A Népszabadság szégyenfoltja
Acsádi Aczél Endre Egy vérfürdőről című írása heves reakciókat váltott ki – legalábbis azok a jóérzésű, tisztességes emberek, akik érzékenyek az “anticionizmusnak” becézett szoftantiszemita klisékre és propagandára, érhetően felháborodtak Aczél sorain.
Forrás: Politológus blog
Az Aczél Endre “Egy vérfürdőről” c. cikkére érkezett választ a Népszabi visszadobta
Gadó János találóan állította párhuzamba Csereszabatos termékek c. írásában a Népszabadságot és a Magyar Nemzetet, hiszen szinte teljesen ugyanazt a zsigeri Izrael-ellenes álláspontot foglalták el mind publicisztikáikban, mind tendenciózus “tudósításaikban”. Ha valaki esetleg úgy gondolja, hogy a derék Népszabadságot nem lehet a romlott Magyar Nemzettel párhuzamba állítani, azok nézzék meg, hogy mi volt december 29-én az MNO-n a nap idézete: bizony, Aczél cikkének egy részlete. A Magyar Nemzetnél tehát úgy gondolják, a közismert múlttal rendelkező Aczél elvtárs ocsmányságai méltánylandóak, pártpreferenciákra és pártállami múltra való tekintet nélkül. Összenő, ami összetartozik, ugye. Egy jó kis antiszemita anticionista írás mindig értő fülekre talál.
Aczél cikkére reagált Szegő András – írását azonban Révész Sándor, a Népszabadság szerkesztője visszadobta, és végül a HVG online hozta le.
Itt álljunk meg egy kicsit, és gondolkozzunk el. A Népszabadság kritizálhatatlannak gondolja saját, egyébként rendkívül avítt szellemiségű és hihetetlen szakmai bakikat elkövető véleményvezérét, legalábbis saját hasábjain nem ad teret az ellenvéleménynek. Eleve ott kezdődnek a gondok, hogy Aczél Endrének a Népszabadság publikálási lehetőséget nyújt, de ezt most hagyjuk. A magyar sajtó szégyene ez. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy miket ír, és hogy a szerkesztők ezeket vállalható véleménynek gondolják, leközlik. Nem akarom jelzőkkel illetni Aczél cikkét, különben is, csak ismételni tudnám Letter Force-ot.
De hát végülis min csodálkozunk? Nyugat-Európában a hasonló, Izrael-ellenes baloldali cikkek teljesen hétköznapiak. A gond csak az, hogy nálunk is, ám nálunk hiányzik a nyomtatott sajtóból, legalábbis a napilapokból a másik pólus: az Izrael-barát álláspontok artikulálása. Hiszen most is Aczél cikke keltett felháborodást, nem pedig Sitkei Leventéé a Magyar Nemzetben – mert hiszen a MaNemtől ezt szoktuk meg. A Népszabitól meg nem. Sajnos azonban előbb-utóbb kénytelenek leszünk ezt is megszokni. A Népszabadság ismét nagy csalódást okozott – publicistái és szerkesztői egyaránt.
De hol van nálunk olyan, konzervatív-liberális napilap, ahol “rászokhatnánk” egy másfajta nézőpontra is? Sehol. Pedig de jó volna!
