„A palesztinok érdeke is, hogy Izrael győzzön”

Írta: Szombat - 2009-01-01 Rovat: Hírek - lapszemle

„A Gázai övezet elleni támadás elsődleges célja, hogy Izrael rábírja a Hamászt a rakétatámadások és a fegyverkezés beszüntetésre. De Izrael egyúttal arra is törekszik, hogy lemossa a libanoni Hezbollah elleni 2006-os fiaskó emlékét, és elrettentse ellenségeit” – írja a The New York Times. A lap szerint Izraelnek több oka is van a rendkívül kemény fellépésre.

Forrás: Globusz.net

Tanulva a két évvel ezelőtti Hezbollah ellen indított akcióból, Izrael mindenképpen szeretné elkerülni, hogy a Hamász akár csak erkölcsi értelemben is győztesként kerüljön ki a háborúból: Izrael azt reméli, hogy a támadással sikerül a Hamászt felszámolnia, vagy legalábbis nagyon meggyengítenie, és a kevésbé ellenséges Fatah mozgalmat hatalomra segítenie. Másrészt nem kétséges, hogy a zsidó állam egyúttal demonstrálni akarja, hogy az ellenséges támadásokat rendkívül kemény válaszcsapással viszonozza. A New York-i liberális lap arra is emlékeztet, hogy ha a Ehud Barak védelmi miniszter által előkészített és levezényelt akció sikerrel zárul, az akció megerősítheti a közvélemény-kutatások szerint meglehetősen gyenge Munkáspártot, amelynek választási listáját Barak vezeti.

A The Los Angeles Times elemzése szintén a Hezbollah elleni támadással állítja szembe a Gázai övezet ellen indított támadást. A Hamász elleni akciót Izrael alaposan megtervezte, nehogy az történjen, mint két éve, amikor a 34 napos libanoni háború után a Hezbollah nem hogy meggyengült volna, de nagyobb népszerűségnek örvendett, mint az izraeli támadás előtt. Az izraeli vezetés ezúttal még arra is ügyelt, hogy retorikai szinten ne a Hamász teljes megsemmisítését jelölje meg az akció céljának, hanem csak az újabb fegyverszünet kikényszerítését: így még akkor is győztesként ünnepelheti magát, ha esetleg a Hamászt nem sikerül teljesen szétzilálni. A lap megjegyzi, hogy Izraelnek lehetőleg gyorsan és kevés polgári áldozat élete árán célt kell érnie, különben csakúgy, mint 2006-ban, a nemzetközi közösség az akció leállítására kényszerítheti.

A Los Angeles-i napilap egy másik cikkében kitér rá, hogy a Gázai övezet bombázása miatt ciszordániai tüntetők izraeli katonákkal csaptak össze, a kelet-jeruzsálemi arab boltok tiltakozásképp nem nyitottak ki, Szíria felfüggesztette az diplomáciai kapcsolatait Izraellel, és Ali Khameini, Irán vallási vezetője a palesztin nép támogatására szólította fel az muszlimokat. A lap idézi Mahmúd Abbászt, a Fatah vezetőjét, a Palesztin Nemzeti Hatóság Elnökét, aki vasárnap a Hamászt és a Gázai övezet másfél milliós lakosságát okolta a történtekért. Abbász elmondta: „Kapcsolatba létünk a Hamász vezetőivel, és könyörögtünk nekik, hogy hosszabbítsák meg a tűzszünetet.”

A The Washington Post gázai tudósítása beszámol róla, hogy egyre súlyosabb az élelmiszer- és gyógyszerhiány, és hogy már a sérültek ellátására is alig van lehetőség. A Nemzetközi Vöröskereszt gázai szóvivője mindkét felet arra kérte, hogy kerüljék a civilek elleni támadásokat.

