Magyar skizo: úgy csalunk adót, hogy közben elítéljük

Lehet a “mi a magyar” kérdésről posztkádárista lózungok és neoszittya szóvirágok nélkül is beszélni. Ez az üzenete a Kommentár folyóirat, illetve a Reakció, a Konzervatórium, és a Jobbklikk blogok által szervezett Konzílium nevű találkozónak. 

Forrás: Hírszerző

 

 

A Nagymagyarország-matricán túl is létezhet magyar identitás

Az “újjobbos” címkével illetett közösség második nyilvános találkozóján Kopp Mária pszichológus, Ablonczy Balázs és Romsics Gergely történészek beszélgettek a magyarság lepusztult lelkiállapotáról és lehetséges kiutakról.

A Reakció, a Kommentár, a Konzervatórium és Jobbklikk egyaránt jobboldali és konzervatív orgánumok. Abban azonban különböznek a többi, önmagát hasonlóképpen meghatározó sajtóterméktől és azok körétől, hogy az általuk képviselt nézetek az egyszeri MSZP-szavazókon kívül a tarsolylemezes “hazafiak” és a Rákay Philip humornapalmjaitól hanyatt vágódó Fidesz-törzsbázis számára is többnyire nehezen emészthetőek.

Az egymással erős átfedésben lévő négy társaság a blog, illetve papíralapú létezés mellett immár élőben is igyekszik maga köré közösséget építeni. A tavaly év végén nagy érdeklődéssel kísért első ilyen összejövetelből inkább csak kölcsönös vállveregetés lett. A Fidesz-független hangvételt pedig némiképp árnyalta Navracsics Tibor Jobbklikk-szerző, civilben Fidesz-frakcióvezető jelenléte, és a vele folytatott, amúgy nem Fidesz-színvonalú társalgás.

A szerdán este megrendezett második alkalom viszont a jobboldalon különösen neuralgikus, egyben neurotikus témaként kezelt nemzeti kérdésbe tenyerelt. Két történész, Ablonczy Balázs és Romsics Gergely, illetve Kopp Mária pszichológus a lerobbant magyar lelkiállapot okairól, illetve az ezzel összefüggő nemzeti identitás lehetséges újrafogalmazásáról beszélgettek.

Nemzeti konszenzus az adócsalásról

Kopp Mária a nyolcvanas évek óta vizsgálja a magyarság lelkiállapotát. Nemzetközi összehasonlításokkal végzett kutatásai igazolják a népszerű identitásválság-elméleteket. A pszichológusnő szerint a nemzetközi összehasonlításban példátlan értékhiánnyal küzd a magyar társadalom. A lakosság hetven-nyolcvan százaléka senkiben nem bízik, nem lát közös célokat és értékeket. Az elvárások és a valóság közt is hatalmas a különbség: a magyarok hatvanhat százaléka szerint az adócsalás bűn, ám nyolcvan százalék mégis adót csal.

Az értékek ugyanakkor, még ha elérhetetlennek is látszanak, a legtöbb magyar számára mégis léteznek. A súlyos érték és identitásválsággal küzdő magyarok nyolcvankilenc százaléka büszke a saját magyarságára. Ez kiemelkedően magas arány, megelőzi például a Kárpát-medence más népeit.

A büszkeség ellenére láthatóan nincs működő közös magyarságtudat. Ennek sok jobbos számára kézenfekvő bizonyítéka a kettős állampolgárságról tartott szavazás csődje, a “december 5-szindróma”. Romsics Gergely szerint ugyanakkor korábban sem voltak kizárólagos nemzeti öndefiníciók, általában több értelmezés létezett egyszerre. Ma sem lehetne kizárólagosan definiálni a “magyar” jelentését. Arra viszont lehetne törekedni, hogy a magyarsággal kapcsolatos bizonyos kérdésekben a társadalom többsége számára elfogadható konszenzusok szülessenek.

