Felmentenék-e ma az eszlári zsidókat?

Bächer Iván, az úr ír. Olykor zongorázik a Spinoza Házban. Olykor kabarét konferál ugyanott. Száz évvel ezelőtt, a kabaré őskorában, lehetett viccelni mindenen.
 

Forrás: 168 óra

 

Aki jobban ismer, az tudja, hogy szívesen zongorázol. A Spinoza Ház-beli estjeiden Gyabronka József olvassa fel írásaidat, miközben te Chopin-mazurkákat játszol. Új műsorodban viszont, amely a Legyen úgy, mint régen volt címet viseli, és amely számtalan békebeli kuplét tartalmaz, átengeded másnak a klaviatúrát, és a saját összekötőszövegedet mondod. Miért mondtál le a zongoráról?

Kutakodásaim során nagyon sok szép kuplét találtam az elmúlt években, amit nagyon szerettem volna hallani. Megismertem egy kitűnő zongoristát, Ökrös Ottót, és adott volt a hely, a Spinoza Ház, gondoltam, hogy megpróbáljuk most azt, hogy én csak összekötöm a számokat, és profik zenélnek. Ez részben be is jött, csak az az aggodalmam, hogy nem vagyok igazán jó konferanszié.

Nem érzel kísértést, hogy egy-egy számra magad is odaüljél? Persze más, mint a Chopin-mazurkák, hiszen a kupléknál improvizálni is kellene.

Meg tudnék én is egy-két darabot tanulni, de nemcsak improvizálni kellene, hanem transzponálni is, vagyis az előadók hangmagasságához igazodni. Ezt ha akarnám, sem tudnám, mert ha valaki tíz-tizenöt éves koráig nem tanulta meg, akkor már mindegy. Ottó nagyszerűen zongorázik, improvizáció is van a műsorban, egy igen szép, 5-8 perces betét. Amit vesztettünk azon, hogy én beszélek, azt ő behozza a játékával.

Ritkán történik, hogy az ember felkel reggel, és azt mondja, hogy most kuplékat kezdek el kutatni és gyűjteni. Nálad minek köszönhető az érdeklődés?

Elsősorban a gyerekkori családi szilvesztereknek. Azután tanár koromban, amikor még nem volt ez ennyire divat, csináltunk ilyesféle műsorokat a gyerekekkel, nagyon jól sikerültek. Megismerkedtem öregasszonyokkal, akik nagy kottagyűjteményt örököltek a szüleiktől. A legtöbb anyagot Nádor Mihály zeneszerző lányától kaptam, 96 éves lehet most a néni – ha még él. A műsorban szerepelnek olyan dalok, amelyek az elmúlt 60-70 évben nem hangzottak el.

Mi a tematikájuk?

Háborús dalok, börzedalok, cseléddalok… A kuplékat a klasszikus Nagy Endre-féle kabaréban családba sorolták. Az egyik csoportot alkották például a cselédnóták, amelyeket főleg Vidor Ferike, de más is énekelt. Ezek a korabeli cselédek szemszögéből nézték a világot, rendkívül nagy szeretettel, megértéssel és humorral szemlélték a gazdák életét, no meg a saját életüket. Egyébként egy szociológusnak is nagyon érdekes lenne áttanulmányoznia ezeket a fontos és értékes szövegeket, amelyek Gábor Andor, Szép Ernő, Emőd Tamás tollából fakadnak. De egyébként írt dalszöveget Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes is.

És mi a börzedal?

A börzedalok a korabeli tőzsdés pasasok életét figurázták ki. Ez szinte kizárólag zsidó vonal volt, ha szabad ezt mondani. Ezeknek a hirtelen meggazdagodott zsidó fiatalembereknek a görcsös magyarosodását gúnyolták ki legtöbbször, de belülről nézve és humorral. Egészen meghökkentő, hogy mennyire ismerték a szerzők a tőzsde életét és a szakkifejezéseket. Ma már lábjegyzetelni kellene például, hogy az Upor a tőzsde épületében lévő kávéház volt.

