Tűzszünet vagy béke?

Írta: Szombat - 2009-01-22 Rovat: Hírek - lapszemle

Izrael és a Hamász kölcsönösen elutasította a tárgyalásokat, majd egyoldalú tűzszünetet hirdetett, hogy aztán mindkét fél győztesként ünnepelhesse magát. Izrael világossá tette, hogy a jövőben is keményen megtorolja az palesztin iszlámista szervezet agresszióit: ha a Hamász továbbra is rakétákkal támad, Izrael kész újabb hadjáratot indítani. A Hamász vezetői pedig a tűzszünet bejelentésekor közölték, hogy máris újra fegyverkezésbe kezdenek. Van esély a tartós békére, vagy csak rövid fegyverszünetre számíthatunk?

Forrás: Globusz.net

„Iszmail Hanije, a Hamász gázai vezetője népének elsöprő győzelmeként ünnepelte a tűzszünetet. Ehud Olmert izraeli miniszterelnök kevésbé bombasztikusan fogalmazott: úgy nyilatkozott, hogy országának sikerült minden célját elérnie, sőt, még többet is” – számolt be a The Telegraph az Izrael illetve a Hamász által bejelentett egyoldalú tűzszünetekről. A londoni lap szerint kétség sem fér hozzá, hogy katonai értelemben a Hamász veszített: míg a palesztin iszlámista szervezet számos vezetője elesett, Izrael alig néhány katonát veszített. „De hogy Izrael győzött-e, az csak hónapok múlva derülhet ki.” A hadjárat hosszú távú sikere nem csak a Hamász meggyengítésén és az Izrael-ellenes palesztinok elrettentésén múlik, hanem azon is, hogy sikerül-e megakadályozni a palesztin szervezeteket az újabb fegyverkezésben.

Már csak azért is – világít rá a londoni konzervatív lap egy másik cikkében -, mert az izraeli hírszerzés adatai szerint a 20 000 fős Hamász alig néhány száz tagját sikerült likvidálni. A The New York Times vezércikkéből kiderül, hogy ennek oka elsősorban az, hogy a Hamász katonái a veszteségek minimalizálása érdekében igyekeztek kerülni a nyílt összecsapást a túlerőben lévő izraeli hadsereggel.

A béke garanciája ezért mindenekelőtt a gázai-egyiptomi határ biztosítása. A The Washington Post már a múlt héten felhívta rá a figyelmet, hogy az izraeli-palesztin béke legfőbb akadálya az, hogy a két fél nem tud egyetértésre jutni az egyiptomi határ alatt ásott fegyvercsempész-alagutak kérdésében. Izrael számára az alagutak felszámolása jelenti a garanciát arra hogy a Hamász nem kezd újra fegyverkezésbe. Az Izrael által embargó alá vont Gázai-övezet lakosainak számára viszont az alagutak jelentik az egyetlen kapcsolatot a külvilággal.

David Horowitz, a The Jerusalem Post főszerkesztője emlékeztet rá, hogy az izraeli biztonsági erők információi szerint csak az elmúlt negyedévben 100 tonna robbanószert, 20 000 puskát és 6000 páncéltörő rakétát csempésztek az egyiptomi határ alatti alagutakon a gázai övezetbe – gyakran az egyiptomi határőrök aktív közreműködésével. Decemberben a Hamász olyan nagy hatótávolságú rakétákra tett szert. A háromhetes hadjárat során sikerült a több száz csempészalagút egy jelentős részét felszámolni, de még mindig számos járat használható – figyelmeztet Horowitz. A gázai béke kulcsa így Egyiptom: ha Kairó nem tudja vagy nem akarja biztosítani a gázai határt, akkor aligha számíthatunk tartós békére. Ha nem sikerül Gáza déli határát ellenőrzés alá vonni, akkor a fegyverropogás csak addig szünetel, amíg a Hamász újra megerősödik.

William Saletan, a Slate webmagazin kolumnistája úgy véli, hogy több lehetőség is kínálkozik a csempészalagutak felszámolására. A jelenlegi biztonsági zóna kiszélesítése, földalatti betonfal építése, vizesárok kialakítása, radarok telepítése, vagy akár a rendszeres, félévenkénti szőnyegbombázás egyaránt megakadályozhatná, hogy a szélsőségesek fegyvereket szállíthassanak Gázába.