A washingtoni lap véleményrovatában Jackson Diehl arról ír, hogy a korábban keményvonalas Ehud Olmert miniszterelnöksége kezdetén békepártivá lett, sőt támogatta a független Palesztina kikiáltását, de mégis elsősorban a Hezbollah és a Hamász elleni véres és pusztító háborúkra emlékeznek majd miniszterelnökségéből. Diehl szerint a mostani háborúval hosszú időre szertefoszlik a közel-keleti rendezés lehetősége.

Hasonló szellemben foglal állást a The Guardian is. A liberális brit napilap szerint a támadást a Hamász provokálta, de az aránytalan izraeli csapás után, amely rengeteg polgári áldozatot szed, aligha lesz lehetőség folytatni a tárgyalásokat a független Palesztin állam kikiáltásáról. „Aki azt hiszi, hogy a szélsőségesek meggyilkolása a megoldás, az nem ismeri a Közel-Kelet történetével. Nincs katonai megoldás a Hamász rakétáira, amelyek az offenzíva megindulása óta is tovább hullnak Izraelre.” A Hamász elérte célját azzal, hogy kiprovokálta a Gázai övezet elleni izraeli támadást: a konfliktus ismét kiújult, és a tárgyalásos megoldás lehetősége szertefoszlott. A liberális lap egy másik cikkében egyenesen bűncselekménynek nevezi az izraeli támadást, amely valószínűleg tovább erősíti a békés rendezést elutasító szélsőséges Hamászt.

Michael B. Oren és Yossi Klein Halevi politikai elemzők szerint viszont épp ellenkezőleg: a békés rendezés lehetősége akkor veszne oda, ha a Hamász büntetlenül támadhatná Izraelt. Az izraeli és az amerikai tudós a The Wall Street Journalben megjelent írásában amellett érvel, hogy Izrael csak akkor vonul ki a ciszjordániai területekről, ha biztos benne, hogy állampolgárai biztonságban lesznek a palesztin állam megalakulása után is. A Gázai övezet elleni támadás arról biztosítja Izrael polgárait, hogy a ciszjordániai kivonulás után is biztosítani lehet a védelmüket. „A Hamász veresége nélkül nincs rá esély, hogy a palesztin törekvésekkel összhangban lévő, és az izraeli félelmeket is enyhítő megállapodás szülessen.” Vagyis a palesztinoknak is az az érdeke, hogy Izrael Gázai övezetben indított akciója sikerrel záruljon, és a Hamász vereséget szenvedjen.

A konzervatív New York-i napilap egy másik cikke feleleveníti Barack Obama egyik júliusi beszédét. „Ha valaki rakétákkal lőné a házat, ahol a két lányom alszik, én is mindent elkövetnék, hogy megállítsam, és elvárnám, hogy Izrael is ezt tegye” – mondta a kampány során Obama. Bár Obama január közepi hivatalba lépéséig semmilyen ügyben nem kíván nyilatkozni, nyilvánvaló, hogy jogos önvédelemnek tartja az izraeli támadást – véli a The Wall Street Journal.

A neokonzervatív American Jewish Committee által alapított Commentary magazin online kiadásában David Keyes izraeli külpolitikai elemző határozottan védelmébe veszi az izraeli támadást. Keyes szerint Izrael béketűrésének már eddig is túl sok áldozata volt, és nem szabad tovább tűrni az Izrael elpusztítatására törekvő szélsőségesek garázdálkodását. Keyes egyúttal arra is figyelmeztet, hogy Izraelnek, ha már egyszer nekibuzdult, nem szabad félmunkát végeznie: egyszer és mindenkorra le kell számolnia a Hamásszal. Az újabb tűzszüneti megállapodást ugyanis a Hamász csak arra használná, hogy erőt gyűjtsön, és aztán megint megtámadja Izraelt.

A londoni The Times arra hívja fel a figyelmet, hogy egyre többen ítélik el az izraeli akciót. Gordon Brown szóvivője útján tudatta, hogy „megdöbbentette”, hogy az izraeli támadás tovább folytatódik, David Miliband külügyminiszter pedig elfogadhatatlannak nevezte, hogy a támadások emberéleteket oltanak ki. George Bush ugyan mindenért a Hamászt tette felelőssé, Ban Ki-moon ENSZ-főtitkár viszont bírálta Izraelt az aránytalan csapásért, és az erőszak azonnali befejezésére szólított fel.

