Nyugalmazott izraeli tábornok a gázai háborúról

Avihu Ben-Nun tartalékos tábornok 34 évig szolgált az izraeli légierőben, több évig annak főparancsnokaként. Többek közt irányítása alatt bombázták le a 80-as évek elején az épülő iraki atomlétesítményt, szállították az etióp zsidókat Izraelbe, a Salamon hadművelet keretében. Nyugdíjazása után a General Motors izraeli érdekeltségeinek vezetője lett. A gázai háború hátteréről kérdezte a hvg.hu jeruzsálemi tudósítója.

Forrás: HVG

 

 

„Nem volt más lehetőségünk a Hamász megfékezésére”

 

Sokakat meglepett a most indult gázai háború. Ön is közéjük tartozik?

Engem annak idején az lepett meg, hogy miután kijöttünk Gázából és megkapták, amit akartak, az önrendelkezést, a szabad választásokat, tovább lőtték Izraelt. A vezetés nem maradhatott passzív ebben a helyzetben, a Kaszam rakéták lehetetlenné tették a normális életet a gázai övezettel határos térségben. Izrael stratégiai okokból sem engedhette meg magának, hogy ne reagáljon az adott geopolitikai környezetben. Mind többen kezdtek kételkedni elrettentő erejében, ami a többi ellenséges ország számára üzenetértékű volt. Különösen veszélyes volt a most célpontként kezelt alagutak működése, volt köztük akkora, amelyen tevéket hoztak át Egyiptomból. A Hamász egyre veszélyesebb fegyverekhez jutott, és semmi kétségünk nem volt, hogy készek is bevetni azokat. Nem volt más lehetőségünk a Hamász megfékezésére, polgáraink megvédésére.

A Reuters szerint 51 civil halottja is van az eddigi légicsapásoknak. Nem lehetett volna ezt elkerülni?

Nem hiszem, hogy a világon akadna még egy hadsereg, amely hozzánk hasonló precíz célzásra törekedne éppen a civilek védelmében, sőt már a célok meghatározásában is. Sőt, a célpontoknál, minden egyes bomba kioldása előtt az izraeli pilótáknak még joguk van visszakozni. Ha pl. a térképen nem szerepelt, hogy egy adott katonai épület mellett óvoda van, de a navigátor gyerekeket lát a környéken, akkor a pilóták dolgavégezetlenül térnek haza a bevetésről. Ennek ellenére óhatatlanul előfordul civilek váratlan megjelenése, sebesülése, halála, mint minden háborúban.

Tesznek valamit, hogy a civilek ne legyenek a célpontoknál?

Elárulhatom, hogy naponta leszórunk a levegőből röpcédulákat, amelyben figyelmeztetjük a civileket bizonyos helyek elhagyására. Telefonon is felhívjuk az adott épületben lakókat, ha ott egy Hamász vezető miatt a ház bombázását tervezzük. A Hamász a legsűrűbben lakott részekre telepíti intézményeit, az embereket védőernyőként használja, s az adott körülmények közt kész csoda, hogy a több mint 300 halott közül milyen kevés a civil áldozat.

Hogyan határozzák meg a célpontokat?

A.B.N.: A hírszerzésünk folyamatosan dolgozik ez ügyben, pontos térképeink vannak a raktárakról, a rakéta-előállító műhelyekről, a kiképzőtáborokról. De a civilek megóvása miatt évek óta halogattuk a komolyabb beavatkozást az állandó rakétatámadások ellenére. Pontosan ismerjük a szélsőséges iszlám szervezetek felépítését, a jelenleg is bujkáló vezetőket, lakóhelyeiket. De persze mindent nem tudhatunk. Rendkívül sűrűn lakott, zsúfolt területről van szó, ahol az épületek takarásában például kiépíthették az alagútrendszereket, amelyeknek csak egy részéről van tudomásunk.

Képes lehet a légierő egyedül véget vetni a Hamász támadásainak?

Két módja van a rakéták leállításának. Az egyik, hogy valahogyan kiiktatunk, foglyul ejtünk minden egyes rakétakilövésre készülő csoportot, még mielőtt útnak indulna a rakéta. De képtelenség minden egyes alkalommal sikeresen közbelépni. A másik lehetőség: elérni, hogy ők maguk belássák, rettenetes következményei lehetnek, ha Izraelt támadják, vagyis működik az elrettentés .

Elég racionálisan gondolkodik ehhez a Hamász? Vajon ugyanolyan fontosak-e nekik az emberéletek, mint mondjuk a nyugati civilizáció országaiban?

Fanatikusok ők, valóban nem mindig értjük a gondolkodásukat, a hitük és nem a racionalitás határozza meg tetteiket. Vezetőik nem úgy lépnek, mint akik felelősséget éreznek az általuk vezetett népért.

Mit jósol, mi lesz a háború kimenetele?

Remélem, hogy a légicsapások elegendőek lesznek egy Izrael számára előnyös tűzszünet megkötésére, de ha nem, szárazföldi egységeket kell bevetnünk, ha meg akarjuk szüntetni a rakétatámadásokat. Ennek óhatatlanul súlyos izraeli emberáldozatai lesznek. Mindenesetre eszünk ágában sincs megszállni a gázai övezetet.

A következő napokban, hetekben kulcskérdés lesz a hátország türelme. Az iskolák zárva vannak Dél Izraelben, az emberek az óvóhelyek közelében tartózkodnak, sokáig nem tartható fenn ez az állapot. A hadsereg számára ideálisan akkor ér véget a háború, ha a Hamász vezérkara a fehér zászlót lobogtatja. Kérdés, lesz-e elég ideje hadseregünknek a hadműveletek befejezésére, mekkora lesz a nemzetközi nyomás az óhatatlanul előforduló halálesetek miatt. Kiszámíthatatlan, mi történik, ha egy Hamász rakéta tömeghalált okoz Izraelben. Ez is szűkebbre szabhatja a kormány lehetőségeit. Az események alakulásában óriási a szerepe van a médiának is.