Kurta kocsma és a mádi zsidó

Tokaj-hegyalja egyik legnagyobb múltú települése 2002-től a világörökség része. Csupán dél felől nyitott, északról hegyekkel, keletről-nyugatról dombokkal övezett, védett kis völgykatlanban helyezkedik el. A Mádat körülölelő panoráma páratlan.

Dallos Zsuzsa / Forrás: Napló

 

Azt a mondást, miszerint ott tart, ahol a mádi zsidó, még azok is ismerik, akik képzeletükben sem tudják elhelyezni Magyarország térképén Mádot. A mondás eredete, hogy az 1700-as évektől sok zsidó család élt a településen. Egyikükkel történt, hogy kocsijával elindult, de miután a kelleténél többet fogyasztott a finom aszúból, elaludt a bakon. A gyeplőt kiengedte a kezei közül, lovai pedig szépen hazaporoszkáltak. Így, amikor fölébredt, ismét a háza előtt találta magát.

Mád neve a 15-16. századtól összefonódott a világhírűvé vált tokaji bor termelésével, itt volt a borértékesítés egyik központja, itt határozták meg a tokaji bor árát. Virágkorát a 17-18. században élte. A 20. század második felében az ásványianyag-bányászat és -feldolgozás központja alakult ki, jelenleg is számos család megélhetését biztosítja. Újabb kutatások szerint a méltán világhírű mádi bor ízét, zamatát a magas nyomelemtartalmú, különleges ásványokból, vulkáni kőzetekből nyeri. Borászati és pincekultúrája világhírű, itt található Tokaj-hegyalja szőlőterületének egyötöde.

Aki történelmi ízekre és történetekre vágyik, látogasson el a völgykatlanba, s adja át magát a nemes italoknak és a bájos meséknek. Rögtön az első a hely nevéhez kapcsolódik. A monda szerint honfoglaló őseink vezére, Árpád is gyönyörködött a táj festői szépségében. Egy hegy tetejéről csodálta a panorámát, majd lenyűgözve így szólt: “Ma ád Isten szerencsét e tájon Ond és Tarcal vezéreknek!” Így született a ma ádból a Mád, szerencsétből a Szerencs, tájonból a Tállya elnevezés, helységnév. Ond és Tarcal falvak természetesen a honfoglaló vezérek nevét őrzik. Az a hegy, ahol Árpád állt, az Isten-hegy nevet kapta.

Kiss Lajos nyelvész egyszerűbb megoldása szerint a község elnevezése a Modu személynévből származik. Azt viszont a források mind elismerik, hogy már az őskorban készült errefelé bor. A szükséges edényeket megtalálták, azokat a Nemzeti Múzeumban őrzik. Sok híres gazdája volt a területnek, például a nagy törökverő, Hunyadi János 1495-ben kapta meg Tokaj várával együtt. A Rákócziak is szívesen időztek a völgyben, a francia királyt is lenyűgözte az itteni bor, amit II. Rákóczi Ferenctől kapott ajándékba.

Mielőtt a borkóstolásba belefognánk, sétáljunk egyet, nézzük meg azokat a lakóházakat, melyek hosszú tornáca még magán viseli a copf stílus jegyeit, majd keressük fel a három felekezet templomát. A benne imádkozók az évszázadok alatt jól megfértek egymás mellett. A katolikus templom  gótikus eredetű, tekintélyes tömegű építménye mai formáját a 17-18. században nyerte el. A torony harangház alatti helyiségében, az úgynevezett zengőben, a barokk korból származó Szentháromság főoltárkép látható.

A község református temploma klasszicizáló késő barokk stílusban épült egy korábbi templom helyén. Hajója 1817-ben, tornya pedig 1828-ban készült el, berendezése az 1852-es tűzvész utáni munka. A zsinagóga használói a 17. század elején érkeztek Mádra. A 18. század végén hitközséget alapítottak, 1771-ben már rabbi is volt az egyházközség élén.

Hazai műemlékeink között egyedülálló az 1795-ben épült copf stílusú zsinagóga. Az építkezéshez szükséges köveket állítólag az asszonyok és a gyerekek hordták össze, mivel idegen kéz nem érinthette azokat. A településen később elemi iskola és jó hírű jesiva (hittudományi főiskola) is működött. A II. világháború alatt a közösséget elpusztították. Alig két esztendeje a zsinagógát a maga teljes szépségében restaurálták.
 
A vörössipkás expedíció is áthalad Mádon: az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc gyermekhősei előtt kívánnak tisztelegni a túra szervezői. Azok előtt az ismert és eddig ismeretlen vörössipkások előtt, akik fiatal koruk ellenére végigharcolták a dicsőséges tavaszi hadjáratot. Emléküket őrzik a kétévenként rendezett vörössipkás kerékpáros expedíciók és azok a kopjafák, emléktáblák, amelyeket a hagyományőrzők állítottak. Ezzel az emléktúra-mozgalommal azt szeretnék elősegíteni, hogy minél többen ismerjék meg történelmünk e nagyszerű eseménysorozatát, ismerkedjenek meg a vörössipkás emlékhelyekkel, emlékezzenek a hősökre.

Mádon született az egyik leghíresebb kisdobos. 1834-ben láta meg a napvilágot Koroknay Dániel, aki 1848 őszén állt be a honvédseregbe, végigharcolta a kemény téli csatákat, a diadalmas tavaszi hadjáratot. A komáromi sáncok előtt már vörössipkás főágyús volt. A mádi iskolában emlékmúzeum, dombormű és kopjafa őrzi cselekedeteinek emlékét.

A történelmi sétát valamelyik világhírű borpincében illik zárni, ahol szakértők segítségével kóstolhatók a tokaji borok: a furmint, a hárslevelű, a sárgamuskotály és az aszú. A vendéglátók gondoskodnak róla, hogy ne éhgyomorra igyunk, finomabbnál finomabb falatokkal ágyaznak meg a boroknak, mint például libamáj, hogy csak a legkiválóbbat említsem. S akinek kedve van, ősi zsidó ételeket is talál, s rácsodálkozhat, mennyi került át észrevétlenül a magyar konyhába. Továbbmenni viszont szigorúan tilos! Jó néhány panzió és a falusi vendéglátás kedves házigazdái kínálnak pihenést és sétát másnap a neves dűlőkben, gondosan karban tartott pincékben. Szánjunk a természet megismerésére is néhány órát!