Ablonczy Balázs szerint is többféle értelmezése van a magyarságnak. A Frei Dosszié-jellegű populáris önkép ma is olyan, zömmel pozitív jellemzőket mutogat, mint a talpraesettség, a világ minden táján helytállás és a vendégszeretet. Ugyanakkor a szellemi elit körében a Széchenyi István-féle beborult pesszimizmus az uralkodó.

Kádár, napjaink legbefolyásosabb politikusa

A főbűnös nem meglepő módon a “nemzetietlen” Kádár-rendszer. A kelet-európai szocializmusokban mind volt nemzeti jelleg, míg a magyarban egyáltalán nem. Ablonczy Balázs mindezek okát a Kádár-rendszer alapjaiban látja: az orosz csapatok jelenlétéről tabu volt beszélni, ami összefüggött a nemzeti szuverenitás kérdésével. A szomszéd országokkal való konfliktuskerülés miatt nem volt téma Trianon, így a határon túli magyarság sem. Ablonczy szerint ennek köszönhető például az, hogy sokan magyarul jól tudó románnak tartják az erdélyi magyarokat.

A nemzeti öntudat helyett a jólét és a fogyasztás viszonylagos szabadsága tartotta össze a népet Kádár idején. Kopp Mária szerint emellett a “kiskapuzás” is, mely a rendszer tökéletlenségének kivédésére kialakult, egymás svindlijeit elnéző össznépi játékká vált.

Ha a kommunistákra kenjük, attól nem biztos, hogy megoldódnak a problémák. Ezt Doncsev András, az est Jobbklikkes moderátora vetette fel, aki szerint hasonlóképp pótcselekvés a Nagymagyarország-matricák ragasztgatása is. Ablonczy Balázs szerint az ilyen pótcselekvéseket lehet rosszallni, de nem lehet őket megtiltani. A határon túli magyarok ügyét ugyanakkor “le kellene választani Trianonról”. Meg kellene értetni, hogy nem a Trianonozás-matricázás lesz az, ami az ő sorsukat jobbra fordítja.

Romsics Gergely ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy míg a magyar társadalom egyes részeinek a kommunizmus és a holokauszt a máig élő trauma, jelentős társadalmi rétegek pont azt nem tudják feldolgozni, hogy a rendszerváltás után újra visszaestek abba a szegénységbe, amiből a bűnbaknak kikiáltott Kádár-rendszer nyújtott kitörési lehetőséget.

Magyar multikulturalizmus

Ezekből a feldolgozatlan traumákkal járó, sarokba szorítottság-érzésekből erednek a matricázáshoz hasonló pótcselekvések – vélte Kopp Mária, aki úgy látja, a határon túliak esetében ezek helyett segíthetne például egy magyar és nem magyar kisebbségek jogait egyaránt felkaroló kisebbségvédelmi politika felvállalása. A pszichológusnő szerint példa és lehetséges kiút a klasszikus XIX. század végi nemzeti liberális eszme nyitott, toleráns magyarság-fogalma. Ennek értelmét és értékét pont az adta, hogy mindenki lehetett magyar, másik identitásának feladása nélkül.

A jövő várhatóan amúgy is a többes identitásoké lesz. A radikális jobboldalon népszerű “mindenkinek csak egy hazája van” elvvel ellentétben példák is mutatják, hogy létezhetnek többes identitások, határon innen és túl. Ablonczy Balázs szerint a magyar identitás “sem lesz már a régi”: a szlovákiai magyarok jelentős része például büszke a szlovák állampolgárságára.

Kopp Mária ugyanakkor úgy véli, a többes identitások segíthetnek feloldani az egymást feszítő nemzeti és kisebbségi ellentéteket. Az átjárható határok által élénkülő kulturális-gazdasági kapcsolatok is ezt segítik: Ablonczy Balázs szerint az utóbbi időben történt kevés jó dolog közül az egyik egyértelműen a schengeni határnyitás volt.