Pártkeresgélés Izraelben

Írta: NOL /Shiri Zsuzsa / Jeruzsálem  - Rovat: Hírek - lapszemle

Jeruzsálem nyugalmas középosztálybeli Rehávia nevű negyedében a viharos szél sem rettenti el az embereket, a Henrietta Szoldról elnevezett iskolában kedd reggel héttől órák óta folyamatosan sorban állnak a polgárok, hogy éljenek demokratikus jogaikkal. A sorokból úgy tűnik még a szokásosnál is nagyobb érdeklődés övezi az előrehozott parlamenti választásokat.

A bejáratnál Sirán, a Munkapárt fiatal önkéntese vitatkozik a biztonságiakkal, nem érti hogyan vezethet majdnem tucatnyi lépcső a mozgáskorlátozottak számára kijelölt szavazóhelyiséghez. Az őrök sem értik, lázas telefonálás kezdődik, majd máshová irányítják az idős házaspárt, akit Sirán saját autóján szavazni hozott. A táskák ellenőrzése után osztálytermekben zajlik a szavazás, egyszerre csak egy ember mehet be, türelmesen várakoznak a polgárok, s persze közben ahogy ez Izraelben szokás, szóba elegyednek egymással.

Kiderül, hogy többen csak az utolsó pillanatban döntenek voksukról. Nili, egy fiatal pszichológusnő úgy érzi csak rossz és rosszabb lehetőségek közül választhat, hiszen a három nagyobb párt, a Likud, a Kadima és a Munkapárt többé-kevésbé ugyanazt jeleníti meg. A negyediket, Liebermann Izrael a Hazánk nevű pártját eleve elveti, sőt szerinte ha már szó esett róla, hogy bizonyos pártokat kizárjanak, akkor rasszista a programja miatt ezt a pártot kellett volna száműzni a választásokról. A baloldali Merec és a még baloldalibb zsidó-arab vegyespárt, a Hadas között hezitál, majd végül bejelenti, hogy nehéz szívvel, de a Merec céduláját teszi a borítékba. A párt eleinte támogatta a gázai háborút, s mint mondja nehéz olyan pártra szavaznia, amely egyetértett civilek megölésével.

Tamar, a mellette álló fiatal tanárnő szintén sokáig vacillált, majd végül a Likudot választotta. Mindenképp jobboldali győzelmet szeretne, régebben a Nemzeti Egység nevű pártra szavazott, de csalódott bennük. A Likudban is csalódott, s mint mondja pontosan emlékezik Netanyahu előző kormányára, s nem tartja hiteles személyiségnek, de jelenleg ő képviseli a legnagyobb eséllyel a jobboldalt, s ezért mégis rá szavaz. Nili és Tamar nézeteit világok választják el egymástól, de kellemesen elbeszélgetnek, láthatóan élvezik egymás társaságát sorállás közben.

Judit, egy középkorú építésznő is bekapcsolódik a társalgásba, ő is tanácstalanságra panaszkodik. Döntése kompromisszum eredménye, de nem árulja el, végül is kire szavaz. Mint mondja olyan pártot keresett, amely a társadalmi egyenlőtlenségek orvoslását tűzi zászlajára, de nem talált kielégítő választ, s egyik párttal sem tud azonosulni. Szerinte a jelenlegi kampánynak nem volt valódi tartalma, nem beszéltek a lényegi társadalmi kérdésekről. Érdemi programok helyett olyan volt az egész, mint egy valóságshow versengő szereplőkkel.

Ráadásul a háború is befolyásolta a történéseket, s senki sem szólt a szegénységről, a gazdasági válságról. Judit szerint itt mindig volt és lesz háború, a biztonsági bajok fölött Izraelnek nincs ellenőrzése, de a belső bajokat meg lehetne oldani, s azzal kellene foglalkozni legalább ilyenkor. Judit eddig mindig balra szavazott, de a jobboldali előretörés ellenére optimista, mint mondja még jól is elsülhet győzelmük, mert eddig mindig a jobbnak volt elég ereje a békekötéshez. Teljesen mindegy, hogy Bibi – vagyis Benjamin Netanjahu – miket mondott a kampányban, mert a győztes mindig egészen másképp beszél a hatalomban, mint az odavezető úton – teszti hozzá.

Arie és Helen rosszallóan rázzák a fejüket Judit szavai közben. Ők pontosan tudják kire szavaznak, s azt is világosan látják, miért. Arie a jobboldali „Zsidó otthon” nevű pártban hisz, szerinte leginkább ők védik majd a telepeseket és az izraeli érdekeket a térségben. Helen három éve költözött Londonból az antiszemitizmus elől Izraelbe. Rendszeresen olvassa a lapokat, nézi a tévét, s nagyon büszke rá, hogy először gyakorolhatja Jeruzsálemben demokratikus jogait. Ő Avigdor Lieberman Izrael a hazánk nevű jobboldali nacionalista pártjára szavaz. Mint mondja azt szeretné, ha az izraeli területek megmaradnának Izrael kezén. A palesztinok országa pedig Jordánia, nekik oda kellene költözniük- közli magabiztosan erős angol akcentussal.
 

támogatás
[popup][/popup]