A gyűlöletbeszéd, mint az értelmiség hivatása

Megszoktam, hogy TGM vagdalódzik. A vagdalódzásnak is van haszna, mert olykor jó célpontot talál el. De vannak ennek a haszonnak határai. Ezt a határt TGM mostani írásában (Az írástudók újabb árulásai, január 14.) átlépte.

Forrás: Népszabadság

Már azzal is átlépte, hogy önmagát (néhány elvbarátjával együtt) tette meg az önzetlenség, a hazafiság, az igazság és az igazságosság egyedüli letéteményesének, míg mind a többi magyar értelmiségit az “áruló” írástudók közé sorolta. Mi több, készséggel meg is rágalmazta volt elvbarátait (akik ma már nem azok) és nem is csekélységgel, hanem azzal, hogy csak addig nem hallgattak, amíg “preferenciáiknak megvoltak a hatalmi esélyei”. Vagy mikor ezt írja egyik régi párttársáról: “Konrád György az afganisztáni mákfölösleg problémáját oldotta meg minap gyöngéd kézzel. A mákos bejgli a rejtély titka”. Annak, aki a kormánypártot kirekesztő nacionalizmussal vádolja, talán nem kellett volna ezzel a stílustalan fordulattal összekacsintania sem a rasszistákkal, sem az irigyekkel.

TGM az iróniát és a humort hiányolja a mai publicisztikából, nem jogtalanul. De ebben az írásában nincs egy csepp irónia és humor sem, csak szarkazmus, gorombaság és gyűlölet.

Egy mondat erejéig TGM meg is indokolja a szarkasztikus, gyűlölködő hangnem jogosultságát. Így ír: “A fölháborodásra nincs kevesebb ok, mint Bálint György … korában”.

Nos, Bálint György korában, Hitler árnyékában Magyarországon rasszista törvényeket alkalmaztak, politikai foglyokkal voltak tele a börtönök, a kormány hivatalosan szerződtette a sztrájktörőket (például a Margit híd átalakításakor), a lakosság nagy hányadának nem volt választójoga, csendőrök grasszáltak a faluban és senkit sem érdekelt a mély szegénység. Fütyültek rá. Fölháborodásra ma ugyanennyi ok van? Persze, felháborodni jó. De gondolkozni, s főleg mérlegelni még jobb.

TGM számára a demokrácia intézményei az égvilágon semmit sem jelentenek. Nem azért csepüli az értelmiséget, mert hiányzik belőlük az intézmények jobb és igazságosabb működtetését szorgalmazó gondolkodás képessége, hanem azért, mert nem írják le végérvényesen ezeket az intézményeket mint reményteleneket, mert nem tagadják meg még a minimális szolidaritást is egy ország választott vezetőitől.

Ezzel TGM a magányos próféta, az ár ellen úszó igazmondó szerepét választja. Csakhogy nem ezt a szerepet játssza. Minden szava, gondolata megegyezik teljes mértékben a nyugat-európai, s különösen a dél-amerikai szélsőbal szavaival, gondolatvilágával. Semmiben sem tér el tőlük.

Most csak az írás utolsó részét kommentálom.

Amit TGM Izraelről ír, megegyezik Chavez elnök szavaival. Ez persze még nem jelent semmit az igazságtartalom szempontjából. Csak azt akartam jelezni, hogy véleménye sem nem eredeti, sem nem önálló. Benne van az ultrabaloldali és egyben ultrajobboldali fősodorban. Ami Izrael megítélését illeti, abban a szélsőbal és a szélsőjobb között nincs különbség. Most éppen kart karba öltve tüntetnek a világ számos nagy- és kisvárosában. Aki a magyar értelmiséget szereti, különben nem mindig igazságosan, konformizmussal vádolni, maga a legnagyobb konformista.

De, ismétlem, mindezzel még semmit nem mondtam TGM álláspontjának igazságtartalmáról.