Ariel Cohen, a konzervatív Heritage Foundation kutatója szerint viszont csak akkor köszönhet be tartós béke a Gázai övezetben, ha a Hamászt eltávolítják a térségből. „A Hamászt evakuálni kellene Szíriába, Líbiába vagy Iránba” – írja Cohen a Washingtonban megjelenő Middle East Timesban.

„Izraelnek rendkívül nehéz lesz újrakezdenie a hadműveletet. Ha a Hamász vezetői taktikusak, akkor egy hétig visszafogják magukat, és megvárják, hogy Izrael kivonul a térségből – ekkor a Hamász győzelmi ünnepet tarthat, és újrakezdheti a rakétatámadásokat. Akkor aztán majd kiderül, hogy Izrael kész-e egy héttel a csapatkivonás után újabb hadműveletekbe kezdeni. A Hamász így az elmúlt három hét látványos vereségét a dzsihádista bátorság győzelmének állíthatja be, és porig alázhatja Izraelt” – írja Noah Pollak a Commentary magazinban.

A tűzszünet a terroristák malmára hajtja a vizet – jegyzi meg Ralph Peters is a The New York Post véleményrovatában. Az amerikai hadsereg nyugalmazott alezredese szerint a napokban megindul a zsidó állam elleni propaganda-hadjárat: miután az újságírók visszatérhetnek a Gázai övezetbe, a médiából dőlni fognak a szétlőtt palesztin településekről készült tudósítások, amelyek azt a benyomást keltik majd, hogy Izrael barbár pusztítást vitt végbe. Csak éppen arról nem esik majd szó, hogy a rombolásért és a civil áldozatokért az Izrael elleni rakétatámadásokat beszüntetni nem hajlandó Hamász a felelős. Hamarosan újraindulhatnak a gázai humanitárius programok, a „Hamász- és terroristabarát ENSZ” újabb segélyeket juttathat a térségbe, amelyek eredményeképpen minden marad a régiben.

„Ha felelőtlenül rövidlátó módon viszonyulunk a nemzetbiztonsághoz, akkor azt mondhatjuk, hogy a katonai akciónak köszönhetően a Hamász rakétáinak egy jelentős része megsemmisült, és a palesztinokat sikerült elrettenteni az Izrael elleni támadásoktól. De milyen áron? Izrael szövetségesei meggyengültek, és a keményvonalas, Izrael-ellenes erők népszerűsége nőtt” – figyelmeztet Amjad Atallah és Daniel Levy a The Guardian hasábjain. A New America Foundation Közel-Kelet szakértői attól tartanak, hogy a Hamásznak aligha áll majd érdekében az Izrael által meghirdetett egyoldalú tűzszünet betartása. Izrael azért nem hajlandó tárgyalásokat kezdeni az iszlámista szervezettel, mert ezzel sem akarja a Hamász legitimitását növelni – a tartós fegyvernyugvásra azonban nincs remény, ha a palesztin szervezet nem hajlandó beszünteti a harcokat. Atallah és Levy arra is felhívja a figyelmet, hogy az izraeli akció után a Hamász által felállított működőképes kormány szétzilálódott, ezért nem kizárt, ha egy még szélsőségesebb, az al-Kaidához hasonló szervezet erősödhet meg Gázában, hacsak a Nyugat nem vállal nagy szerepet a humanitárius segítségnyújtásban és az újjáépítésben. Már csak azért is, mert – mint az a The Wall Street Journal összefoglalójából kiderül – a Hamász a Hezbollah 2006-os receptjét követve már pénzosztásba is kezdett, hogy ezzel is növelje népszerűségét és legitimitását a palesztinok körében.

A The Guardian egy másik cikkében szintén arra hívja fel a figyelmet, hogy az Izrael illetve a Hamász által kihirdetett egyoldalú tűzszünet igencsak ingatag lehet: bármilyen kisebb atrocitás miatt kiújulhatnak az összecsapások. A tartós fegyvernyugváshoz a gázai csempészalagutak felszámolása mellett elengedhetetlen az Izrael által meghirdetett embargó feloldása és az iszlámista palesztin csoportok nemzetközi elszigetelése is.

