Akciómagyarázat
Bryan Singert, a Valkűr 43 éves amerikai rendezőjét arról kérdezte a HVG, hitelesnek érzi-e a Hitler elleni merényletről készült filmjét.
Forrás: HVG
A Stauffenberger-összeesküvés máig a 20. századi német történelem egyik legérzékenyebb epizódja. Voltak kételyei, amikor belevágott?
Zsidóként nehezen birkóztam meg a tudattal, hogy a berlini lakásom ablakából arra a térre látok, ahol a könyveket égették a nácik. Amerikaiként csodálattal töltött el, hogy voltak olyan tisztességes tisztek a német hadseregben, akik életük kockáztatásával el akarták tenni láb alól Hitlert. Filmesként pedig azzal kellett megküzdenem, hogy történelmileg hiteles, feszes ritmusú filmet csináljak. Olyant, hogy még azok is rágják a körmüket, akik egyébként pontosan tudják, hogy végződött ez az összeesküvés, elsősorban a németek.
Akik már többször készítettek filmet erről a történetről. Nyilván mindet látta.
Georg Wilhelm Pabst 1955-ben készült Es geschah am 20. Juli (Július 20-án történt) című filmjébe csak belekukkantottam, a tévéfilmet pedig nem fordíttattam le, és feliratozás nélkül futottam át. Ennek nem a lustaságom az oka, hanem az, hogy nem akartam szolgaian másolni senkit. Emellett én nem a holokausztról, hanem egy sikertelen merénylet anatómiájáról készültem filmet, méghozzá thrillert rendezni.
Tehát hogyan készült fel hitelességből?
Rengeteget olvastam Stauffenbergről, és én, a zsidó, erőt vettem magamon, még Hitler egyik testőrével is leültem ebédelni. A biztonsági részletekről faggattam, Hitlerről pedig megtudtam, a háború végére annyira kimerült, hogy már a közvetlen környezete is bolondnak tartotta. Gyógyszereken élt, már teljes volt a káosz körülötte. Csak a kiszámíthatatlansága mentette meg attól, hogy sikerüljön a merénylet.
A németeknek évekbe telt, hogy elismerjék, Stauffenberg hős volt. Ön szerint is egyértelműen az?
Ha egy nemzet háborúzik a világgal, nem biztos, hogy minden állampolgára osztja a vezér nézetét, de attól még lehet hazafi. Katonákról beszélünk. Nem egyről, hanem milliókról, akik közül sokan viselték ugyanazt az egyenruhát, de sem érzelmileg, sem politikailag nem osztották a náci nézeteket. Európa és a világ számára is fontos, hogy megtanuljon a korábbi kliséknél árnyaltabban gondolkodni. Ami a németeket illeti, remélem, nem írják a történelmi hitelesség rovására, hogy nem ásítoznak a moziban.
Igaz, hogy Tom Cruise szcientológiai kötődése miatt sem a német közvélemény, sem a német hatóságok nem fogadták önöket tárt karokkal Berlinben?
Ebből egy szó sem igaz. A sajtó csúsztatott, heccelt. Semmilyen ellenállást, ellenszenvet nem tapasztaltam. Napokig beszélgettem Stauffenberg leszármazottaival, de ők ezt nem akarják nagydobra verni. A német kormánytól tekintélyes pénzt kaptunk. A német stáb úgy dolgozott, mint az álom. Az Ellenállási Múzeumban készségesen a rendelkezésünkre álltak, Stauffenberg egykori villájához is simán hozzáfértünk. A vita a Bendlerblockról folyt, a kaszárnyáról, ahol az összeesküvés résztvevőit kivégezték, és ma emlékhely. Végül ide is megkaptuk az engedélyt. Bár nem beszéltük meg, mielőtt elkezdtük a forgatást, az egész stáb, Cruise-t is beleértve, egyperces néma felállással tisztelgett Stauffenberg emléke előtt. Azon a hajnalon úgy éreztem, mindent elértem, amit akartam.
