megbecsült háziorvosként. De az egykori üldözések, a háború lelki traumáját máig nem tudta teljesen feldolgozni. – Túl a megaláztatásokon, egyfajta szégyenérzet is él bennem, hogy miért élhettem túl mindezt a szüleimmel és a feleségemmel. Másrészt bűntudat marcangol. A feleségem apját én beszéltem rá, és el is intéztem neki, hogy munkaszolgálatos lehessen, mert ezt biztonságosabbnak éreztem a csillagos háznál. Beállt, és amikor én leléptem, nem jött velem. Kőszeg határánál lelőtték, mert teljesen kimerült. Aggaszt, hogy ez a téma a rendszerváltás után ennyire visszakerült a közbeszédbe, és a politika manipulál vele. Hiába mondja Orbán, hogy nem antiszemita, ha antiszemita szavazókat gyűjt egyes kijelentéseivel, és így nem is kér értük bocsánatot.
Az a bizonyos tusványosi „elszólás” olyan volt, mintha valaki egy lőszerraktárban cigarettára gyújtana. Mióta az Európai Unió tagjai vagyunk, nagyobb biztonságot érzek. Hátha tanult valamit a civilizációnk a szörnyűségekből.
Egyszerű lenne ezek után azt mondani, hogy Körmendi doktor megszállott hivatástudatát a gyötrelmekre, meghurcolásokra adott humanista válasz motiválja. Részben talán így van, de apja példakép volt számára, és fiatal kora óta az orvosi pályára készült. Mondhatjuk talán azt is, hogy a háziorvosira. – Egészen különleges állapot szimbiózisban élni a beteggel – vallja az orvoslásról. – Feljegyzem, ha meggyógyult valaki, és fél év múlva felhívom, mert érdekel, hogy alakult az állapota. Én a háziorvosi munkát külön diszciplínának tartom, könyvet is írtam róla. Igaz, hogy zömében belgyógyászok vagyunk, de egészen más ezt kórházon kívül gyakorolni. Itt tíz perc alatt kell dönteni, hogyan tovább. Kire szánjak többet, kinél elég kevesebb. És még ha ki is rajzolódik egy iránydiagnózis, nem árt kicsit az okokat is felderíteni.
