Neokonok, zsidók, cigányok

Úgy másfél évvel ezelőtt felhagytam itt a blogolással; a neokon (vagy mi a szösz) urak véleményeit cigányügyben s rajongásukat az olyan ribancok iránt, mint Ann Coulter (vagy Ayn Rand) már nem találtam mulattatónak.
 

Forrás: EZ + AZ

Egy termetes inkonzisztencia természetéről

Hogy most újrakezdem (legalábbis: újra bejegyzek), annak az az oka, hogy a napokban kialakult itt egy vita Letterforce írásáról, amelyben Aczél Endrét Bayer Zsolthoz hasonlítja, vagyis azt állítja, hogy AE antiszemita. Számtalanszor hozzászóltam ehhez LF blogjában és a reakciók jelentős része annyira mulattatóan elkeserítő volt, hogy úgy gondoltam, ez megér egy saját írást is. Elvégre a diskurzus során sokan tettek olyan utalásokat, miszerint antiszemita volnék: ezzel a bejegyzéssel minden bizonnyal kivívom majd a teljes jogú antiszemita címet neokon (vagy mi a szösz) blogger-társaimtól, s ezt büszkén viselem majd (talán még annál is büszkébben, mint azt, amit máshol, másért kaptam, mint „cionista provokátor”).

Szóval, Aczél Endre írt egy cikket a Népszabadságban, ami lényegében arról szól, hogy a mostani izraeli keménység oka, hogy választásra gyúr az izraeli politika, így nagy ostobaság a Hamasztól, hogy nem tartotta be a tűzszünetet. A történteket AE vérfürdőnek nevezi. Letteforce kartárs erre a Népszabadság Bayer Zsoltjának nevezte AE-t, vagyis egyértelműen antiszemitának. Ezen a ponton bátorkodtam én megjegyezni, hogy AE az égvilágon semmit nem írt a zsidóságról, csupán az izraeli politikáról, s a kettő nem ugyanaz. Sőt: megkockáztatattam/megkockáztatom, hogy az, ha valaki szívből utálja Izraelt, mint olyat, önmagában nem antiszemitizmus. (Pl. Izraelt utálja minden Gandhi-követő pacifista, utálja Izrael politikai berendezkedését minden antikapitalista, stb. – jelzem, egyik sem én vagyok.) No, erre azután kaptam hideget-meleget, még maga a nagy Neocohn is leereszkedett egy komment erejéig, melyben közölte, hogy amennyiben nem értem LF gondolatmenetének mélységét, akkor belekotyogás helyett olvassam újra; ha esetleg értem, akkor ő ki sem mondja hogy mi vagyok. Mondja ki: Neochohn, a nagy Neocohn úgy véli antiszemita vagyok. Egészségére.

Születtek aztán olyan válaszok is, amik valóban szívet melengető ostobaságról tettek tanúságot: így pl. egy úriember (nevét takarja jótékony homály) oda süllyedt, hogy a következő szillogizmusszerű jószágot engedte meg magának:

Az izraeli kormányt a nép demokratikusan választotta.
Aki az izraeli kormányt szidja, az izraeli népet szidja.
Aki Izrael kormányát szidja, Izrael-ellenes.

WOW! (Játsszuk ezt el már magyarral és Antallal, Hornnal, Orbánnal, stb. Ez egy 50%-ban folyamatosan öngyűlölő nép, igaz?)

Mindez persze nem annyira érdekes. Megállapítható, hogy a neokón Zeitgeist olyan, hogy ha valaki egy rossz szót tesz Izraelre, az antiszemita. Nos, ezzel nincs is semmi baj (melyik hülyeséggel van?), csakhogy neokón uraim roppantmód inkonzisztensek, s ez kevéssé elegáns. És ez az, amiért ezt a bejegyzést meg kellett írnom.

Izrael esetében ugyanis neokón urak nem hajlandók tudomásul venni, hogy az izraeli politikára, Izraelre, mint államra vonatkozó kijelentések nem a zsidóságra mint olyanra vonatkoznak. Ez rendben is lenne – ha ugyanezek az urak, ugyanezeken az oldalakon nem kardoskodnának folyamatosan amellett, hogy a cigánysággal kapcsolatban a cigánybűnözés, az elfogadhatatlan cigány magatartásformák, a nem beilleszkedés, stb., mind olyan kategóriák, amelyeket szabad (sőt kell) használni, anélkül, hogy a használó ettől rasszistának volna minősíthető. Hoppá! Odafönt tehát (Izrael) a politikum, a politikai praxis egysége a néppel magától értendő: aki Izraelnek nem barátja, az antiszemita. Idelent (cigányok) viszont az ilyesféle distinkció üdvös és szükséges: lehet a cigányok rossztetteiről (mint a cigányok rossztetteiről) beszélni anélkül, hogy rasszista lenne ettől a beszélő.

Nos, ez az, amitől engem egy olyan érzés kerít hatalmába, mint Petri Györgyöt egy egészen másféle helyzetben:

Rettegtem, hogy menten a szájába hányok, ettől viszont röhöghetnékem támadt…