76 éves korában elhunyt John Updike

76 éves korában január 27-én otthonában meghalt John Updike – jelentette be a szerző kiadója, Alfred A. Knopf. A Pulitzer-díjas amerikai író tüdőrákban szenvedett.
 

Forrás: Könyvesblog

 

1932. március 18-án született a pennsylvaniai Shillingtonban, minden vágya az volt, hogy elmeneküljön világtól távol eső farmjukról. Az írásra anyja bátorította. Rengeteget olvasott, elsősorban Erle Stanley Gardner, Ellery Queen, Agatha Christie, John Dickson Carr és P. G. Wodehouse volt rá nagy hatással. A Harvard egyetemen angol szakon végzett.

1955-től a liberális New Yorker folyóiratnak írt cikkeket és kritikákat, és itt jelentek meg első novellái és versei is. 1957-ben úgy döntött, hogy minden idejét a szépirodalomnak szenteli, ezért otthagyta állását, és a massachusettsi Ipswichbe költözött. Írásaiban előszeretettel foglalkozik a jómódú amerikai középosztály mindennapi életével, magánéleti problémáival. Prózáját ironikus szemléletmód, finom lélektani ábrázolás jellemzi. Hősei többnyire szülőföldjének, New Englandnek lakói, történetei nagy része a szülővárosáról, Shillingtonról mintázott Olinger városkában játszódik. Első kötete, a The Carpentered Hen című versgyűjteménye 1958-ban jelent meg. 1959-ben jelentkezett első regényével, A szegényházi vásárral, melyben egy szegényház elhagyatott, öreg lakóinak életét ismerhetjük meg.

Az igazi hírnevet az 1960-ban megjelent első Nyúl-regénye, a Nyúlcipő hozta meg számára. Harry C. Angstrom, azaz a Nyúl történetét később a Nyúlketrec (1972), a Nyúlháj (1981) és a Nyúlszív (1990) című regényekben folytatta. A regényciklusban az ötvenes évektől a Reagan-korszakig követi az amerikai társadalom életének változásait.

A hatvanas években Updike regények sorában ábrázolta az amerikai jómódú középrétegek mindennapjait. Az 1962-ben megjelent A kentaurban a mitológiai történetet használta keretül egy tanár-diák kapcsolat ábrázolásához. Az 1965-ös A farm című kisregényében az emberi együttélés, és a különböző nemzedékek kapcsolatának problémáit vizsgálja. A farmon élő magányos öregasszony, aki alig várja, hogy fia visszatérjen a városból, gyűlölködve fogadja a fiával együtt megérkező asszonyt, és annak első házasságából származó fiát. Updike lenyűgöző érzékenységgel ábrázolja az öregasszony zárt világát, annak minden korlátoltságával együtt. Az 1968-ban megjelent Párok című regényében egy kisváros fiatal párjainak orgiákkal teli életét ábrázolja, szinte pornográf részletezéssel.

Updike 1970-ben indította útra Bech-sorozatát, a Bech könyve című regényével. Ahogy Amstrong történetét követi a Nyúl-regényekben, úgy tér vissza időről időre Updike egyik kedvenc figurájához, a részben saját magáról, részben a nagy amerikai zsidó írókról, Mailerről, Malamudról, és Singérről mintázott Henry Bech alakjához. Magyarul 1999-ben Bech bolyong címen jelent meg a történet első része. Bech az ötvenes években vált elismert íróvá, de miután egy regényét lehúzta a kritika írói válságba került. Bech ezután beutazza a világot, elismert íróként tart különböző egyetemeken előadásokat. Női rajongóival gyakran bocsátkozik szerelmi kalandokba, és ráébred, hogy nem kell írnia, hiszen korábbi művei miatt így is hatalmas megbecsülésnek örvend. A Bech befutban hősünk már hetvenéves, és nagyon zavarja, hogy írótársai és a kritikusok nem ismerik el. Egy nő miatt elvállalja a egy különös művészeti testület elnöki posztját, és rájön, hogy érzés a hatalom gyakorlása.

A Konspiráció (1979) című regényében Updike jól megszokott témavilága helyett egy volt afrikai diktátor életével ismerkedhetünk meg. 1984-ben jelent meg Az eastwicki boszokrányok (1984) című regénye, melyből Jack Nicholson főszereplésével nagysikerű film is készült. A történet három fiatal, több gyermekes, elvált, magányos barátnő barátnőről szól, akik férfiakat megbűvölő boszorkánytudománya megbotránkoztatja a kisváros konzervatív polgárait.

2008 októberében jelent meg legutolsó regénye, a The Widows of Eastwick, amely a nagysikerű ’84-es regény folytatása. A kritikusok nem fogadták kitörő örömmel a regényt, szerintük egészen unalmas módon mutatja be a mára matrónákká lett Eastwicki boszorkányok öregségét, a karakterek máig egy olyan világban élnek, beszélnek és egy olyan világot képviselnek, amely már rég letűnt.

Updike büszke volt arra, hogy nem haladt a korral, nem kedvelte például a technikai újításokat, ki nem állhatta az internetet, ám mindig hitt a kemény, áldozatos munkában.