Azzal, hogy Angela Merkel megelőzött minden más nyugati vezetőt – sőt Izrael valamennyi tradicionális szövetségesét is – kiállva a zsidó állam mellett, egyedül a Hamászt hibáztatva a kialakult helyzetért, illetve a vérfürdőért, mintha felvillanyozta volna a német közvéleményt. A lapok minden más híradást megelőzve kommentálják a kancellár határozottságát. Míg Washingtonban csak arról beszélnek, hogy mindkét félnek, azaz a zsidó államnak és a Hamásznak vissza kellene térnie a tárgyalóasztalhoz – írja a Berlinben megjelenő konzervatív Die Welt -, addig Merkel egyértelműen megnevezte a tragédia okozóját, mely nem más, mint a palesztin terrorszervezet. Ennél fogva logikus lépés volt Merkel részéről, hogy a támadást Izrael legitim jogának nevezze, mellyel megvédheti területét és állampolgárainak épségét.

A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung is kiemeli, hogy Angela Merkel a Hamasz kizárólagos felelősségét hangoztatta hétfői nyilatkozatában – idézve a kormány helyettes szóvivőjét, Thomas Steget. Az izraeli miniszterelnökkel, Ehud Olmerttel folytatott telefonbeszélgetésben a német kancellár rámutatott: a közel-keleti konfliktusban sem elfelejteni, sem felcserélni nem szabad az ok-okozati összefüggéseket. Merkel elmondta azt is, hogy Izrael garanciát vállalt arra, hogy csak katonai célpontokat támad, illetve csak a Hamasz infrastruktúráját veszi célba, és kíméli a polgári környezetet. A kormányfő egyetért azzal az izraeli felfogással, hogy a konfliktus csak politikai eszközökkel oldható meg, és a „két állam”-megoldásnak egyik fontos feltétele, hogy a Hamasz „azonnal és tartósan” hagyjon fel az izraeli települések bombázásával. A frankfurti lap beszámol arról is, hogy akonfliktus kiéleződésének következményeképpen a török kormány megszakította az Izrael és Szíria közötti békeközvetítési kísérleteit. A török külügyminiszter, Ali Babacan kilátástalannak ítélte a Szíria és Izrael között kötendő béke tervét, amíg a Gázai övezetben katonai akciók zajlanak. A szíriai oldal egyébként már a múlt hét végén lemondta a – török közvetítéssel idén májusban megindult – tárgyalásokon való további részvételt. Szíria és Izrael egyébként hivatalosan az 1948-as izraeli-arab háború óta még mindig „hadban áll egymással”.

Hasonló szellemben ír a Münchenben megjelenő, liberális Süddeutsche Zeitung, mely – megállapítja: Merkel kijelentései „félreérthetetlen szavak”. Ugyanakkor idézi az egyik magas rangú német tisztviselőt, aki úgy kommentálta a Merkel és Ehud Olmert izraeli miniszterelnök között lezajlott telefonbeszélgetés tartalmát, mint világos különbségtételt ok és okozat között. A Gázai övezet elleni támadást ugyanis olyan cselekmények előzték meg, melyeket nem lehetett szó nélkül hagyni.

A Düsseldorfban megjelenő gazdasági lapban, a Handelsblattban Stephan Kramer, a Németországi Központi Zsidótanács főtitkára arra figyelmeztetett, hogy bár a Hamász rakétái egyelőre csak Izrael támadták, de a történelmi példák arra intenek, hogy az ilyen agresszió nem áll meg az államhatároknál, és a palesztin szervezet támadása könnyen lángba boríthatja az egész térséget. Kramer egyben felhívást intézett az Európai Unióhoz, melyben figyelmeztetett: míg Oroszország és Amerika ma ismét a világ vezető hatalmának pozíciójáért küzd, és kizárólag ezzel van elfoglalva, addig az európaiaknak arra kellene törekedniük, hogy minden erejüket a békefolyamat kierőszakolása érdekében vessék latba.