Persze feltűnik mindenkinek, aki csak egy picikét is kedveli a következetességet, hogy az, aki (szerintem helyesen) védi a távoltartási törvényt, melyet egy – szerinte galád – parlament fogadott el, azokról, akik a Hamasz nőgyűlöletét nem méltatják, azt írja, hogy ők erről “brekegnek”. (Kérdezem, hogy ami nekünk rossz, az arab nőknek jó? Vagy ez nem számít?)

Most pedig a gyűlöletbeszédről.

TGM-nek teljesen mindegy, hogy mi történt a gázai beavatkozás előtt. Az is, hogy Izrael kivonult onnan, azt is, hogy hat éven keresztül lőtték a területét, a városait a Gázai övezetből Hamasz-rakétákkal. Az is, hogy a Hamasz nem ismeri el Izrael létezését sem. (Mit tegyen Izrael, hogy TGM kedvébe járjon? Számolja fel magát?) Az is, hogy igen tetemes katonai támogatást kap a térség legnagyobb hatalmától, Irántól. Mindebből csak az marad, hogy “az izraeli hadsereg bestiális kegyetlenségű terrortámadást intéz a védtelen Gázai övezet ellen, halomra gyilkolja a civil lakosságot. Az egyiptomi és jordániai rezsim nyilvánvaló cinkosságával. Nincs itt szükség semmiféle szubtilitásra: ez gazság”.

Valóban, TGM, ha nincs többé szükség “szubtilitásra”, azaz minimális objektivitásra, minimális igazságérzetre sem, akkor ez bizony gazság.

Mi az, hogy bestiális kegyetlenségű terrortámadás? A háború mindig kegyetlen, de mitől kegyetlenebb ez, mint más háborúk és mitől bestiális? Mi az, hogy “védtelen”? Hat éven keresztül innen lőtték rakétákkal Izrael városait. Mi az, hogy “halomra gyilkolja a civil lakosságot”? Háborúban, sajnos, a civil lakosság is szenved, még akkor is, ha nem rájuk céloznak. A Gázából kilőtt rakéták célpontja azonban egyedül az izraeli civil lakosság volt.

TGM szavai a gyűlölet szavai. Ezek a szavak nem írják le a történteket. Csak minősítenek, fokoznak, hiperbolikussá válnak. Egy hang a jól ismert gyűlöletkórusban.

Nem találja TGM gyanúsnak, hogy egyetlen mai elvbarátja sem tiltakozott az izraeli városokra hulló rakéták ellen, de azonnal tömegesen az utcára vonultak, amikor Izrael elleni tüntetésről van szó? És nemcsak most van így, hanem már évtizedek óta. Azóta, hogy az akkor még létező Szovjetunió szemében az arab világ egésze, a muftikkal együtt “baloldali” volt, a Munkáspárt által kormányzott Izrael pedig jobboldali? Ellenség. Miért? Mert Amerika szövetségese volt. Az Amerika elleni gyűlölet és az Izrael elleni gyűlölet ma is, mint azelőtt, együtt járnak.

A gyűlölet mindig irracionális. A gyűlöletet kifejező beszéd (a gyűlöletbeszéd) nem bátor, nem önálló. És valóban nem szubtilis, hanem egyszerűen gazság.

Szerencse, hogy a Népszabadság ugyanazon számában, melyben a szememben minősíthetetlen TGM-írás megjelent, olvashattuk a baloldali izraeli író, A. B. Jehoshua sorait is. S benne a megértés és nem a gyűlölet szavait. Jehoshua számára a gázaiak “szomszédaink, és azok is lesznek”. Ő bizakodik abban, hogy a Hamasz is megváltozhat, mivel “A szív és ész változására a történelem folyamán már számtalanszor volt példa”. Írását azzal fejezi be, hogy akkor is tartós békemegállapodásra kell törekedni, ha elkerülhetetlen a háború folytatása. “De legalább tudni fogjuk, hogy nem elérhetetlen célért harcolunk, amely csak vért és pusztulást hozhat.”

Íme, egy értelmiségi, aki teszi a dolgát, ahelyett, hogy hallgatna vagy tüzet okádna.

A szerző filozófus