Elvesztett szellemi holdudvar a baloldalon

Nemrég jelent meg tanulmánykötete Az idő nélküli hely címmel, amelyben az antiszemitizmus és az idegengyűlölet eredetét is kutatja. A vallásfilozófus szerint a baloldalnak nincs hatásos ellenszere a jobboldal fundamentalizmusára. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.

Forrás: 168 óra

 

Spirituális politika – Gábor György morálról és misékről

 

Idehaza tavaly sorozatos támadások értek romákat, zsidókat, melegeket. A keresztény egyházak nem tiltakoztak az erőszak ellen. Holott 2008-at ők a Biblia évének nyilvánították.

Szimptomatikusnak tartom a helyzetet. A Biblia alapelve: jure divino. Azaz: egy az Isten, s az emberiség Isten teremtményeként egységes. A tízparancsolat az egész nyugati civilizáció alapja, alkotmánya. Ehhez képest a Biblia éve idehaza a csendes kirekesztés eseményévé vált. A nagy keresztény egyházak kisajátították maguknak a rendezvényeket, mintha csak hozzájuk szólna a szöveg. Nem tudom, mi okból, de az egészből kihagyták a kisebb keresztény felekezeteket, továbbá a zsidókat, valamint a világi tudósokat is, akik szintén mondhattak volna érdekes és új dolgokat. Az pedig, hogy az egyházak nem emelték fel szavukat a különféle gyűlölködésekkel szemben, egyértelműen jelzi: a politikai szempontokat és helyezkedést fontosabbnak tartják a biblikus elveknél. Úgy látom, az egyházak ma már legalább annyira megosztják az országot, mint a pártok.

De miből gondolja ezt?

A rendszerváltáshoz egy gazdaságilag és mentálisan lerobbant ország érkezett el: az egész társadalom fizikailag vagy szellemileg kifosztottnak, megraboltnak és megalázottnak érezhette magát. Az egyházak elsőnek álltak be a kárpótlást követelők sorába. A közteherviselésből a nagyegyházak igyekeztek kivonulni, csak saját magukkal voltak elfoglalva. Részben joggal – csak éppen nem vették figyelembe: mások is elveszítették a vagyonukat, lehetőségeiket, és „mellesleg” százezrek váltak munkanélkülivé. Később az egyházak gazdasági és hatalmi törekvéseikhez szövetségesre találtak a Fidesz vezette jobboldalban, amely azóta is PR-céljaira használja őket. Csakhogy olykor már a jobbot is jobbról előzik. A Magyar Gárda avatásán papok is jelen voltak, megáldották a gárda zászlaját. Tavaly az egyházi bíróság mutatott fityiszt az alapvető humánum szellemének: felmentette ifj. Hegedűs Lórántot, aki engedélyezte a holokauszttagadó történésznek, David Irvingnek, hogy előadást tartson a belvárosi református egyházközség termében.

Több vallási vezető a karácsonyi ünnepet használta fel arra, hogy hangot adjon közéleti, politikai nézeteinek. Ittzés János evangélikus püspök azt mondta: „A világon eluralkodó gazdasági és morális válság az eredendő bűnben gyökerezik. A válság megoldása Jézus, azaz az új Ádám születése.” A református Bölcskei Gusztáv pedig kijelentette: arcátlan emberek a hatalmuk megtartása érdekében orruknál és hasuknál fogva vezetnek másokat.

Ezek pártpolitikai beszédek. Ittzés püspök hihet abban, hogy a válságban Jézus a „megoldás”, de tudomásul kellene vennie: e földön élnek olyanok is, akik nem Krisztusban hisznek. Egyébként a december 24-ei éjféli misén, amelyet az MTV közvetített, Székely János katolikus püspök – egyebek mellett – arról beszélt: „Sajnos a magyar nép karácsonyfája alatt hiányzik a gyermek. Becslések szerint 2007-ben több roma származású gyermek született, mint magyar származású.” Elképesztő megnyilvánulás. Üzenném a püspöknek: nálunk nem szokás külön nyilvántartásba venni a roma és a nem roma gyermekeket. Amúgy a roma is magyar, amint az USA-ban a fekete is amerikai. Miséjében az egyházvezető kitért Augustusra is, mondván: „A császár összeíratta az adófizetőket, hogy beszedje tőlük az adókat. Ebből építgette a maga erőszakra és pénzre épülő hatalmát, tömegek megtévesztésére, kihasználására épülő birodalmát. Néhol lázadások robbantak ki, ezeket vérbe fojtották.” Az „áthallás” nyilvánvalóan Gyurcsány Ferencre vonatkozik, ám az ócska politikai párhuzam komoly tájékozatlanságra vall: Augustus kora békekorszak volt, virágzott a Római Birodalom. Mélységesen szomorú, hogy a „szeretet ünnepét” is a megosztásra használták fel az egyházak, s ehhez a közszolgálati tévé asszisztált.

