Provokatív Polgár az “Egy a tábor, egy a zászló!”-ról
Az “Egy a tábor, egy a zászló!” elvének működőképtelen voltát már megannyian felemlítették számos fórumon, így mérvadó sajtóorgánumokban is, ám arról méltatlanul kevés szó esik, hogy Orbán Viktorék honnan merítettek, amikor ezt a pártstratégiát kiötlötték.
Provokatív polgár
A nemzetstratégiai kérdésekről szólván persze olyan területeket illendő górcső alá venni, mint például a népesedés, a határon túli magyar nemzetrészek, a hazai etnikai-nemzeti kisebbségek, vagy éppen az oktatás, vagy akár a megújuló energiaforrások, ám mindez meglehetősen nehezen elválasztható attól, hogy ki van kormányon, illetve mely pártnak a fentiek (is) miként szerepelnek a programjában.
Lévén liberális konzervatív – idehaza nevezhetjük ezt az irányvonalat polgári liberálisnak vagy éppen nemzeti szabadelvűnek is – a jelenlegi tényleges kínálatból elvileg az SZDSZ és a Fidesz (na jó, még esetleg a neokonzervatív MDF) közül választhatnék. Hogy a szabad demokratákat miért nem tartom valódi liberálisoknak, arról – szándékaim szerint – még úgyis írok jó párszor, a Fideszről (amely szerintem eddig még a legkevésbé rossz kormányzást produkálta) azonban az elmúlt napok fejleményei nyomán máris kikívánkozik egy s más.
Nos, az “Egy a tábor, egy a zászló!” elvének működőképtelen voltát már megannyian felemlítették számos fórumon, így mérvadó sajtóorgánumokban is, ám arról méltatlanul kevés szó esik, hogy Orbán Viktorék honnan merítettek, amikor ezt a pártstratégiát kiötlötték.
Tudomásom szerint a Fidesz elnöke még vagy másfél évtizeddel ezelőtt Kohl német kancellártól hallotta és sajátította el azt, hogy a centrumtól a radikális, illetve szélsőjobboldalig egy pártszövetségnek kell lefednie a jobbos térfelet. Persze Orbán figyelmét a CDU nem kerülte el, hiszen az MDF-ből, majd a KDNP-ből ilyesmit próbált faragni, ami eleve fura kísérlet a bajor formáció sajátosságai miatt. Az viszont egészen elképesztő – bármilyen motiváció is állhat(ott) a háttérben -, hogy a Fidesz teljhatalmú vezetője nem tette nyilvánvalóvá: a német szabad demokratáktól eltérően a magyar szabad demokraták nem két irányban koalícióképesek (még mindig nem azok, bár egyszer még lehetnek).
Nagyjából erre is visszavezethető az a kétarcúság, amelyet a napokban egyrészt az IMF-fel, illetve vezérével, másrészt a Jobbikkal kapcsolatban egyértelművé tett a legnagyobb ellenzéki párt csúcsvezetése. De erről majd legközelebb …