A párizsi Le Figaro értesülése szerint az Elysée-palota a közeljövőben Párizsban nemzetközi értekezletet kívánna szervezni „a tartós béke” érdekében.

Párizs ki szeretné használni a gázai kettős, izraeli majd palesztin tűzszünet által teremtett dinamikát. Vasárnap Sarm-es-Seikben Nicolas Sarkozy elnök annak a véleményének adott hangot, hogy az ellenségeskedések befejeződése csak egy állomás, „ennél tovább kell menni”.

A találkozón” a francia államfő, élve azzal a lehetőséggel, hogy a német, a brit, a spanyol és az olasz vezetők is jelen voltak, jelezte egy olyan „nagy nemzetközi konferencia” tervét, amely végre lehetővé tenné a béke megteremtését „ebben az évben.”

Sarkozy elgondolása szerint az első előkészítő találkozót Egyiptomban kellene megtartani, feltehetően február elején, külügyminiszteri szinten. Maga a nagy nemzetközi konferencia „néhány hetes lenne”, mondják a francia elnökhöz közel álló források, nem titkolva, hogy színhelyéül Párizst szánják.

A Népi Mozgalom Uniója, az UMP, Sarkozy elnök politikai támasza, hétfőn üdvözölte Franciaország „kezdeményező szerepét” és nyíltan annak az óhajának adott hangot, hogy a nagy közel-keleti konferencia Párizsban legyen. A párt szóvivője, Frédéric Lefebvre kiemelte a „francia-egyiptomi páros” diplomáciai hatékonyságát. „Egyiptomnak mozgósítania kell maga mögött az arab világot, Franciaországnak továbbra is mozgósítania kell az európaiakat” – fűzte hozzá a szóvivő, utalva arra a szerepre, amelyet Nicolas Sarkozy játszott a Sarm-es-Sejk-i csúcstalálkozó létrehozásában.

A Le Figaro értesülése szerint a habozó Angela Merkelt és Gordon Brownt Sarkozy vette rá, hogy részt vegyen a Sarm-es-Sejk-i megbeszélésen.

A Le Monde „Miféle győzelem Izraelnek?” című elemzésében Michel-Bôle Richard szembeállítja Ehud Olmert nyilatkozatát, miszerint az Öntött ólom hadművelet elérte céljait és még többet is azoknál, valamint az izraeli sajtó győzelmi jelentéseit azzal, hogy az izraeli fegyverszünet életbe lépése után még újabb rakétákat lőtt ki a Hamász és hogy a Sin Bét izraeli titkosszolgálat vezetője szerint a Hamász néhány hónap alatt újjáépítheti a lerombolt alagutakat és újrakezdheti a csempészetet. A lap idézi a katonai becsléseket, melyek szerint az 500 alagútnak csak mintegy a felét rombolták le, az egyoldalú fegyverszünet bejelentését ellenző Likud egyik vezetője szerint pedig „a harcok kirobbantásakor bejelentett célok egyikét sem érte el” Izrael.

Michel Bôle-Richard a háború diplomáciai mérlegéről szólva utal arra, hogy Venezuelán és Bolívián kívül Mauritánia is felfüggesztette kapcsolatait Izraellel, Katar bezáratja az izraeli kereskedelmi irodát Dohában, Asszad szíriai elnök a 22 arab állam által 2002 márciusában elfogadott szaúdi béketervet érvénytelennek minősítette, Törökország pedig közölte, nem közvetít többé Izrael és Szíria között. Mahmud Abbasznak, a Palesztin Hatóság vezetőjének és Izrael tárgyalópartnerének a helyzete komolyan romlott a gyilkos háború nyomán, amely ugyan jelentősen meggyengítette az iszlámisták katonai erejét, de néhány kivételtől eltekintve nem semmisítette meg kádereiket. Ha a Hamász meg is gyengült, az iszlám ellenállás továbbra is él, kitartása megkerülhetetlen szervezetté tette akkor is, ha Izrael és a nyugati világ továbbra sem hajlandó tárgyalni vezetőivel – írta a Le Monde.