Rejtő Jenő halála napja

Hatvanhat éve, 1943. január elsején hal meg Ukrajnában Rejtő Jenő. Munkaszolgálatosként. Előbb megírja színdarabjait, P. Howard-regényeket, még előbb közbeutazza Európát, él, ahogyan lehet. Hol dokkmunkásként, hol illatszerárusként, hol heringhalász, máskor építőmunkás, gobelinkereskedő. De megfordul cirkuszban is.

Forrás: Onagy oldal

 

Potyautasként eljut Afrikába, ahol összejön idegenlégiósokkal. A teljes kör – érdemes végigfutni annak, aki úgy képzelte, ki se mozdul a kávéházból – így néz ki: Hamburg, Svédország, Svájc, Prága, Bécs, Konstantinápoly, Ankara, Felső-Ausztria, Dalmácia, Párizs, Lyon, Marseille, Ajaccio, a spanyol partok végig, majd ismét Marseille, Forte Saint-Jean, Észak-Afrika, Abu Kir, Dakar, Casablanca, Djebel, Nizza, Genova, Villefranche, Monaco, Monte-Carlo, San Remo, Milánó, Klagenfurt, Verona, Pádua, Velence, Budapest.

Nyitott szemmel jár, későbbi regényfigurái hazajönnek vele. Itthon lemond a színészetről, írni kezd, közben nyelvtanár. Élni kell.

Salamon Béla a Terézkörúti Színpadnál házi szerzőként alkalmazza, sikeres darabokat ír. Jól keres, de szenvedélyes kártyás, a szerencsejáték pedig olyan betegség, amihez nem lehet elég jól keresni. Lipótmezőn kezelik, ahonnan napközben szabad kijárása van. ’42-ben a nagykátai kórházból betegen viszik el a nyilasok.

Harmincnyolc évesen fagy meg Jevdokovóban.

Az olvasó, aki szívesen ellebeg Rejtő humorán, mert elfelejti közben civil életét, káromkodna néhány speciálisan cifrát. 1956-tól újra megjelennek a könyvei. Nem tudni, mit szól a magas irodalomhoz, amíg szól, amúgy an block, mit szólna most, ha látná, filológusok bújják hagyatékát, disszertáció készül belőle, irodalomtörténészek elemzik vadul.

A Japán kávéházban – a mai Írók Boltja – írja darabjait, regényeit. Ha a kávéházban fizetnie kell, a legenda szerint Rejtő letép néhány bekezdést készülő regényéből, ezzel a pincér átbaktat a kiadóba, ahol kifizetik a cechet. Így a legenda, ami szerény véleményem szerint súlyos marhaság.

A Nova (bűnügyi és légiósregények kiadására szakosodott) kiadó minden bizonnyal jól kaszált Rejtőn, de ekkora úr íróban soha nem létezhetett magyar földön.

Légiósregényei a divatos ponyva paródiái. Egyszerre abszurd és valóság. Aki olvasta a Piszkos Fred regényeket, a Vesztegzárat, tudja, zseni volt. Egy bolond zseni, a bolondot a szó valódi értelmében használva. Akit az őrült kor nem hagyott sokáig élni.