Mint mondtad, gyerekkorodból hoztad ezeket a kuplékat. Ez azért furcsa, mert édesapád, Bächer Mihály zongoraművész volt. Az ember azt gondolná, hogy jeles napokon leült, és eljátszott mondjuk egy Beethoven-szonátát, de nem kuplét.

Ahogy egy színész sem szokott szavalni, ő sem zongorázott csak úgy, elég volt neki a gyakorlás meg a fellépés, jeles napokon ez föl nem merülhetett. Anyám, aki kamaszkorában szeretett volna színész lenni, de végül építész lett, ő volt a szilvesztereknek és az egyéb zenés összejöveteleknek a lelke. Apám ebben sosem vett részt, nem zenélt, csak ült és hallgatta, zongorista viszont mindig akadt, mert a tanítványai részt vettek ezeken az esteken.

A kabaré sokszor célba veszi a politikát. A te kávéházi kabaréd is „oda akar mondani”?

Az én üzenetem csak ott politikai kérdés, ahol politikai antiszemitizmus van. Hogy ez politikai kérdés nálunk, és ha azt gondolják, hogy én politizálok, amikor fellépek az antiszemitizmus ellen, az azt jelenti, hogy van politikai antiszemitizmus.

Vannak-e az estben aktualizált részek? Ha lezajlott egy petárdázó felvonulás, akkor beleszövöd a kabaréba?

Nem, nincs rá szükség. Összesen három, az elmúlt hónapokból származó újságcikk-részlet hangzik el az egész műsorbab, de mind időtálló, nem kell frissíteni, sajnos. Az egész est valami olyasmiről szól, hogy volt egy időszak, amikor az emancipálódó zsidóság el tudott gondolkodni, viccelődni, végtelenül bájosan hülyéskedni ezzel a magyarosodás-nem magyarosodással, vagyis saját magán gúnyolódni, de közben emögött volt egy nagy biztonság és hűség az új hazához, ami nem is volt már annyira új, de rendkívül befogadó volt — és akkor ez 1914-ben véget ért.

Nem a harmincas években? Már 1914-ben?

Igen, mert akkor kezdték el egymást az emberek ölni. És az antiszemitizmus 1905-ben már benne volt a magyar társadalom eresztékeiben, de igazából a háború vége felé mutatkozott meg. Akkor valami véget ért. Megdöbbentően jók ezek az úgynevezett kuplék, amelyek egészen drámaiak lettek ebben az időben, és ezeket nem is nagyon ismerik.

A válogatásod a millenniumtól kezdődik, és 1918-al zárul. De kuplék utána is születtek.

Azok már megkerülték ezt a témát, megkerülték a rabbit is meg a katolikus plébánost is, a két figurát, amellyel addig lehetett viccelni. Az emancipáció, zsidókérdés ez már kimaradt a kabarétémákból. A régi sémákból éltek. Működött a lendkerék effektus. Mint ahogy az ötvenes években nagyszerű vendéglők működtek, mivel a kirúgott, megalázott szakácsok a Sztálinvárosban főztek, úgy a kabaréban is sok tehetséges embert megtartott a lendkerék. Én végigveszem, hogy mi történt azokkal, akik írták ezeket a számokat – és szinte mindenki emigrált, talán az egyetlen Zerkovitz kivételével.

Azóta is a kávéházak aranykorának terméséből él a szakma. Pedig téma lenne ma is.

Igen, szöveg talán lenne, de milyen zenére?

Ha össze kellene állítanod egy mai kupléestet, és valami csoda folytán rendelkezésedre állna zenész, szövegíró és előadó, mely téma köré fűznéd fel?

Nézd, az én estem úgy kezdődik, hogy: „Legyen úgy, mint régen volt.” És sajnos úgy van, mint régen. Ez a bökkenő. Úgy van megint.