A választási kampány kezdetekor provokálva Izraelt, a Hamász aligha számított arra, hogy rakétáira ilyen erős válaszcsapás érkezik. Az Izraelnek állított csapda a jelek szerint a Hamászt ejti foglyul – írja a konzervatív Le Figaro. Az izraeli hadseregnek sikerült meglepnie a palesztin iszlámistákat. Ez figyelemre méltó – és mutatja a Hamász vezetőinek hozzá nem értését – tekintettel arra, hogy az offenzívát az Izrael déli részére irányított rakétakilövések kezdete óta bejelentették. A Hamász azt képzeli, hogy megismételheti a libanoni Hezbollah fegyvertényét, magára vonni az izraeli csapatokat és kitartani mindaddig, amíg azok kénytelenek visszavonulni anélkül, hogy győzelmet arattak volna. Az izraeliek azonban tanultak libanoni kudarcukból. Ezúttal bejelentett céljaik ködösebbek. Legalábbis pillanatnyilag nincs szó a Hamász „felszámolásáról”, mint 2006 nyarán a Hezbollahéról Libanonban. Az időzítés is igen kedvező Izrael és kedvezőtlen a Hamász számára. Január 20-tól Barack Obama nem hallgathat tovább, Izraelnek azonban most olyan mozgásszabadsága van, amely hamarosan megszűnik. Az offenzíva sok palesztin áldozatot követelt, aránytalansága jogos bírálat tárgya, de eddig nem következett be polgári személyek olyan lemészárlása, amely nemzetközi forradalmi mozgalmat robbantott volna ki, mint például 1966-ban történt. Izraelnek óvakodnia kell attól, hogy Ciszjordánia és az arab világ felkeljen ellene. Jelenleg azonban a Hamász került saját csapdájába – vélekedik a Le Figaro.

Ezzel szemben a liberális Le Monde „Egy fölösleges vérfürdő” című vezércikkében azt írja, hogy „a történelem megismétlődik Gázában”. Izrael újból katonai eszközökkel akar véget vetni annak, hogy területére egy hónapja megint rakétákat zúdítanak. A polgári területeket rakétákkal támadni kétségtelenül háborús bűnt jelent. A rakéták arra figyelmeztetnek, hogy 2005-ös egyoldalú katonai kivonulása ellenére Izrael nem végzett Gázával, amelyet egyébként tovább ostromol. A múltban azonban az izraeli tűzerő fölénye nem volt képes elhallgattatni a palesztin milíciákat még akkor sem, amikor izraeli páncélosok foglalták el Gáza északi részének városait és falvait. Ugyanakkor minden komoly támadás vérfürdőre vezetett ezen a túlnépesedett területen, ahol a polgári személyek csapdába kerülnek a harcok idején. Egyáltalán nem biztos, hogy hét héttel a választások előtt, amelyek hatalmon lévő izraeli koalíció számára nem túl bíztatóak, ez a katonai művelet több eredményt hozhat, mint az Egyiptom közvetítésével összehozott fegyverszünetek. Ha a cél az, amit az izraeli illetékesek hangoztattak, nevezetesen súlyos, vagy akár végső csapást mérni a Hamaszra, akkor igencsak valószínű, hogy a döntés beleütközik a fájdalmas valóságba. A Hamász erős, mert a radikális téziseit igazolni látszanak a tények, mert a diplomácia defektet kapott és a Palesztin Hatóság a Ciszjordánia legnagyobb részét továbbra is elfoglaló állam segéderejének tűnik. Alapítóinak és milicistái százainak meggyilkolása a második Intifáda kezdete óta nem akadályozta meg, hogy a Hamász megszerezze 2007-ben az ellenőrzést Gáza fölött. Onnan csak a nemzetközi közösség által komolyan támogatott béke perspektívája távolíthatja el.