A miniszterelnök nemrég nyilatkozta lapunknak: fokozódik a pártok közötti ideológiai harc. A baloldal a polgári modernizációt képviseli, a jobboldalon viszont „hódít” az új fundamentalizmus.

Rengeteg jele van, hogy a jobboldal a fundamentalizmus irányába halad. Semjén Zsolt, a KDNP elnöke már korábban hangoztatta: pártja a katolikus egyház lándzsája kíván lenni. Kezdeményezték, hogy a keresztény elvek kerüljenek bele a magyar alkotmányba, és legyen mindenkinek munkaszünet a keresztények pihenőnapja, a vasárnap. Ezek szimbolikus üzenetek. Azt jelzik: a jobboldal megkérdőjelezi a világnézetileg semleges állam alkotmányos jogrendjét. Sajnos a magyar társadalom még nem méri fel ennek a veszélyét. Ha egy jobboldali hatalomváltás után az egyházak a törvényhozásban is szerepet kapnának, elvileg mindenki számára általános normatívává lehetne tenni – mondjuk – a katolikus értékek betartását. Akár másodrendű állampolgárokká válhatnának mindazok, akik nem tartoznak az „igazi, keresztény magyarok” közé.

Idehaza csökkent a közbizalom a politika iránt. Erre és a pénzügyi világválságra játszik rá a Fidesz, amikor erkölcsi megtisztulást sürget.

Tartuffe-fel nem az a gond, hogy kisstílű szélhámos. Hanem hogy önmagát abszolút etikai példaképként állítja be. A Fidesz is azonosítja magát a tökéletes igazsággal és morállal. Egy morális-etikai abszolútummal nem lehet vitatkozni, nem lehet attól eltérően vélekedni, s ha valaki ezt mégis megteszi, az csak az „ördögtől való lehet”. Ám ez a mentalitás magát a demokráciát kérdőjelezi meg. Annak ugyanis épp az a lényege: a hatalom kritizálható. A Fidesz számára az erkölcsi ideologizálás leginkább arra jó, hogy leplezze a valódi politikai és gazdasági elképzelések hiányát. Orbán Viktor is tudja: ha hatalomra kerülnének, ők sem lennének képesek csodát tenni a gazdaságban. Az unió tagja vagyunk, kis ország, nyitott gazdaság, kiszolgáltatva a nemzetközi pénzpiacnak és gazdasági trendeknek. Itt nem lehet teljesen más gazdaságpolitikába kezdeni. Vagyis hamarosan kiderülne: a Fidesznek az adócsökkentésekre és az állami kiadások növelésére tett demagóg ígéretei csupán „verbális trükkök”. Ezért is kell nekik a spirituális máz: az irracionális, érzelmi politizálással saját rajongóik, a fideszes B-közép elől fedhetik el a valódi megoldások hiányát.

Mit tehet ez ellen a baloldal?

A jobboldalon a tartalommal van a baj, a baloldalon a tartalom hiányával. Azt látom: a baloldal képtelen megfogalmazni és közvetíteni saját értékeit. A jobboldal okosan létrehozta a polgári köreit, ellenzékben is megszervezte új médiabirodalmát, internetes felületét, kulturális, tudományos szervezeteit. A bal- és liberális oldal közben elveszítette szellemi bázisát azáltal, hogy az utóbbi években sokszor sértegette és mellőzte a hozzá közel álló értelmiséget. Pedig a rendszerváltás óta egyetlen kormánynak sem volt akkora értelmiségi támogatottsága, mint a Gyurcsányénak. Hol van ez már? Félreértés ne essék: nem a klientúraépítés miatt fontos a „szellemi holdudvar”. Hanem azért, mert nélküle nem lehet modern baloldali-liberális programot alkotni társadalomról, kultúráról, tudományról.
S nem lehet hitelesen megszólítani a fiatal választókat, akik értelmes, őszinte és világra nyitott szavakra, nem pedig közhelyekre, elavult politikai szlogenekre és szereplőkre vágyódnak. A katasztrófa az: nincs koncepció, nincsenek izgalmas disputák és víziók, nincs hatásos ellenszere a jobboldali fundamentalizmusnak. Amely ha csak egyetlen választási ciklusra is hatalomra jutna, óriási károkat okozna a demokráciának. Ne legyenek kétségeink.